FIGYELMEZTETÉS! Érzelmileg erőteljes jelenetek következnek!

30. fejezet

A hazafelé vezető úton egyetlen szó sem hangzott el. Mindketten gondolataikba merültek. Carol szíve vadul dobogott, mintha ki akarna ugrani a helyéből. A feje is fájni kezdett. Kimutatta Bobby előtt, hogy kívánja, és most feszélyezte a férfi jelenléte. Ahogy a férfi megállt Carol lakása előtt, a lány szinte feltépte a kocsiajtót. Halálosan megrémült attól, ami történt, és minél messzebb akart kerülni a férfitól. Felrohant a lakásába. A szobájába érve lerogyott a padlóra. Nem tudta tovább visszatartani könnyeit. Testét elemi erejű zokogás rázta. Hogy lehettem ilyen hülye! Mégis mit gondoltam! Miért pont én kellenék neki! Egy ilyen roncs! Tudta, hogy az lenne a legokosabb, ha levetkőzne, mivel a hócsatában ruhája teljesen átnedvesedett, de nem volt képes rászánni magát. Nem emlékezett, hogy meddig ült ott maga elé meredve. Reszketni kezdet, amikor kábultságán át is megérezte a hideget, de amikor eszébe jutott, milyen odaadóan, forrón viszonozta a férfi ölelését, a szégyentől lángba borult az arca. A háttérből telefoncsörgést hallott, majd kevéssel később a kopogást az ajtón. Nem reagált. Nem akart senkit sem látni.

Miután a lány kiugrott a kocsijából Bobby nem érezte jól magát. Görcsösen szorította a kormánykereket anélkül, hogy észrevette volna. Végül lazított a fogáson, ellentmondó érzések tomboltak benne. Bobby a parkban látta Carol arcán, hogy a lány nyilvánvalóan többet akar annál, mint hogy pusztán csak a szeretője legyen. Ám ez nem bántotta, inkább megerősítette érzéseiben. Felsóhajtott. Nem lett volna szabad, így elengednem! Tudta, hogy nagy űr venné körül, ha Carol elhagyná. Nem tudta kiverni a fejéből a lány döbbent tekintetét. Ha egy perccel tovább marad, nem bírta volna otthagyni Carolt, és akkor az ég tudja, hogy mi történik. Felelősnek érezte magát Carolért. Más volt, mint a többi nő, akiket eddig ismert. Szükségem van rá. Szeretem őt! hasított belé. Lehunyta a szemét. Szinte azonnal Carol arca jelent meg előtte. Már most érezte azt az űrt, amelyet Carol hagyna az életében. Eszébe jutott a nevetése, de eszébe jutottak a könnyei is, amelyeket ő szárított fel.
- Bolond vagy, Manning – mondta hangosan. – Menthetetlenül bolond.

