31.fejezet

Március 14. vasárnap

Pohárcsörgés és halk lépések ébresztették fel Bobby-t másnap reggel. Nyújtózkodott, majd kezével a lány felé tapogatózott, de Carol a szoba túlsó végében állt.
- Jó reggelt hétalvó! Lassan dél, hétágra süt a nap. – Odament az ágyhoz, és lehajolt. Meleg ajka megérintette a férfi száját. – Ideje felkelni. Rengeteg dolgunk van.
- Rabszolgahajcsár – felelte Bobby megjátszott szemrehányással a hangjában és felült – Mióta vagy ébren? – maga mellé húzta a lányt az ágyra.
- Már egy ideje. Készítettem reggelit. Éhes vagy? Remélem, szereted az áfonyás és banános palacsintát? Van zsömle és kávé, narancslé…
- Farkaséhes vagyok. – szakította félbe Bobby és szorosan magához húzta Carolt. Ujjai gyakorlott mozdulattal siklottak végig a lány gerincén. Nyelve szenvedélyesen végigsiklott a lány nyakán lüktető éren. - Drága, drága kicsi Carol. Az első pillanattól kezdve tudtam, milyen veszélyes vagy. És most már késő. Túlságosan késő!

Varázslatos időszak kezdődött mindkettőjük számára. Nem rejtegették kapcsolatukat. Munka után szinte minden időt együtt töltöttek. Vacsorázni, moziba, kirándulni mentek, gyakran Jack-kel és Sue-val együtt. Egyetlen dolog zavarta csak Carol boldogságát, hogy Bobby soha sem beszélt szerelemről, így ezt követően Carol is kerülte ezt a szót. Szinte egyik napról a másikra a tavasz is megérkezett. A hó olvadásnak indult, a fák rügyezni kezdtek, a levegőben virágillat terjengett.

Rengeteget dolgoztak, mert egyre jobban szorította őket a határidő, hogy elkapják a gyilkost, de lassan haladtak. Újra kikérdezték a meggyilkolt lányok rokonait, ismerőseit, híváslistákat vettetek össze, sokszor éjszakába nyúlóan bent voltak az irodában. Összehasonlították az áldozatok szokását, hol vásároltak, hova jártak szórakozni. Tömérdek adatot kellett átvizsgálni. Kiderítették, hogy mindegyik áldozatot az eltűnése előtt valaki telefonon hívogatta, ajándékokat kaptak. Hárman bejelentést is tettek a rendőrségen, de a nyomozás nem vezetett eredményre, mivel minden esetben utcai fülkéből jött a hívás. Egy közös pont akadt még, mindannyian ugyanazon típusú kávézóba jártak, csak a város különböző részein találhatókba. Az alkalmazottak kikérdezése is hosszadalmas volt, mert rengetegen voltak.

Márius 24. – szerda

Úgy másfél héttel később Bobby Carol lakása felé tartott. Reggel óta nem látta a lányt, aki az egész napot Myles-sal töltötte, míg ő Jack-kel és Sue-val a kávéházakat járta végig. Hiányzott a lány társasága, így úgy döntött, hogy meglepi. Útközben betért kedvenc éttermükbe. Dobozokkal megpakolva ért a lányhoz. Néhány nappal korábban Carol kulcsot adott neki, hogy ne tolvaj módjára kelljen közlekedni. Meglepte, de nagyon örült a dolognak, mivel ez azt jelentette, hogy a lány bízik benne. Kinyitotta az ajtót. Sötét volt.
- Carol, itthon vagy? - Semmi válasz. Bement a konyhába és letette a dobozokat, majd a lány keresésére indult. A nappaliban lelt rá a karosszékben szendergő lányra. Egy pillanatra megállt, tekintete Carolon nyugodott. Milyen törékenynek látszik! Nem tudom, hogy hogyan mondjam meg neki, hogy mennyire szeretem, és mennyit jelent nekem. Azóta ő sem mondta, hogy szeret, de minden mozdulata, érintése erről tanúskodik. Nem akarom elveszíteni őt! Halkan odalépett a székhez és szájon csókolta a lányt. Csupán csodálattal akart adózni Carol szépségének, de amikor Carol álmában önkéntelen odanyújtotta az ajkát, csókja szenvedélyesebbé vált. A lány – még mindig félálomban – átölelte Bobby nyakát, a férfi, pedig letérdelt mellé, és átkarolta. A fáradtsága és a kimerültsége elszállt. Így, ahogy most Carolt ölelte, soha nem ismert életerő támadt fel benne. Carol halk sóhajjal még szorosabban simult hozzá. Hirtelen kinyitotta a szemét, megragadta a férfi vállát, és megpróbálta eltolni magától. Bobby azonnal elengedte.
- Hé, mit csinálsz? – kérdezte a lány.
- Csupán eljátszottam Csipkerózsika meséjét – állt fel Bobby, és kisimította a lány arcából összeborzolódott haját.
- És sikerrel jár a királyfi, övé lesz a lány? – kérdezte pajkos mosollyal a lány.
- Nagyon remélem. – válaszolta mosolyogva Bobby. – Ettél már? – a lány megrázta a fejét. – Akkor jó, hoztam vacsorát.
- Annyira édes vagy. – súgta a férfi fülébe. És én teljes szívemmel szeretlek –tette hozzá magában.

