25. fejezet

Beléptek a lány lakásába. Bobby letette táskáját.
- Várj, segítek. – lépett Carol mögé és lesegítette a lány kabátját, utána a sajátját levette. – A többivel boldogulsz egyedül? – kérdezte huncut csillogással a szemében.
- Azt hiszem igen. – felelte mosolyogva a lány. - Érezd magad otthon. – mondta Carol. – Megyek lezuhanyozom.
- Nem vagy éhes? – kérdezte Bobby, miközben zakóját az egyik székre terítette.
- Nem is tudom. Talán egy kicsit.
- Pizza vagy kínai?
- Inkább pizza. – mondta. Bobby jókedvűen rámosolygott.
- Helyes! – és ezzel nyúlt is a telefon után. Carol a szobájába indult. – Tudod – szólt utána a férfi, - semmi hirtelen mozdulat. És azonnal szólj, ha szédülsz.
- Igenis, uram! – tisztelgett viccesen a lány.
A fürdőben Carol gyorsan ledobálta magáról a szakadt és véres ruhát, belépett a zuhanyzóba. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. – futott át az agyán. – Mikor már úgy tűnik, hogy rendbe jön az életem, tessék! Nem sokáig élvezte a kellemes, forró vízsugarat, mert váratlanul elgyöngült. Egyik kezével a csempézett falnak dőlt, elzárta a csapot, és megtörülközött. Belebújt egy térdig érő pólóba, és egy rövidnadrágba, amit pizsamaként használt, felvett egy fehér zoknit, mert a forró fürdő ellenére a lába jéghideg maradt. Hallotta, hogy csengetnek. Biztos megjött a pizza. Erre a gondolatra gyomra hangosan korogni kezdett. Eddig nem is érezte, hogy milyen éhes. Mielőtt elhagyta volna a fürdőszobát, még a hátára terítette fürdőköpenyét.
A konyhához érve látta, hogy Bobby éppen tányérokat vesz elő a szekrényből. Az ajtófélfának dőlve zavartalanul figyelhette a férfit. Bobby levette a nyakkendőjét is. A látványától a lánynak bizseregni kezdett a bőre. Annyira jóképű! Van Bobby-ban valami, amitől úgy érzi, hogy összecsuklik a lába, s amitől olyan érzései támadnak, amelyeket még sohasem élt át ilyen erősen. Bobby megérezte, hogy figyelik. Annyira lefoglalta a terítés, hogy észre sem vette, hogy a vízcsobogás abba maradt. Megfordult. A lélegzete is elakadt, mikor meglátta Carolt. A vonzó, és a fején lévő sebbel együtt is elmondhatatlanul kívánatos nő láttán hirtelen forróság öntötte el. Egész testében megremegett. Istenem, adj erőt! - könyörgött magában - egy egész este Carollal, -miközben próbálta megállni, hogy ne rohanjon a lányhoz és ölelje át. Néhány pillanatig csak nézték egymást, végül Bobby megköszörülte a torkát és megszólalt,
- Hogy érzed magad?
- Jobban. – felelte a lány és belépett a helyiségbe. – Látom megtaláltál mindent.
- Igen. – mondta, közben egy-egy szelet pizzát vett ki a dobozból és a tányérokra tette.
A pizza látványától a lány gyomra ismét hangoskodni kezdett. Felnevettek.
- Ezek szerint nem is csak kicsit van éhes! Itt együnk vagy bent? – kérdezte mosolyogva Bobby.
- Inkább bent, kényelmesebben le tudunk ülni a díványra. – felelte a lány. Hirtelen megszólalt a telefon. Carol felvette, közben Bobby mutatta, hogy beviszi a tányérokat.
- McKay!
- Carol, angyalom. Hogy vagy? – hallotta a vonal másik végéről bátyja aggódó hangját.
- Dave! – mosolyodott el. – Jól vagyok. Nem lett komoly bajom. – szinte látta maga előtt Dave komor arcát. – Néhány karcolás az egész.
- Tényleg? – kérdezte – Annyira bánt, hogy nem lehetek ott veled, de hát az üzlet. A reggeli géppel azonnal indulok vissza. Felhívjam Isabelt vagy Adamet, hogy átmenjen?
