20. fejezet

- Így egyedül? A többiek? – kérdezte.
- Sue Lucy-val ment el, Bobby és Myles…nem tudom hova tűnt. Tara Stanley-vel táncol – intett a parkett felé.
- És te? Miért nem kérted fel Sue-t? – ült le a férfi mellé.
- Ne kezd te is. Elég a többiektől hallgatnom. – sóhajtott Jack. – De te nagyon boldognak tűnsz. Csak nem nyertél?
- Majdnem. Jó híreket kaptam. Sőt biztos vagyok benne, hogy egyik neked is nagyon fog tetszeni. – mosolygott a férfira huncut csillogással a szemében.
- Tényleg? Elmondod? – nézett rá érdeklődve.
- Az egyik, hogy holnaptól munkatársak leszünk.
- Nem mondod. Ez gyors volt. Gratulálok. – mondta mosolyogva Jack.
- Tudod, az azért sokat lendít a dolgon, ha a volt apósod az igazgató-helyettes. – súgta oda a férfinak. Jack csodálkozástól tágra nyílt szemmel bámult rá. – Nem tudtad?
- Demetriusék csak annyit mondtak, hogy valami nagykutya, de azt nem, hogy ekkora!
- Azonban a másik dolog sokkal izgalmasabb.
- Kíváncsivá tettél. – vonta fel szemöldökét Jack. Carol egy kicsit közelebb húzódott hozzá.
- Ez még nem hivatalos. – súgta. – Évekig tartó huzavona után, végre eltörölték ….- egy másodpercnyi szüntetet tartott. - a „nem randizunk egy egységen belül” szabályt.
- Nem, - nézett rá hitetlenkedve Jack, - ez nem lehet igaz. – majd széles mosoly terült szét arcán. – Ez aztán tényleg nagyon jó hír! Legszívesebben megcsókolnának. – közölte. Végre egy akadály elgördült!
- Óóóó, ne engem, inkább azt a szőkeséget. – mutatott Sue-ra, aki Lucy-val éppen visszafelé tartott az asztalhoz. Jack elpirult. - Bátorság Jack – bökte oldalba a férfit, - beszélj vele, mielőtt még valaki lecsap rá. – Jack Carolra mosolygott, majd lassan felállt és Sue felé sétált. Hamarosan már a táncparketten állt Sue-val és végre, még ha most egyelőre csak a tánc ürügyén, de a karjaiban tarthatta álmai asszonyát. Igaza van Carolnak és a többieknek is. Lesz, ami lesz, ma este beszélek vele. – döntötte el.

