36. fejezet

Carol úgy érezte, hogy megremegett alatta föld.
- Te jó ég – suttogta és lecsukta a szemét.
- Azt hittem, észrevette. – Carol az alsó ajkába harapott. A rosszullétek, a hangulati szélsőségek…
- Nem, az lehetetlen. – közölte a lány – Két évvel korábban volt egy autó balesetem, akkor azt mondták az orvosok, nagy a valószínűsége, hogy nem lehet…..gyermekem.
- Akkor tévedtek. – mondta az orvos. – Minden vizsgálati eredmény arra utal, hogy Ön gyermeket vár. Hétfőn délután 1-kor várom, hogy a további vizsgálatokat megejthessük. Vigyázzon magára és pihenjen sokat.
- Még egyszer köszönöm. – mondta Carol és elhagyta a rendelőt.
- Mit mondott? – kérdezte bizonytalanul Myles a lány sápadt arcát látva.
- Igazad volt. Nem megfázás. Gyereket várok. – jelentette be egyszerűen.
- Hogy? – meredt rá Myles - Ki…? Bobby! - A lány bólintott. – Gyere, menjünk.
- Mit fogsz tenni? – érdeklődött Myles, mikor már kocsiban ültek.
- Nem tudom – bökte ki Carol néhány perc hallgatás után. Egy dologgal azonban tisztában volt: világra fogom hozni ezt a kisbabát és felnevelem. Hogy mi lesz később, az most mellékes.
- Meg kell mondanod neki. – mondta a férfi.
- Tudom. –suttogta Carol. Bobby-nak jogában áll tudnia, hogy apa lesz, csak azt nem tudom, hogy hogyan mondjam meg neki azok után…. – Myles kérhetek valami? – a férfi munkatársa felé fordult, felhúzta szemöldökét, azonban sejtette, hogy mit akarhat. – Ne szólj a többieknek!
- De….
- Kérlek! – nézett rá könyörögve.
- Rendben. – egyezett bele, tudta, hogy azonnal kérdésekkel halmoznák el Carolt. – De tudod, hogy nem titkolhatod a végtelenségig. Lucy-t ismerve előbb-utóbb rájön a dologra. - A lányra pillantott, feltűnt, hogy úgy ül mellette, mint aki karót nyelt. Hirtelen ötlettől vezérelve bekanyarodott egy parkolóba és leállította a kocsit.
- Miért álltál meg?
- Szerinted miért? Mi a baj? Mi történt közted és Bobby közt? – szegezte a lánynak a kérdést.
- Már te is kezded! – kiáltott fel a lány, feltépte a kocsiajtót és kiugrott. Myles gyorsan kipattant, megkerülte a kocsit és két hatalmas lépéssel utolérte a lányt. Csípőre tett kézzel megállt előtte.
- Ismersz már annyira, hogy tudod, nem szeretek beavatkozni mások dolgába, de már rossz nézni, ahogy szenvedsz. Mi történt? Hátha tudok segíteni! – Carol megadóan felsóhajtott. – Gyere vissza a kocsiba. – fogta meg karját a férfit.
- Mikor ide kerültem, nem számítottam arra, hogy ez fog történi velem, hogy beleszeretek valakibe. Mert… én szeretem Bobby-t. – vallotta be – Néha úgy éreztem, hogy ő is engem, de…. de aztán az elutazása előtti estén történt valami. Adammel találkoztam, hogy megbeszéljük anyukája születésnapi partiját, és Bobby egy másik nővel sétált be ugyanabba az étterembe. – Myles teljes ledöbbent. - Ő nem vette észre. Azt hittem én is jelentek neki valamit. – rázta meg a lány a fejét, próbálta visszatartani könnyeit, nem akart Myles előtt kiborulni. – Csak futó kaland voltam a számára!
Egy pillanatig Myles éreztem, hogy meg tudná fojtani Bobby, de ekkor megjelent előtte a férfi arca, amikor arra kérte, hogy vigyázzon rá. Nem Bobby, nem tenne ilyet. Hisz Darcy óta Carollal volt először újra boldog.
- Bolondság! – jegyezte meg Myles. – Bobby oda van érted! Mióta Darcy-val szakított nem láttam ilyen boldognak. Biztosan akad rá valamiféle ésszerű magyarázat.
- Ez egészen biztos! – válaszolta hűvösen Carol – Mindig van egy jó magyarázat.
- Nem emlékszel? Pont te mondtad nekem, hogy ne ítélkezzem elhamarkodottan. Te pont ezt tetted. Hallgasd meg őt is. Bízz benne. Jól ismerem Bobby-t, sőt túl jól. – halvány mosoly jelent meg arcán. - Beszéljétek meg a dolgokat.
- Tudom, hogy igazad van, de most nagyon dühös vagyok.
- Megértem, de gondolkozz. Szeret téged. - fűzte hozzá Myles. – Most menjünk vissza az irodába, mielőtt keresni kezdenének.