- Köszi nem kell,…. nem vagyok egyedül. – tette hozzá egy rövid szünet után, a nappali felé fordult, figyelte, amint Bobby leteszi a tányérokat az asztalra, majd odasétál mellé.
- Ki van veled?
- Az egyik kedvenc F.B.I. ügynököd. – felelte habozva.
- Bobby? – kis megkönnyebbülést vélt kihallani testvére hangjából.
- Igen.
– Tudnád adni? Szeretnék néhány szót váltani vele. Örülök, hogy….
- Tudom, tudom… Akkor adom Bobby-t. Vigyázz magadra. Holnap találkozunk. Szia.
- Te is vigyázz. Szia!
Carol átadta a kagylót a mellette álló férfinak, aztán neki támaszkodott a falnak és figyelte a beszélgetést.
- Hello Dave. ……Igen…. Nem tényleg, csak néhány karcolás. – közben Carolra nézett, aki elhúzta a száját. Természetesen nem hitt nekem! - A kocsi teljesen összetört……Nem….Igen….Hm….Természetesen…..Megmondom neki. Viszlát. – letette, majd a lány felé fordult.
- Na, mit üzent még az én nagy és okos testvérkém? – kérdezte.
- Csak annyit, hogy fogadj szót nekem. - kacsintott rá a férfi. Carol felnevetett. - Gyerünk enni, mielőtt kihűl a pizza.

Bementek a nappaliba és elhelyezkedtek a díványon. Evés közben semmiségekről beszélgettek. Bobby igyekezett a lány gondolatait elterelni a balesetről. Örült, hogy Carol nem hallotta a teljes beszélgetést. Dave elmondta, hogy még hónapokkal a baleset után is a lánynak rémálmai voltak és most attól tart, hogy ez a mostani baleset ismét felszínre hozza az akkori élményeit. A vacsora befejezése után Carol ki akarta vinni a tányérokat, de Bobby nem engedte.
- Hagyd, majd én elintézem. – mondta és elvette az edényeket – Neked most pihenned kell.
- Rendben. – egyezett bele a lány és kényelmesen elhelyezkedett a díványon, bekapcsolta a TV-t.
A konyhában Bobby feltett egy kanna vizet teának, közben gyorsan elmosta a tányérokat. Kicsivel később két bögrével a kezében tért vissza.
- Hoztam egy kis teát. – nyújtotta át az egyiket a lánynak.
- Nagyon köszönöm. A teának egyszerűen nem tudok ellenállni.
- Tudom. Nem lehetett nem észrevenni. – mondta mosolyogva, és leült a lány mellé és figyelte, amint az a teáját kortyolgatja. – Hosszú volt a mai nap. Nem lenne jobb, ha lefeküdnél? – kérdezte gyengéden.
- Inkább maradnék még. – emelte rá tekintetét a lány. - Megnézünk egy filmet? – Carol próbálta húzni az időt. Bobby mellett biztonságban érezte magát, félt egyedül maradni. Félt, hogy újra előjönnek rémálmai.
- Rendben. Mire gondoltál?
- Nem is tudom. Mit szólnál A ház a tónál?
- Miért is ne. – vonta meg a vállát a férfi. – Még úgy se láttam. – Az igazság, hogy nem is érdekel, inkább téged néznélek. – tette hozzá magában, miközben berakta a filmet, majd visszaült és elindította.
- Romantikus film. – figyelmeztette Carol.
- Nem baj! Kibírom. – mondta határozottan a férfi. Carol elnevette magát.
Egy kívülálló számára úgy tűnhetett, mintha mindketten belemerültek volna a filmbe, de a valóság az volt, hogy gondolatban máshol jártak. Carol óvatosan elfordította a fejét és a férfira pillantott. Hirtelen leküzdhetetlen vágyat érzett arra, hogy megérintse, megsimogassa és megcsókolja Bobby-t. Vágyott gyöngéd csókjára. Ebben a pillanatban Bobby mintha kitalálta volna gondolatát, megfogta a kezét. Carol a sajátját úgy fordította, hogy tenyerük összeérjen. Ujjaik összekulcsolódtak. Ez a mozdulat Carol számára az összetartozást jelentette. Bizakodást, bizalmat és érzékiséget. Carol gyengéden megszorította a férfi kezét, ekkor Bobby felé fordult és rámosolygott, majd közelebb húzódott a lányhoz. Carol fejét a férfi vállára hajtotta, aki egyik kezével átölelte. Bobby ujjai könnyedén végigsimítottak a lány karján. Carol felhúzta a lábát. Élvezte a férfi meleg, gyöngéd ölelését. Félig lehunyt szemmel simult Bobby-hoz.
