23. fejezet

- dr. Ransom, Manning és Hudson különleges ügynökök az F.B.I.-tól. Néhány kérdést szeretnék feltenni Mrs. Gavino halálával kapcsolatban. – kezdte Bobby, amint beléptek a doki szobájába.
- Hallottam róla. Szörnyűség, ami történt. Évek óta ismertem, rendszeresen hozzám járt. – közölte az orvos.
- Tudjuk, hogy az eltűnése előtt beszélt Önnel telefonon. – mondta Jack.
- Igen. Pénteken eljött hozzám, mert már napok óta rosszul érezte magát. Másnap többször kerestem telefonon, hogy közöljem, megérkeztek a vizsgálati eredményei. Elmondtam, neki, hogy terhes. Utálom telefonon tudatni a betegeimmel a híreket, de már így is késésben voltam. A reptérre menet hívtam. Nagyon boldog volt, már régóta próbálkoztak. Közöltem, hogy néhány napra el kell utazzak, de a következő hét második felében jöjjön be, hogy néhány vizsgálatot még elvégezzünk.
- Mikor találkoztak nem vett észre semmi furcsát Mrs. Gavino viselkedésében? – tudakolta Jack.
- Nem. – rázta meg a fejé az orvos. – legfeljebb annyit, hogy egy kicsit ideges volt az újságban megjelent cikkek miatt.
- Ha jól tudjuk, Ön egy sötétkék Cherokke Jeep-et használ? – kérdezte Bobby.
- Igen. A klinika tulajdonában van.
- Szeretnénk átvizsgáltatni. – közölte Jack.
- Természetesen. Itt vannak a kulcsok. – húzta elő azokat a fiókból. – Ugye nem gondolják, hogy én tettem?
- Egyelőre kikérdezünk mindenkit, aki az eltűnése előtti napokban kapcsolatba került vele.
- Még egy kérdés: hajlandó-e DNS mintát adni? – kérdezte Bobby.
- Miért? – kérdezte.
- Ezzel kizárhatnánk a gyanúsítottak közül. – válaszolta Bobby.
- Rendben. – bólintott az orvos.
- Köszönjük, hogy segített. Ha lenne még kérdésünk, keressük – nyújtotta kezét Bobby.

Beszállni készültek a kocsiba, mikor Myles parkolt le melléjük.
- Nézd kik vannak itt! – mutatott Jack a szomszédos kocsira. - Hogy kerültök ide? - kérdezte.
- Demetrius megkért, hogy járjunk utána valaminek és a nyomok a jó öreg dr. Ransom-hoz vezettek. – magyarázta Myles. - Úgy néz ki, hogy a pasi volt barátnője eltűnt.
- Megtudtatok valamit a Gavino ügyben? – érdeklődött Carol miközben kiszállt.
- Nem igazán. Átvizsgáljuk a kocsiját, de szerintem nem ő tette. – mondta Bobby, közben Carolt, figyelte, aki a sálját gyűrögette. Annyira elmerült a lány bámulásába, hogy összerezzent, amint megcsörrent a telefonja. – Manning! Hallgatlak…..Igen…….Ez nagyszerű, indulunk! Tara volt. A szomszédok jelentették, hogy Bryan Horper megjelent. – ugrott be a kocsiba Bobby. – Majd az irodában találkozunk.