Vacsora közben átbeszélték, hogy mire jutottak az ügyben.
- Sue felvetette, hogy utána kellene nézni, nem történt-e valami különleges, vagy furcsa esemény, esetleg gyilkosság 6 vagy 12 évvel ezelőtt, mivel rendszeresen felbukkannak ezek a számok. – jegyezte meg Carol, miközben egy-egy bögrével a kezükben a nappaliba tartottak.
- Ez jó ötlet. Myles említette, hogy holnap mit csináltok?
- Szerintem azt, amit ma. Esetleg szétnézünk Amy Armstrong lakásán, de…nem hiszem, hogy találunk ott valamit, ő a legelső áldozat.
Carol bekapcsolta a TV-t, hogy megnézzék a híreket, majd leült. Előre hajtotta a fejét és megdörzsölte a nyakát.
- Fáradt vagy? – kérdezte gyengéden Bobby.
- Nagyon. – sóhajtott a lány. Bobby kinyújtotta a kezét és óvatosan masszírozni kezdte a lány vállát.
- Jaj, de finom…
Bobby tovább gyúrogatta a vállizmait. Valóban kimerítő volt ez a nap. Számtalan embert kérdeztek ki, helyszínt jártak végig, aktát néztek át. Carol annyira elmerült a gondolataiba, hogy észre sem vette, amint Bobby masszírozása lágy simogatássá szelídült. Bobby egyszer csak abbahagyta a becézést. A kanapé párnázata besüppedt a férfi súlya alatt, amikor leült melléje. Odahajolt hozzá és végtelen gyengédséggel csókolta meg. Carol önkéntelenül is a nyaka köré kulcsolta a karját, viszonozta a csókot. Lehunyta a szemét, majd befészkelte magát Bobby karjai közzé, és elaludt.

Az utcáról beszűrődő dudálás ébresztette fel Bobby-t. Félig lehunyt szemmel vizsgálgatta a lányt. Olyan nagyon szeretem. El kell mondanom neki! Mutatóujjával könnyedén megérintette a lány szemöldökét.
- Carol…Carol!
A lány nem ébredt fel. Bobby halkan felkelt. Carol megmozdult álmában, s a nevét sóhajtotta. A férfi ajkán mosoly suhant át, amikor meghallotta. Lehajolt, karjába kapta Carolt és bevitette a hálószobába. Felhajtotta a takarót, és az ágyra tette. Óvatosan levetkőztette, majd betakarta. Gyengéden megpuszilta a homlokát és indulni készült, amikor a lány megfogta a karját.
- Maradj velem! – suttogta álmosan. Nem kellett győzködni. Gyorsan levette ruháját és bebújt a lány mellé. Carol egészen közel gurult hozzá. Bobby az oldalára fordult. A lány az ellenkező oldalára helyezkedett, de ezáltal még közelebb került a férfihoz.
- Szeretlek. – suttogta Bobby. Szemei lecsukódtak, de mielőtt elnyomta az álom, kezeit Carol hasára csúsztatta és egészen magához ölelte.

folyt.köv.