28. fejezet

Jó háromnegyed órával később érkeztek meg a helyszínre.
- Caroline, mit keresel itt? – kérdezte Myles, mikor meglátta kiszállni a kocsiból, majd csak bámult rá. Carol megpróbálta kuncogását elfojtani, de ez nem egészen sikerült.
- Ne nézz már így Myles! – kérte kuncogva a férfi arckifejezésén. A lány tudta, hogy nem valami szívderítő látvány a homlokán a sebbel, a szeme alatt a kék folttal.
- Hűha! – jegyezte meg Jack, mikor megpillantotta Carol arcát. – Minden rendben?
- Igen, jól vagyok. Biztos, hogy Cynthia az?
- Sajnos igen. – felelte Jack.
- Mit lehet tudni? – kérdezte Bobby.
- Nem valami szép látvány. – közölte Myles, miközben a letakart test felé haladtak. – Úgy néz ki, hogy megfojtották, de pontosabbat, majd a boncolás után. Beteg fickó lehet.
- Miért? – fordult felé Carol.
- Nézzétek – emelte fel a fekete anyagot.
Carol elsápadt, amikor meglátta a testet. A lány arca tele volt zúzódásokkal, vágásokkal, haját lenyírták. Bobby aggódva szorosan mellé lépett és odasúgta,
- Jól vagy? – Carol alig láthatóan bólintott, majd mély levegőt vett.
- Ki talált rá?
- A szemetesek. 6-kor jöttek üríteni a kukákat, akkor találták meg. Az biztos, hogy nem itt ölték meg. A havon látszanak a vonszolás nyomai. – jegyezte meg Myles.
- Láttak valamit? – kérdezte Carol.
- Nem, senkit nem láttak a környéken. A test már itt volt, mikor ideértek. – mondta Jack.
- Menjünk az irodába. – ajánlotta Bobby. – Itt egyelőre többet nem tudunk tenni.

Az iroda ajtaja előtt Demetriusba botlottak.
- Üzentem, hogy ne gyere be ma. – nézett komoran Bobby-ra.
- Ő nem tehet semmiről. – védte meg a férfit Carol. – Én erősködtem. Jól vagyok. Képes vagyok dolgozni és munkánk is van.
- Hallottam a hírt. – mondta komoran D. – Értesítem Cynthia családját. Ha találtok valamit, szóljatok.
Besétáltak az irodába. Meglepett kiáltások hallatszottak.
- Úristen Carol! – kiáltott fel Lucy megpillantva Carolt.
- Nem fáj? – kérdezte Sue.
- Csak, ha nevetek! – mondta mosolyogva Carol. – Nem kell aggódnotok. Jól vagyok. Nem komoly, csak egy kis karcolás.
- Apropó Carol még nem is kérdeztem, Bobby jól viselkedett? – kérdezte huncut pillantással Jack. A lányok kíváncsian léptek közelebb.
- Erre mi is kíváncsiak vagyunk! – jegyezte meg Lucy. Bobby zavarában elvörösödött
- Hát nem is tudom, hogy mit mondjak... – tartott egy kis szüntet Carol és Bobbyra nézett, aki lélegzetét visszafojtva várta a folytatást, - … hacsak azt nem, hogy tökéletes úriember volt. Vacsorát rendelt és még reggelit is készített nekem. - Bobby hálás mosollyal az arcán nézett rá.
- Reggelit? Ezek szerint nálad aludt? – kérdezte Lucy.
- Igen. – bólintott Carol, Bobby észrevette, hogy kicsit elpirult. – Volt olyan kedves és elvállalta, hogy vigyázz rám este, mert a dokit csak így volt hajlandó kiengedni a kórházból.
Lucy ’Én nem megmondtam’ tekintettel nézett Sue-ra és Tara-ra.