- Láttam, hogy nagyon sugdolóztatok Jackkel. – mondta Bobby, miután helyt foglalt a lány mellett, enyhe féltékenység bujkált hangjában erre Carol felkapta a fejét. Csak nem féltékeny! De hát Jack a legjobb barátja.
- Kíváncsi vagy? – nézett a férfira pimaszul. A férfi arckifejezését látva megpróbálta kuncogását elfojtani, de ez nem egészen sikerült.
- Mit nevetsz? – kérdezte a férfi. Bobby nem értette, mi ütött belé. Hogy lehetnék féltékeny Jackre? A legjobb barátom és ő Sue-ért van oda! A parkett felé pillantott, ahol Jack és Sue táncoltak. Carol elmosolyodott, megérintette Bobby karját, aki összerezzent érintésétől. A lány felé fordult. - Táncolunk? – kérdezte Bobby fojtott hangon.
A zenekar éppen egy lassú számot kezdett játszani, és a férfi szinte a zene ütemére ölelte magához. A mellkasához szorította Carol kezét, miközben lassan mozogtak a fülbemászó szám dallamára.
- Elárulod, hogy miről beszéltettek? – kérdezte. Oly közel volt egymáshoz a fejük, hogy Carol érezte Bobby arcvízének illatát. – Vagy titok netán?
- Nem,…nem titok. – suttogta Carol, testük összehangolt mozgása felborzolta érzékeit. A legkönnyedebb érintés is áramütésként hatott rá. – Holnaptól együtt dolgozunk.
- Ez nagyon jó hír. - Bobby biztos léptekkel vezette tánc közben, és szeretetteljesen szorította magához. Csupán Carol közelsége volt fontos, teljesen átadta magát a boldogító érzéseknek. – Ez volt a nagy titok? – súgta. Meleg lehelete simogatta a lány arcát.
- Mit szólsz ahhoz, ha azt mondom, hogy előrelépés várható Jack és Sue ügyében?
- Mire gondolsz? – emelte fel fejét Bobby és a lány szemébe nézett. Carol megesküdött volna, hogy partnere megremegett, ámbár ezt alig tudta volna elképzelni. Végül is éppen eléggé megszokhatta, hogy egy nőt tart a karjába…
- Konkrétan arra, hogy tudomásomra jutott, miszerint módosították a szabályzatot.
- Csak nem azt akarod mondani..
- De igen. – mosolygott a férfira. – törölték a tilalmat.
- Ez valóban nagyszerű hír. – húzta közelebb magához a nőt.
- Bobby….- sóhajtotta alig hallhatóan, ahogy a férfi keze lassan, óvatosan simogatni kezdte a hátát.
Miután elhallgatott a zene, néhány pillanatig, még szorosan összeölelkezve álltak a táncparketten. A világ legtermészetesebb dolgának tűnt, hogy együtt van Bobby-val. A sors akarta, hogy találkozzon a férfival! Egyikük sem vette észre, hogy Lucy elégedett mosollyal figyeli őket.
Bobby hátrébb lépett és látta, hogy Carol rosszalló tekintettel néz. Egy másodpercig eltartott, míg rájött, hogy ez nem neki, hanem a háta mögött álló fiatalembernek szól.
- Lekérhetem? – mosolygott az ismeretlen. Bobby kelletlenül bólintott, majd visszasétált az asztalukhoz és leült. Maga is meglepődött azon, mennyire nehezen viseli a látványt. Carol barátságosan mosolygott a férfira, amint tovasiklottak a parketten.
- Nem szívesen avatkozom bele a dolgaidba, Bobby…. - kezdte Lucy ártatlan hangon, mikor néhány perccel később leült mellé.
- Most mégis ezt akarod tenni – szakította félbe és Lucy felé fordult – Tudom, erős a kísértés, de győzd le, „drágám”. Azt is tudom, hogy csak a jó szándék vezérel, ám hidd el, nincs szükségem a tanácsaidra!
- Csak segíteni szeretnék.
- Igazán? Mire gondolsz? – kérdezte a férfi óvatosan, noha tisztában volt vele, hogy ezzel csak felháborítja Lucy-t.
Lucy-nak nem volt lehetősége válaszolni, mert Carolt a partnere visszakísérte az asztalhoz.
- Szeretném bemutatni a sógoromat Adam McKay-t. Adam, ő itt Tara Williams, Lucy Dotson és Sue-t meg ismered.
- Sue, ezer éve nem láttalak – mutatta a férfi. – Minden rendben?
- Igen. Köszönöm. – melegen mosolygott Adamra. Jack közelebb húzódott Sue-hoz. – Hallottam, mi történt a testvéreddel, sajnálom.
- Köszönöm.
- Stanley Abbott, Jack Hudson, Bobby Manning. – folytatta a bemutatást Carol.
- Örülök, hogy találkoztunk.
- Nem ülsz le egy percre? – kérdezte Carol, ekkor azonban megszólalt Adam csipogója. Rápillantott.
- Jó lenne, de sajnos nem lehet. Mennem kell. Hív a kötelesség. Amúgy gratulálok, apa elmondta a nagy hírt. – nyomott egy puszit a lány arcára. – Majd hívlak. Viszlát.
- Milyen hír? – kapta fel fejét Lucy-t.
- Holnaptól új munkatársunk van. – jelentette be Jack Carolra mutatva.

folyt.köv.