A liftből kilépve Carol elment a mosdóba, hogy rendbe szedje magát. Néhány perccel Myles után lépett be az irodába.
- Myles mondta, hogy nem tudtatok meg túl sokat. – mondta Jack.
- Ez igaz, bár szerintem érdemes lenne utána nézni a pincérnek. – közölte Carol.
- Egyetértek. – bólintott Myles. – Gyanúsan segítőkész volt. És az a kérdés, hogy ’Csak nem tűnt el?’. Egy szóval nem említettük, hogy a bármelyikük is eltűnt volna.
- Brenda Hortonnak a leánykori nevét mondta. – mutatott a táblára Carol, amelyre az áldozatok fényképeit tették, és adataikat írták fel. Az elmúlt néhány hétben többször állt már előtte, de most észrevett valamit, hirtelen ledermedt. - Nem lehet, hogy igaz, hogy ezt eddig nem vettük észre. – szólalt meg Carol néhány pillanattal később.
- Mit? – lépett hozzá Sue.
- Mi olyan érdekes? – csatlakozott hozzájárul Jack.
- Nézzétek a neveket:

Amy Armstrong
Gina Davis – ln.: Branigan
Debra Collins
Brenda Horton – ln.: Denton
Cynthia Evans

- Igen, de mit nézzünk rajta? – kérdezte Jack.
- Nem látjátok? – nézett rájuk értetlenül Carol. – Amy Armstrong, ha összeadjuk a nevének betűit 12, Debra Collins, Cynthia Evans szintén 12.
- Valóban, de a másik kettő nem. – jegyezte meg Myles.
- De igen, hacsak a lánykori neveket nézzük. – mondta Carol.
- Tényleg: Gina Branigan, Brenda Denton, ezek is 12 betűből állnak. – számolt Sue.
- Megint a 12-es szám. – vetette közbe Jack. – A régi akták között nem találtatok semmit?
- Semmit, ami összefügghet ezzel. – sóhajtott fel Sue.
- Lehet, hogy csak véletlen. – szólt Myles.
- Az lehet, de ezt nézzétek Amy, Gina, Debra, Brenda, Cynthia 3-4-5-6-7 betű, és a vezetéknevek ABC szerint követik egymást. – mondta Lucy.
- Ezek szerint a következő áldozat keresztneve 8 betű, vezetékneve F betűvel kezdődik és neve 12 betűből áll. – jegyezte meg Sue.
- Hányan lehetnek, akik beleillenek ebbe a sorban? – tárta szét karját Myles.
- Rengetegen. – közölte egyszerűen Jack.
- Igen,… - mondta Carol és nyelt egy nagyot - köztük én is. – tette hozzá halkan. Mindannyian rá néztek.
- Mit mondasz? – lépett közebb Myles.
- A leánykori nevem Caroline Ford és ráadásul abba a kávézóba szoktam járni, ahová Cynthia Evans.
- És ezt ennyire nyugodtan mondod? – kérdezte Lucy csodálkozástól tágra nyílt szemmel.
- Attól, hogy idegeskedem, nem jutok előrébb. – mondta teljesen nyugodtan. – Azonban ennyiben ki is merül a hasonlóság, mert nem zaklatott senki telefonon, ajándékokat sem kaptam.
- És a virágok? – jegyezte meg Sue.
- Van egy tippem, hogy kitől jöttek. – közölte a lány.
- Ettől függetlenül – fordult Myles Carolhoz, és sokat mondóan a lányra pillantott – és nem nyitok vitát róla, az elkövetkező néhány napra hozzád költözöm.
- De… - próbált tiltakozni a lány.
- Mondtam – emelte fel a kezét ezzel a lányba fojtva a szót – nem nyitunk vitát, vagy tudod mi fog történi. – pillantott Lucy felé.
Jack összevont szemöldökkel nézte két munkatársát. Mi folyik itt? Myles önként jelentkezik „testőrnek”!
- Rendben – sóhajtott fel beletörődve Carol.
- De merre induljunk tovább? – kérdezte Jack.
- Szerintem induljunk ki abból, hogy ennek a kávézónak egyik törzsvendégét keressük. Nézzük át a bankkártya kivonatokat, számlákat. – mondta Carol.
- Mennyi ilyen kávézó lehet városban? 15-20. Ez iszonyú munka! – jegyezte meg Sue.
- Igen, de kezdjük azzal, ahová Cynthia is járt.
- Miért pont ott? – firtatta Lucy.
- Mert Amy és Gina egyazon kávézóba járt, csak úgy, mint Debra és Brenda, ebből én arra következtetek, hogy a következő áldozat abba a kávézóba járhat, ahová Cynthia.
- És ahová te. – tette hozzá Jack. Carol bólintott.
- Jó ötlet! – mondta Myles. – Kezdjünk is hozzá.