Carol és Myles beléptek dr. Ransom rendelőjébe. Az orvos éppen az asszisztensével tárgyalt.
- dr. Ransom? – szólalt meg Myles, bár a Cynthia lakásán talált képről felismerte a férfit.
- Igen, miben segíthetek. – bólintott a sötét hajú férfi.
- Leland és McKay ügynök, az F.B.I.-tól. – közölte Myles felmutatva jelvényüket.
- Az előbb mentek a kollégáik, elmondtam mindent, amit tudok Mrs. Gavino ügyében.
- Más ügyben keressük. Néhány kérdést tennénk fel Cynthia Evans-sel kapcsolatban. – jegyezte meg Carol.
- Jöjjenek az irodámba. – mutatta az utat dr. Ransom. – Nem tudom, elhinni, hogy az F.B.I.-hoz fordult. Fenyegetőzött a dologgal, de nem hittem, hogy meg is teszi. – közölte, miután becsukódott mögöttük az ajtó.
- Ezt hogy érti? – érdeklődött Myles.
- Szombaton kora reggel megjelent a lakásomon. Már hetek óta nem találkoztunk. Kérdőre vont, hogy miért küldözgetek neki virágot, csokoládét, és miért hívogatom. Közöltem vele, hogy én semmi ilyet nem tettem, de meg sem hallgatott, magából kikelve kiabált, hogy ne zaklassam, hagyjam békén, mert ha tovább folytatom, ismét a rendőrséghez fordul. Ezután rám csapta az ajtót és elviharzott.
- Szombaton mikor volt ez? – kérdezte Carol.
- Valamikor 7 óra előtt állított be. A reptérre indultam, majdnem le is késtem a gépet miatta.
- Mikor ment el Öntől? – vetette közben Myles szorgalmasan jegyzetelve.
- Úgy fél 8 körül. De miért kérdik? Csak nem történt Cynthia-val valami?- kérdezte őszinte riadalommal a hangjában.
- Miss Evans-t szombat dél óta nem látta senki. – közölte Myles. – A lakásán dulakodásra utaló jeleket találtunk.
- Nem, ez nem lehet. – rázta meg fejét hitetlenkedve az orvos. – Említette, hogy egy ideje úgy érzi, mintha követnék, de azt hitte, hogy én vagyok. Hogy vissza akarom kapni.
- És, így volt? – nézett a férfi szemébe Carol.
- A szakításunk után egy ideig még valóban úgy éreztem, de aztán rájöttem, hogy ennek így kellett történnie. Soha nem tudnám bántani! – jelentette ki dr. Ransom. – Remélem nem történt baja.
- Nem tudja, Miss Evans-nak volt barátja? – kérdezte Carol.
- Nem, mióta szakítottunk nem volt.
- Miss Evans lakásán vérnyomokat találtunk. DNS mintát kérnék, hogy összevethessük az Önével. – mondta Myles.
- Természetesen! – közölte az orvos. – A kollégáik már kértek mintát.
- Köszönjük segítségét, ha bármi eszébe jutna még, ezen a számon elér minket. – nyújtott át egy névjegyet Carol.

Bobby és Jack megérkezett Bryan Horper házához. Becsengettek, senki nem nyitott ajtót.
- Próbáld újra. – mondta Bobby. Jack már nyúlt a csengő felé, amikor egy lövés hallaszott a házból. A két ügynök rögtön előhúzta fegyverét. Jack fedezte Bobby-t, amíg betörte az ajtót.
- F.B.I.! – kiáltotta. Semmi mozgást nem tapasztaltak. A nappaliban akadtak rá a holttestre.
- Hívom az irodát. – mondta Jack és már tárcsázott is.
- Ő Bryan Horper – jegyezte meg Bobby a szekrényen lévő egyik fényképre mutatva. – Öngyilkos lett. Miért?
- Nem tudom. – felelte Jack. – Itt a búcsúlevele, abból talán kiderül mutatott a test mellett heverő lapra.
- Jack, ezt nézd! – kiáltott Bobby. Jack a hangot követve a hálószobában talál rá barátjára. A szoba falának minden centiméterét Tracy Gavino-ról készült képek, cikkek, festmények borították.
- Ez a pasi teljesen oda volt a nőért. Ezeket nézd! – mutatott egy képek, egyiken a nő éppen a klinikáról távozik, a másikon vásárol. – Követte mindenhová.
Időközben megérkezett a nyomrögzítő csapat.
- Tessék itt a levél. – nyújtotta át a papírt az egyik laboros.

’Nem tudok tovább azzal a tudattal élni, amit tettem. Sajnálom! Tracy volt életem egyetlen szerelme. Most már örökre összetartozunk. Senki nem állhat közénk. Bryan.’

- Manning ügynök! – lépett Bobby-hoz ez előző laboros. – Ezt találtuk még a holttest mellett.
- Mi ez? – nézett oda Jack.
- Egy napló. – nyitotta ki Bobby a könyvet. – Atyaég! Évek óta Tracy nyomában járt. Az egyetemen találkoztak.
- Ez beteges. – rázta meg fejét Jack.
- Egyetértek. – bólintott Bobby. – Ő volt Mrs. Gavino barátja. – mutatott egy fényképre, melyet a férfi együtt volt látható a nővel. - Menjünk vissza az irodába. Zárjuk le az ügyet.

