26. fejezet

Az éjszaka közepén Bobby felriadt. Pillantása az óra világító számlapjára esett. Hajnali 3. Valami azonban mégsem volt rendben. Vajon mi ébresztette fel? Hirtelen fojtott nyögést hallott. Carol! A sötétség ellenére ügyesen tapogatózott előre. Belépett a lány szobájába, az ágyhoz ment és felkattintotta az éjjeli lámpát. A lánynak nyomasztó, rémes álma lehetett. A lepedő össze volt túrva, arcát fájdalom torzította el, szeméből könnyek csurogtak, a haja nyirkos homlokára tapadt. Ismét felnyögött és hirtelen oldalt dobta magát, takarója a földre csúszott. Pólója a dereka köré tekeredett, a pizsamanadrágnak használt rövidnadrág, pedig nem tudta eltakarni a két évvel ezelőtti balesetből származó hegeit. Az egyik a bal combját futott keresztbe, a másik a csípőjén át a háta középvonaláig vezetett. A lámpa fénye könyörtelenül megvilágította a forradásokat. Istenem! Mi mindenen kellett keresztül mennie? –nyögött fel Bobby.
Carol arca egyszer csak megenyhült, s a nyögések is abbamaradtak. Csak a bőrén árulkodó verejték utalt arra, hogy micsoda kemény belső harcot is vívhatott az előbb.
- Carol! – A meleg, mély hang fénysugárként hatolt át a sötétségen. – Ébredj fel, kedves!
A lány kinyitotta a szemét. Pólójából csavarni lehetett a vizet, s a sírása sem akart abbamaradni. Erős karok ölelték át. A lány szíve vadul vert, remegett a rémülettől.
- Jaj Bobby! – bújt a férfihoz zokogva. – Olyan szörnyű volt.
- Csss… - ölelte át Bobby lágyan. – Nyugodj meg, elmúlt! - szorosabban ölelte át, és megpróbálta az arcán legördülő könnycseppeket letörölni. - Csak rosszat álmodtál.
Carolban fokozatosan tudatosult a férfi közelsége, aki megnyugtatóan simogatta a hátát. A lány felemelte a fejét és Bobby-ra nézett. A férfi arcán most semmi más nem látszott, csak a rendkívüli aggodalom. - Biztonságban vagy – nyugtatgatta, és megsimogatta a homlokát - Jobban vagy?
- Igen. – felelte halkan a lány.
De még nem múlt el teljesen, gondolta Bobby. Carol lenézett és látta, hogy pólója felgyűrődött. Érezte, ahogy elpirul arra a gondoltra, hogy Bobby látta sérüléseit. A családján kívül eddig még senki nem látta őket.
- Azt hiszem jobb lenne, ha átöltöznék. – jegyezte meg pirosra vált arccal, miközben zavartan leráncigálta a hálóruháját és felkelt az ágyról.
- Igazad van. – bólintott a férfi.
Bobby figyelte, amint a lány kimegy a hálószobából. Összeszorította az ajkát, amikor látta, hogy milyen bizonytalanul és óvatosan lépked. Carol egy pillanatra megtorpant és a falnak támaszkodott. A férfi legszívesebb odaszaladt volna hozzá, hogy segítsen, de nem merte megtenni. Ahogy becsukódott a lány mögött a fürdőszoba ajtaja, felállt az ágyról és megigazította az ágyneműt. Az ablak mellett állt, mikor a lány visszajött.
- Köszönöm. – mondta halvány mosollyal az ajkán Carol és gyorsan bebújt az ágyba. Csak most vette észre, hogy Bobby-n mindössze egy alsónadrág van. Képtelen volt levenni róla a szemét. Úgy érezte, hogy szíve olyan hangosan ver, hogy a férfi is hallja.
- Jobban vagy? – kérdezte újra Bobby és leült az ágy szélére, megfogta a lány kezét.
- Most már sokkal jobb. – suttogta. – Újra ott voltam a kocsiban. Próbáltam kimászni, de nem sikerült, nem volt senki, aki segített volna.
- Nyugodj meg, vége van. Csak egy rossz álom volt. Meg kellene próbálnod aludni. – mondta csendesen Bobby.
- Tudod a baleset után sokáig voltak rémálmaim. – mondta. - Azt hiszem, nem merek elaludni.
- Dehogyisnem. Hosszú az éjszaka, még csak hajnali 3 óra van. Tudod, hogy itt vagyok a másik szobában. – Bobby megsimogatta Carol arcát, aztán felállt. Carol hirtelen rádöbbent, hogy a férfi egyedül akarja hagyni. Már hallotta is Bobby hangját:
- Szép álmokat, Carol.
- Bobby…. – szólt utána a lány remegő hangon.
A férfi már az ajtóban volt. Lassan hátrafordult.
- Tessék?
- Bobby, kérlek, maradj!
A férfi meglepett, aggodalmas pillantást vetett Carolra. Most mit tegyek? Igaz, hogy minden vágyam az, hogy mellette lehessek, de… A lány hatalmas, könyörgő szemekkel nézett rá.
- Kérlek! Szeretném, ha itt maradnál velem.
- Nos rendben. – egyezett bele Bobby és elmosolyodott. Hogy fogom kibírni, hogy ne vegyem a karjaiba, ne csókoljam meg?
Carol boldogan viszonozta mosolyát.
- Köszönöm. – mondta halkan.
- Tiszta szerencse, hogy nem nőnek születtem – dörmögte Bobby, miközben egy párnát és egy takarót tett az ágy másik végébe, aztán elhelyezkedett és leoltotta a lámpát. - mert képtelen vagyok nemet mondani. Azt hiszem, ez végzetes hiba egy nőnél, ugye?
De ezt Carol már nem hallotta, mert ahogy lette a fejét, szinte azonnal el is aludt. Bobby ébren feküdt mellette és az elmúlt napok, órák eseményeire gondolt. Úgy érezte, hogy egyre közelebb és közelebb kerül a lányhoz. Képtelen volt eltitkolni, hogy Carol erős hatással van rá, sőt úgy érezte, hogy kezd beleszeretni. Szerette volna ezt elmondani a lánynak is, de képtelen volt rá. Mélyet sóhajtott.
Carol nyugtalanul ide-oda forgatta a fejét. Mormolt valamit magában. Rosszat álmodhat.Bobby bizonytalanul kisimított egy fürtöt a homlokából. Érintésére a lány rögtön elcsendesedett. Bobby közelebb húzódott hozzá és vigasztaló szavakat suttogott a fülébe. A lány izmai ellazultak, homlokáról a ráncok eltűntek. A férfi gyengéden átölelte. Behunyt szemmel élvezte bőrének édes illatát, testének melegét. Végül ő is elaludt.