Ha bárki megkérdezte volna, egyikük sem tudta volna megmondani, hogy miről is szólt a film. Egyszerűen csak élvezték egymás közelségét. Bobby meglepetten kapta fel a fejét, amikor lekapcsolt a film. Kicsit elhúzódott és a lányra nézett.
- Azt hiszem ideje lenne lefeküdnünk. – hirtelen elvörösödött, ahogy felfogta, hogy mit is mondott. – Ő…ő..Nem úgy értettem… - hebegett. Carol nevetni kezdett Bobby zavarán.
- Gondoltam. – mondta nevetve és a férfira kacsintott.- Megyek, húzok tiszta ágyneműt a vendégszobába.
- Majd én megcsinálom, csak mutasd meg hol találom.
- Ezt én is…
- Ne vitatkozz. Emlékszel, Dave azt üzente, hogy fogadj szót. Úgy hogy indulás. – közölte komoly arccal Bobby.
- Megyek már! Micsoda elnyomás alatt vagyok! – nézett a férfira durcásan, miközben elővett egy tiszta ágynemű garnitúrát a szekrényből és letette az ágyra. – Törülközőt találsz a fürdőben.
- Rendben. Most már menj. Szép álmokat. Ha baj van, csak kiálts. – gyengéden megszorította a lány kezét.
- Bobby… - nézett rá, a férfi szeméből kimondhatatlan gyöngédség sugárzott. – Köszönök mindent, amit értettem tettél, de kérhetnék még valamit? – kérdezte óvatosan.
- Természetesen.
Carol összeszedte minden bátorságát, közelebb lépett a férfihoz és kimondta, amit már órák óta szeretett volna.
- Megcsókolnál? – súgta Carol.
- Semmi más nincs a világon, amit szívesebben tennék. – suttogta a férfi.
Carol a férfi nyaka köré fonta a karját, Bobby az arcán érezte a lány leheletét. Végtelen gyöngédséggel két kezébe fogta Carol arcát, a tarkóján érezte a lány kezét. Jóleső bizsergés futott végig a bőrén. Elégedetten sóhajtott fel, miközben Carolra mosolygott. Bobby lehunyta a szemét és megcsókolta Carol odaadóan felkínált száját. Leírhatatlanul jó érzés járta át a testét, ahol Carolé hozzáért. Hogy képes ez a lány arra, hogy ilyen érzéseket keltsen bennem? Elöntötte a boldogság. Ujjai alatt érezte Carol finom arcbőrét, s a lány nyelve az övével játszott. A lány tétován és félénken cirógatta a férfi hátát és csípőjét, mintha nem lenne teljesen biztos abban, hogy Bobby-nak jólesik. Kezének gyöngédségére Bobby vére szinte felforrt. Alig tudott uralkodni magán. Végül összeszedte minden erejét és elszakította ajkait a lányétól.
- Bobby…. – suttogta Carol és a férfira nézett. Bobby kinyitotta a szemét. Látta a lány kipirult arcát és kissé szétnyílt ajkait. A lány pillantása olyan védtelenséget árult el, hogy a férfinak csaknem könnybe lábadt a szeme. Nem tehetem, most nem. - mondta magában és elengedte Carolt.
- Jobb lesz, ha most elmész. – suttogta rekedten.
A lány kábultan, sértetten nézett rá. Nyilvánvalóan engedett volna a csábításnak és ez az engedékenység őt ugyanúgy meglepte, mint a férfit.
- Ez…most nem lenne jó ötlet. – mondta Bobby. – Ilyen körülmények között…- a férfi vett egy mély levegőt. – Rendkívüli érzelmi állapotban vagy. Holnapra megbánnád, sőt gyűlölnéd önmagad és engem is. – végig simított a lány ajkain.
Carol tudta, hogy Bobby-nak igaza van, halványan elmosolyodott. Egyszerűen nem lehet nem szeretni!
– Jó éjt. – suttogta, majd gyorsan kisietett a szobából.

folyt.köv.