Carol Myles asztala mellett állt, éppen Cynthia híváslistáját vizsgálták, amikor Bobby és Jack belépett.
- Hamarosan lezárhatjuk a Gavino ügyet. – jelentette be Bobby. Mindenki felé fordult. – Bryan Horper ölte meg Tracy Gavino-t. A búcsúlevelében bevallotta.
- Búcsúlevél? – kérdezte Sue.
- Igen. Úgy 1 órával ezelőtt főbe lőtte magát.
- A szobája tele volt a nőről készült képekkel. – vette át a szót Jack. – Teljesen bele volt bolondulva a nőbe.
- Mr. Gavino tudja már? – érdeklődött Sue.
- Nem, még nem. – felelte Jack. – Holnapra lesznek meg a végleges vizsgálati eredmények, majd csak utána szólunk neki.
- Ha a sajtó előbb nem kürtöli szét. – vetette közben Lucy.
- Még tart a hírzárlat. Reméljük nem szivárog ki semmi. – mondta Bobby.
- Caroline! – szólalt meg Myles. Jack és Bobby meglepve kapták fel fejüket. Myles még több mint 3 év után is Thomas-nak szólítja Sue-t Carolt, pedig már a keresztnevén.
- Igen. – fordult a lány a férfihoz.
- Az előbb szóltak a rendőrségről, hogy Miss Evans valóban bejelentést tett, hogy valaki állandóan hívogatja. És mint ahogy az elbűvölő – nyomta meg a szót - dr. Ransom mondta, őt gyanúsította. Áthozzák az aktát.
Carol összeráncolt szemöldökkel pillantott rá.
- Te mondtad! – közölte Myles.
– Egy ártatlan megjegyzést tettem. Lányok! – fordult meg – Mondjátok meg, ha nincs igazam, de – mutatott a táblán az orvos fényképére – szerintem jóképű férfi.
- Hát, igaz, ami igaz. – lépett közelebb Tara – megér néhány ajtócsapkodást.
- Egyetértek. – mondta Lucy. – Ráadásul orvos.
- Bizony! – tette hozzá Sue. – Jó parti.
- De lányok! – kiáltott fel Bobby és Jack szinte egyszerre.
- Szerintettek most mi bajuk van? – érdeklődött Tara cinkos pillantást váltva a többiekkel.
- Nem mondhatjuk el a véleményünket? – kérdezte Sue.
- De hát Tara neked barátod van és te Sue…- kezdte Jack. – Különben is nem gyanúsított?
- Úgy tűnik, hogy semmi köze Cynthia eltűnéséhez. – mondta Carol.
- Ne akarjátok elhitetni velünk, hogy ha együtt vagytok valakivel más nőre rá se néztek. – jegyezte meg Lucy.
- De ha jól értjük, amit Jack mondott – kezdte Tara – akkor neked Lucy és neked Carol szabad a pálya, mivel most nem jártok senkivel.
- Igazad van. – bólogatott Lucy, közelebb lépett Carolhoz, közben egy gyors pillantást vetett Bobby-ra. Látta, hogy a férfi tekintete kezd felhősödni, úgy döntött, hogy rá tesz még egy lapáttal – Egy jó orvosra mindig szüksége van az embernek, nem gondolod Carol? Szerintem….
- Na jó, fejezzétek be. – szakította félbe Lucy-t Bobby tőle szokatlan módon kissé ingerülten. A csapat meglepetten fordult felé. – Szerintem mindegyikőtöknek van mit csinálnia. Ezt a beszélgetést, pedig folytassátok a munkaidő után. – ezzel leült asztalához – Lucy, veled, pedig majd beszédem lesz. – Bobby nem Lucy-ra, hanem inkább saját magára volt mérges, hogy ezek az ártatlan megjegyezések, így kihozták a sodrából. Beleborzongott abba a gondolatba, hogy esetleg valaki mást csókolhat meg a Carol úgy, ahogy őt előző este. Valaki más érintheti meg a lányt, ahogy ő.
Lucy megérintette Sue karját, majd úgy fordult, hogy se Carol, se Bobby ne lássa, hogy mit mutat.
- Mintha kissé féltékeny lenne, nem gondolod?
- Úgy tűnik, de vigyázz, mert Bobby tudja, hogy miben sántikálsz.
- Nem lesz baj. Tudom, mit csinálok!
A délután további része eseménytelenül telt el. Carol és Myles nem jutott előrébb Cynthia Evans ügyében. A többiek, pedig neki láttak a Gavino ügy jelentésének.

folyt.köv.