Dél körül megérkezett a boncolási jegyzőkönyv. Mindenki hosszú percekig belemélyedve tanulmányozta.
- Ez egy állat. – közölte Tara egyszerűen, miután végig olvasta jelentés. – Csak az képes ilyet tenni.
- Annyira ismerős. – jegyezte meg Carol.
- Mi? – kérdezte Sue.
- Ez az egész. Mintha olvastam volna már ezeket. – ráncolta szemöldökét Carol, miközben gondolkodott, ujjai sebesen szárnyaltak a billentyűzeten. – Meg is van. – kiáltott fel diadalmasan.
- Micsoda? Mi találtál? – lépett oda Jack, majd a többiek is közelebb húzódtak Carol asztalához.
- Néhány napja, mikor a kórbonctanon dolgoztam – kezdte Carol – feladatom volt, hogy eddig fel nem derített, de hasonló módon elkövetett gyilkosságok aktáik rendszerezzem melyeket, majd egy kijelölt csoport átvesz és megvizsgál, hogy lehet-e közük egymáshoz.
- Mondjuk sorozatgyilkosság? – kérdezte Lucy.
- Pontosan. – bólintott Carol.
- Ezek szerint találtál ilyeneket. – jegyezte meg Bobby. Carol ismét bólintott.
- Igen. Többet is, de ennek a négynek… Tara át tudnád tenni a nagy képernyőre?
- Máris!
- Az elkövetési módja szinte megegyezik az Evans gyilkossággal. Mindegyik lányt napokig kínozták, megverték, megerőszakolták és végül megfojtották, aztán valamilyen elhagyott helyen rakták le a testeket.
- Hogy nem tűnt fel eddig? – kérdezte Jack.
- Az első két esetben próbáltak összefüggést találni, de nem sikerült. Véletlen egybeesésnek hitték. De nézzétek, ha így egymás mellé tesszük őket, akkor: Amy Armstrong november 6-án, Gina Davis december 12-én, Debra Collins január 6-án, Brenda Horton február 12-én, és most Cynthia Evans március 6-án tűnt el. Mindegyik lányt 6 nappal később találták meg. A dátumok, a számok.
- 6, 12 ismétlődik. – sóhajtott fel Bobby. – Nagyon úgy tűnik, hogy sorozatgyilkosra bukkantunk.
- Nézzétek a lányok képeit! – szólalt meg Sue. – Egy kicsit hasonlítanak egymásra. Barna haj, zöld szem.
- Szép munka volt Caroline. – mondta Myles. – Rendben emberek, sok dolgunk van. Bekérjük az összes aktát, rendőrségi jelentést. Az elkövetkező napokban nem fogunk unatkozni. Ha tényleg sorozatgyilkossal állunk szemben – ránézett a naptárral – 1 hónapunk van rájönni, hogy ki az, mielőtt újabb áldozatot szed.

Mindenki egyetértett vele. A következő órákban megállás nélkül dolgoztak, észre sem véve, hogy szalad az idő. Miközben Carol az egyik aktát tanulmányozta, Bobby félrehajtott fejjel nézte. Most inkább egy diáklánynak látszott, mint F.B.I. ügynöknek. Laza lófarokba összefogott hajából kiszabadult egy-két tincs, és az arca mellett lengedezett. Carol hirtelen felemelte a fejét és rajtakapta a férfit, hogy figyeli. Meleg, barátságos mosoly áradt szét az arcán.
- Szép napot mindenkinek. – hallatszott az ajtó felől.
- Dave! – kiáltott fel Carol és testvéréhez sietett, aki szorosan magához ölelte.
- Szörnyen nézel ki. – közölte vele bátyja.
- Köszönöm szépen. – mondta a lány – Minden nő vágya ezt hallani. – tette hozzá tettetett sértődöttséggel. A többiek felnevettek.
- Jól van na! De tényleg nagyon sápadt vagy. Pihenned kellene. Gyere, hazaviszlek. – közölte a férfi.
- Nem kell. Tényleg jól vagyok. – makacskodott a lány.
- Azt hiszem, Dave-nek igaza van. – állt fel Jack. – Elég későre jár már, úgy hogy szerintem induljunk mi is.
- Egyetértek. Fejezzük be mára. Hétvégén úgy sem jutunk előrébb. Hétfőn munkára készen, kipihenten találkozunk. – indítványozta Myles.

folyt.köv.