32. fejezet

Március 25. - csütörtök

Bobby ébredt fel hamarabb, így figyelhette az alvó Carolt. A karjába fészkelte magát ajka körül elégedett mosollyal. Carol halkan dünnyögve Bobby felé fordult, s boldogan felsóhajtott, amikor megérezte a férfi meleg testét.
- Mennyi az idő? – kérdezte álmos hangon, fejét a férfi vállán nyugtatva. Aztán átkarolta és még szorosabban hozzásimult.
- Fel kellene kelnünk. – Félresimította a haját és arcon csókolta Carolt.
- Hm. – Még jobban Bobby-hoz bújt. – Inkább egész nap itt maradok.
- Jó lenne, de be kell mennünk az irodába. – ölelte át a lányt.
- Este találkozunk? – érdeklődött Bobby, mikor már az iroda felé száguldott. – Beszélni szeretnék veled. - Kicsit késésben voltak, mert még beugrottak a férfihoz, hogy átöltözzön.
- Jó lenne, de Adam vacsorázni hívott. – mondta. Bobby csalódottan felsóhajtott. – Tudod a hétvégén lesz anyukájának a születésnapja, és a partival kapcsolatban szeretne beszélni. Miről akarsz beszélni? Most nem lehet? – kérdezte.
- Nem alkalmas sem a hely, sem az idő. – válaszolta Bobby, miközben óvatosan megérintette a zakója belső zsebében lévő apró dobozt.
- Este felhívlak, ha nem végzek későn, jó lesz?
- Nagyszerű! – felelte mosolyogva a férfi és megfogta Carol kezét.

Ez a nap is hasonlóan telt el, mint az előzőek. Délelőtt folytatták a tanúk, ismerősök meghallgatását, a délutánt Sue Lucy-val a 12 évvel ezelőtti, míg Tara Carollal a 6 évvel ezelőtti ügyek aktájának tanulmányozásával töltötte. Késő délután Sue és Lucy társaságában hagyta el Carol az épületet. Közeledett Tara születésnapja, ajándékot kerestek neki. Hazaérve fáradtan rogyott az ágyra, legszívesebben lemondta volna az esti meghívást, de nem tehette.

- Nagyon csinos vagy. – mondta sógora. – és nagyon boldognak tűnsz.
- Köszönöm. – mosolygott a férfira a lány.
- Ismerem?
- Kit? – kérdezte vissza értetlenül Carol.
- Na, ne csináld. – húzta fel szemöldökét Adam. - Ismerlek. Ki az a szerencsés?
- Igen, ismered. A jótékonysági estélyen találkoztatok.
- Várj csak….az a magas fickó, akcentussal?
- Igen, ő az. – pirult el Carol.
- Komoly? – érdeklődött őszinte kíváncsisággal a hangjában Adam.
- Még nem tudom. – idegesen beharapta az ajkát – Én szeretem. – mondta ki végül.
- Erre igyunk! – emelte fel a férfi a poharát. – Anyám sokat kérdezősködik felőled. Biztos örülne, ha megtudná, hogy találtál valakit. Hétvégén el is újságolhatod neki. – kacsintott rá.
- Nem is tudom, talán még korai lenne elmondani. – válaszolta, pillantása véletlenül az étterem bejáratában felbukkanó párra esett. Elakadt a lélegzete. Bobby Manning volt, egy rendkívül vonzó nő oldalán. A lányt harag fogta el. Ezt akarta elmondani? Az ajkába kellett harapnia, nehogy hangosan felsikoltson. Sietve lesütötte a szemét, mert biztosra vette, hogy érzései az arcára vannak írva. Úgy érezte, mintha tőrt forgatnának a szívében. Nem hiszem el! Megkockáztatott még egy pillantást a pár felé. Bobby előzékenyen hellyel kínálta partnerét. Valamit mondhatott, mert a nő sugárzó mosollyal, jókedvűen felkacagott. Adamnek feltűnt a lány szokatlan arckifejezése. Arra fordította fejét, amerre a lány nézett, de nem ő nem látott semmi különlegeset.
- Mi baj, Carol? – kérdezte aggódva – Úgy nézel ki, mint aki kísértetett lát.
Carol dermedten ült, olyan erősen markolta a poharat, hogy ujjai kifehéredtek.
- Carol? Rosszul vagy? – kérdezte újra Adam rosszat sejtve. – Hazavigyelek? – kezét a lányéra tette és fürkészve méregette. Adam érintésére a lány lassan felocsúdott. Émelygés fogta el. Néhány mély lélegzetet vett, hogy megnyugtassa háborgó gyomrát. Erőtlenül elmosolyodott.
- Igen, szeretném. Sajnálom, hogy elrontottam az estédet.
- Semmi baj. – nyugtatta meg a férfi. – Veled minden rendben?
- Igen. Csak nagyon fáradt vagyok. – mondta nem túl meggyőzően – Nehéz hét áll mögöttem.
Adam látta, hogy nem érdemes faggatóznia, így hazavitte a lányt.

Carol hazaérve az ágyra roskadt, arcát a tenyerébe temette. Nyomorultul érezte magát, mégis megpróbált semmire sem gondolni, semmit sem érezni. De hiába. A szíve majd megszakadt attól a gondolattól, hogy Bobby megérintette azt a nőt. Soha életében nem érzett még ekkora haragot és megaláztatást. Tenyerével püfölni kezdte a párnát és közben azt képzelte, Bobby-t üti. Aztán feje a párnára zuhant, és elkeseredett zokogásban tört ki.

folyt.köv.