Álmodott. Otthon volt Ausztráliában, szülei házában. Két pohárral a kezében az udvarral indult. Meglátta Carolt, aki az udvaron a függőágyon ült. Haja kibomlott, és az esti szél lágyan borzolta. Odasétált hozzá, leült mellé, magához húzta és megcsókolta….
Bobby lassan tért vissza az álomvilágból. Arra eszmélt, hogy Carolt csakugyan a karjaiban tartja és megcsókolja. Olyan erősen szorította magához a lányt, mintha soha nem akarná elengedni. Lassan lazított ölelésén, Carol karjai a derekára simultak. A lány kinyitotta szemét.
- Bobby? – súgta kábán.
- Igen?
- Az előbb valóban megcsókoltál, vagy csak álmodtam?
- Talán mindkettő, de az is lehet, hogy mindketten ugyanazt álmodtuk.
Carol sóhajtva nyújtózott egyet. Bobby rájött, hogy a lány még félálomban van. A lány az ölébe simult. Bárcsak minden éjjel a karjaiban tarthatnám. Bobby megpuszilta a lány homlokát és kezét a nő derekára téve közelebb húzta magához.
A mozdulattól a lány teljesen felébredt, de nem nyitotta ki a szemét. Jóleső érzéssel töltötte el a férfi óvó mozdulata. Érezte, hogy biztonságban van. Most úgy feküdtek, akár egy szerelmespár. Figyelte, ahogyan a férfi légzése mélyül, és elszunnyad. Bobby elégedetten mosolygott álmában. Carol szíve szinte túlcsordult a gyengédségtől. Amikor biztos volt benne, hogy a férfi alszik, föléje hajolt, és apró csókot lehelt az arcára.
- Szeretlek – suttogta, s néhány pillanat múlva ő is elaludt.

folyt.köv.