A délután gyorsan elszaladt.
- Már összefolynak a betűk a szemem előtt. – sóhajtott fel Sue és megdörzsölte szemét.
- Fejezzük be mára! – állt fel Jack és nyújtózott egyet.
- Egyetértek. – ásított Myles. – Folytassuk holnap.
Senki nem állt le vitatkozni vele, pedig holnap szombat lesz. Gyorsan összepakoltak és hazaindultak.
- Viszlát! – köszönt el Carol a garázsban a többiektől.
- Viszlát! – intettek.
- 8-ra nálad vagyok – mondta Myles - Hívj fel, ha hazaérsz. – kérte.
- Minek? – fakad ki a lányból csodálkozva. – Úgyis jössz!
- Meg akarok bizonyosodni arról, hogy épségben hazaértél-e. Tedd meg nekem ezt a szívességet. - Bobby meg ölne, ha Caroline-nal történne valami!
Miután Carol a szavát adta, Myles még hozzáfűzte: - Vezess óvatosan!

Egy órával később Carol már a lakásán volt. Úgy döntött fürdőt vesz, de előtte tárcsázott.
- Hazaértem – mondta, amint Myles felvette.
- Minden rendben?
- Igen, jól vagyok.
- Caroline….
- Tudom, várlak.
- Viszlát!
Megengedte a fürdővizet és jólesően elnyújtózott a kádban, lehunyta a szemét. Elég különös nap áll mögötte. A hír, amit kapott teljesen felforgatta életét. Végigsimított a hasát. Gyermekem lesz! El sem tudom hinni. Hirtelen nagyon egyedül érezte magát. Szerette volna megosztani titkát azzal a férfival, akit az életénél is jobban szeret, de aki a jelek szerint becsapta. Ennek ellenére függetlenül kétségbeesetten vágyott, arra, hogy Bobby itt legyen vele, vágyott a gyöngédségére. Hiszen ő az egyetlen férfi, akit szeretek! – gondolta. Megborzongott. Megérezte, hogy a fürdővize kihűlt. Kiszállt a kádból, beleburkolódzott egy puha, zöld törülközőbe, a hajára, pedig egy kisebbet csavart. Belebújt kedvenc pizsamájába és megszárította haját. Kiment a konyhába, összeütött egy szerény vacsorát két személyre, majd készített egy teát. A bögréjével együtt a nappaliba ment, hogy ott várja Myles érkezését. Leült a kanapéra, mikor megcsörrent a telefon. Felállt és a készülékhez lépett.
- McKay! – szólt bele, de már csak a tárcsahang búgását hallotta. Megvonta a vállát. Biztos téves! Majd visszaült a kanapéra.
A hétvégét lázas munkával töltötték. Külön engedéllyel még haza is vitték az aktákat, mert egyre szorította az idő őket.

folyt.köv.