Tavaszi varázslat
2008.07.16. 20:56
21. rész
FIGYELMEZTETÉS: A nyugalom megzavarására alkalmas jelenetet tartalmaz!
21. fejezet
- Szép este volt, Bobby. Köszönöm. – mondta Carol, miután Bobby kisegítette az autóból és megálltak a lány lakásának ajtaja előtt.
- Én is nagyon élveztem. - Bobby nem tudta mi tartja vissza attól, hogy a karjába vegye a lányt. Minden erejét össze kellett szednie ahhoz, hogy hátat fordítson.
- Jó éjszakát, Carol. Holnap találkozunk.
- Jó éjt.
Bobby már félúton volt, az autója felé, amikor megállt egy pillanatra. Halkan mormogott valamit, majd megfordult és visszament a házhoz. Carol még mindig ugyanazon a helyen áll, és zavarodottan nézett rá.
- Elfelejtettél valamit?
- Úgy is mondhatjuk. – A férfi fellépett a lépcsőre – Valószínűleg meg fogom bánni, de azt még jobban bánnám, ha nem tenném meg. – Rendkívüli gyöngédséggel megsimogatta a lány arcát, majd szorosan magához ölelte, és megtette, amire már napok óta vágyott. Ajkával először óvatosan megérintette Carol arcát, majd lágyan a száját cirógatta. Nyelve hegyével gyöngéden végigsiklott a száj körvonalán, majd incselkedve beszívta az alsóajkát. Olyan jó érzés a karjaimban tartani, még annál is jobb, mint álmaimban.
Carol összerezzent az ijedtségtől. Teste megdermedt. Elfelejtette már milyen, ha egy férfi a karjaiban tartja, és ő hozzásimulhat. A férfi csókja szinte megbénította. Mintha Bobby gyöngédsége birtokba venné a lelkét. Még soha nem csókolta meg senki ilyen gyöngéden és ilyen sóvár vággyal. Lassan kinyílt a szája, és a férfi becsúsztatta nyelvének hegyét. Bobby arra számított, hogy Carol el fog tőle húzódni, de még jobban hozzásimult. Azonnal véget kell vetni ennek az őrültségnek. De nem tudott Caroltól elszakadni. Becézte a lányt, érezte a testét borzoló izgalmat. A lány illata, melegsége és odaadása teljesen elvette az eszét. Carol hátát simogatta, s közben a nevét suttogta.
Csókolózás közben lassan Carol is viszonozni kezdte a simogatásokat, majd karjait a férfi nyaka köré kulcsolta. Soha nem tapasztalt, édes érzés kerítette hatalmába. Bobby mindhiába próbált uralkodni magán, egyre erősebben szorította magához a lányt. A ruhán keresztül is érezte a szívdobogását. Végigcsúsztatta kezét Carol hátán, miközben tovább játszott nyelvével. Carol ujjai a hajába kapaszkodtak, és olyan hevesen viszonozta a csókját, hogy alig tudta tartóztatni magát. Végül Bobby mélyet sóhajtva vette le ajkát Carol szájáról, de még hosszú ideig tartották egymást átölelve. Amikor kibontakoztak az ölelésből, Bobby reszketett és érezte, hogy Carol ugyanúgy nem ura testének. A férfi hangja érdesnek tűnt, amikor megszólalt:
- Bocsáss meg – minden erejét össze kellett szednie, hogy elengedje a lányt. – Egyszerűen nem tudtam mit tenni ellene. Ellenállhatatlan vagy.
- Valószínűleg a bor, vagy a tánc vétkes a dologban. – suttogta a lány.
- Lehet, hogy igazad van. Megyek, mielőtt még engedünk az éjszaka csábításának. Jó éjt.
- Jó éjt! – suttogta Carol, figyelte, amint Bobby megfordult és a kocsijához siet, beszáll, majd elhajt.
Becsukta az ajtót. Némán állt ott egy darabig, és arcát a hűvös fához szorította. A váratlan csókot nyilván nem gondolta komolyan. Carol nem tudta elhinni, hogy Bobby kívánatosnak tarthatná. A férfi jól számított, meglepetésszerű közeledése először megijesztette, ám nem azért, mintha megrémült volna tőle. Saját odaadása okozott neki fejtörést, és ez még most is döbbenetet váltott ki belőle. Elhitette önmagával, hogy még mindig tart Nick iránti szerelme. Bobby megjelenése azonban alapvető változásokat idézett elő lelkében. A férfi csókja ráébresztette, hogy végtelenül egyedül van, és hazugság mindaz, amit magára kényszeríttet. Már az első találkozásukkor tisztában volt azzal, hogy ez a férfi nagy hatással lesz az életére. Csak azt nem sejtette, hogy ilyen erősen hatalmába keríti. Rádöbbent, hogy beleszeretett Bobby-ba. Méghozzá úgy, ahogy még soha senkibe.
folyt.köv.
|