Hirtelen egy fekete árnyék borult Carolra. A sötétben nem tudta kivenni, hogy ki az. Pánikszerű félelem lett úrrá rajta. Fel akart ugrani, de árnyék lassan letérdelt. Fejük egy vonalba került. Lágyan megsimogatta a lány arcát, letörölve könnyeit. A férfi keze meleg volt. A lány beleborzongott az érintésbe.
- Bobby! – kiáltotta. – Jóságos ég! Mit csinálsz itt? Egyáltalán hogy jutottál be ide? – Arra emlékezett, hogy mikor hazaért bezárta az ajtót.
- Könnyű volt. – meglóbálta a lány előtt az álkulcsát.
- De….de miért? Nem is érdekel, menj el!
- Nem tehetem. Látni akartalak! – hallatszott a halk válasz. – Tudni akartam, hogy vagy?
- Miért?
- Aggódtam. Carol….– A lány el akart húzódni a férfitól, de az elkapta a kezét, ajkához vonta és mélyen Carol szemébe nézett. Pulzusa egyre hevesebben vert. - Éreztél már valaha olyan vágyat, hogy azt gondoltad, meghalsz, ha nem kaphatod meg, amit akarsz? Hogy még kérni se merted, mert féltél, hogy elutasítanak? – kérdezte rekedt hangon Bobby.
- Igen. Ismerem ezt az érzést. – suttogta a lány. A férfi szavai és a szeméből kiolvasható mély érzések szíven találták.
- Ilyen nagyon szükségem van rád, Carol! – mondta Bobby, és a tenyerébe vette Carol arcát. Ajkuk gyengéd csókban forrt össze, ám vágyuk egyre nőtt, és csókjuk is mind szenvedélyesebbé vált. A lány végül levegő után kapkodva hátrahajtotta a fejét, karjával átkulcsolta Bobby nyakát, és beletúrt a férfi hajába. Annyira boldog volt, hogy újra elsírta magát. A férfi ajka a lány arcának minden centiméterét bejárta, lecsókolta róla a könnycseppeket, aztán szájával ismét a lány ajkát kereste.
- Egészen közel akarok lenni hozzád – suttogta fojtott hangon, közben felálltak. Tekintete fogva tartotta, s a lány nem bírt ellenkezni.
Keze Carol testén kóborolt, kitapintotta domborulatait, majd a lány pulóvere alá nyúlt. A lány haja pattogott az elektromosságtól, amikor Bobby lehúzta róla. A férfi apró, leheletszerű csókokkal hintette tele a lány nyakát.
Carol az első nap óta rabja volt ennek a nem mindennapi férfinak. Mindent jelentett neki. Teljesen a hatalmába kerítette. Hihetetlen erő áradt belőle.
A férfi levette pulóverét, magához húzta a lányt, óvatosan a hátát simogatta. A lány keze Bobby mellizmán pihent, miközben a férfi csókolta. Teste lassan ellazult, nem küzdött tovább érzékei ellen. Szerette megérinteni a férfi meleg testét. Simogatására felgyorsult a férfi légzése. Vajon tudja-e, hogy milyen hatással van rám? Hogy már azzal is majdnem az őrületbe kerget, ahogy hozzám ér? Carol blúza szétnyílt. Bobby-t elbűvölte a lány finom bőre, felnyögött. Érezte, nem tud tovább ellenállni.
- Carol, édesem…
A lány egy pillanatra megdermedt, és a férfi szemébe nézett.
- Szeretlek, Bobby – suttogta, és ajkát a férfi arcához szorította. Szavai minden józan megfontoltságot elfeledtettek Bobby-val. Most már csak egyet akart: Carolt szeretni. Lehajolt a lányhoz, és megcsókolta. Carolnak ha lehetséges még hevesebben kezdett verni a szíve. Bobby a karjaiba vette, gyengéden lefektette az ágyra. Kissé arrébb húzódott, de csak azért, hogy megszabaduljon felesleges ruháitól, majd szorosan a lányhoz simult. Ajkával a lány bőrét simogatta, lágyan végigcsókolta izgalomtól kipirult arcát. Carolt kimondhatatlan izgalom kerítette hatalmába. A férfi izmos, napbarnított mellének feszítette a kezét és apró, gyöngéd csókokkal borította el a férfi mellét. Hallotta, ahogy Bobby felnyög, érezte izmai játékát. Ujjhegyével lágyan simogatta sima, meleg bőrét. Némán nézték egymást. Mindkettőjükben fokozódott a vágy, hogy eggyé váljanak. Bobby hirtelen magához vonta és úgy csókolta, ahogy még nem csókolta soha senki. Közben lassan kigombolta a lány nadrágját és lehúzta. Felkapcsolta az éjjeli szekrényen lévő lámpát. Hátrébb húzódott, hogy gyönyörködhessen a látványban. Carol összerezzent és megpróbálta eltakarni magát, de a férfi megfogta kezét.
- Carol – mondta halk, rekedtes hangon – gyönyörű vagy!
Ez persze nem volt egészen igaz, főleg, ami a sérüléseket és a kék foltokat illeti, de a pillanat nem volt alkalmas vitára. Sőt Carol abban sem biztos, képes lenne-e egyáltalán megszólalni. Bobby végtelen gyengédséggel, de mégis szenvedélyesen simogatta a csípőjét. Ujjai akaratlanul is a forradások nyomait követték. Carol halkan felnyögött. Bobby szája megint az ajkához közeledett. Ez már nem játék volt, Carol szenvedélyesen viszonozta a csókját. A férfi érzéki csókokkal fokozta Carolban a vágyat, és felnyögött, amikor a lány halmozta el gyöngédségével. Végül már ő sem bírta tovább. Testük egyesült. Carol teljesen átengedte magát érzéseinek. Még senki nem ajándékozta őt meg olyan gyönyörrel, mint amilyennel most Bobby. Testük azonos ritmusban mozgott az önkívület csúcsáig. Utána egy darabig még enyhén remegve, szorosan összeölelkezve feküdtek.
- Szeretlek, Bobby. – mondta.
- Tudom. – simogatta meg a lány haját, megcsókolta kipirult arcát, s vágyott rá, hogy ugyanezekkel a szavakkal válaszoljon neki. De nem volt ereje, hogy bevallja neki: szereti. Félt, hogy ismét olyan mély sebeket szerez, mint amilyeneket egykor Darcy ejtett rajta. Különösen azt nem akarta, hogy Carol okozzon neki ekkora fájdalmat. – Tudom, hogy így érzel – suttogta, ismét a karjába zárta. Különös módon úgy tűnt, hogy lány beéri ennyivel. Carol elégedetten simult hozzá, majd boldogan merült álomba.

folyt.köv.