19. fejezet

Március 9. - kedd

Összerezzent, amikor csöngettek. Carol még egyszer belenézett a szobájában lévő tükörbe, aztán az ajtóhoz ment.
- Szia! - Bobby elismerően nézett végig a lányon. – Elragadóan nézel ki. – Csak nehezen tudta palástolni csodálatát. Annyira tetszett neki a lány egész megjelenése, hogy legszívesebben a karjába zárta volna. Be kellett látnia, hogy a lány bármilyen ruhába is van, mindig pontosan ugyanolyan izgató.
- Köszönöm. – válaszolta Carol. A lányon egy földig érő A-vonalú tengerkék színű ruha volt. A nyakba akasztós felsőrészen lévő finom gyöngy és csipke díszítés egészen a csípő vonaláig húzódott. A szoknya két részből áll, melynek felső rétege a-szimmetrikus. A haja fel volt tűzve, néhány göndör tincs, azonban kicsúszott a kontyból és lágyan követte nyakának ívét. A férfi nem tudott betelni Carol látványával. – Fél perc és kész vagyok. – Tessékelte be a férfit. – Te is jól nézel ki.
Bobby-n remekül állt a szmoking, a lány el sem tudott képzelni olyan öltözéket, amely előnyösebben emelné ki lehengerlően férfias alakját.
- Majd én bekapcsolom. – mutatott Bobby a lány kezében lévő nyakláncra. A lány megfordult. Enyhén megborzongott, amikor a tarkóján érezte Bobby meleg leheletét.
- Köszönöm. – mondta halkan. – Hozom a kabátom és indulhatunk is.

Eközben jó pár háztömbnyire Carol lakásától Sue és Lucy is az utolsó simításokat végezte öltözetén.
- Lucy! – kiáltotta Sue a tükör előtt állva. Haja lágy hullámokban omlott vállára, néhány tincset a rajta lévő ruha színéhez passzoló szalaggal fogott össze.
- Igen? – kukkantott be barátnője az ajtón.
- Nem túl merész a ruha? – kérdezte kissé zavartan Sue. Egy földig érő, sötétbordó színű, V-kivágású, hátát szabadon hagyó ruha volt rajta. A mellényrészt virág és levél alakú hímzés díszítette, amely végig húzódott egészen a csípővonaláig.
- Egyáltalán nem. Pompásan áll rajtad. – biztosította barátnője. Sue csak Lucy hosszas győzködése után vette meg a ruhát.
- És én milyen vagyok? - fordult körbe. Ő egy A-vonalú földig érő bézs és ekrü színű ruhát viselt, amely kiemelte bőrének barnaságát. Gyönyörű lepke stílusú gyöngydíszítés vonult végig a ruha elején, egészen a szoknyaaljáig.
- Fantasztikusan nézel ki. – mosolygott rá Sue.
- Bobby nem említette, hogy kivel jön? – tudakolta Lucy, miközben a fülbevalóját igazgatta.
- Nem, egyetlen szóval sem. Elképzelhető, hogy Carollal.
- Én is erre gondoltam. Olyan jól néznek ki együtt. – mondta huncutul mosolyogva. Lucy.
- Miben mesterkedsz? – kérdezte barátnőjét.
A barna bőrű lány felemelte a kezét, hogy jelezzen.
- Csengettek. – ezzel elsietett ajtót nyitni.
- Szia! Gyere be.
- Lucy fantasztikusan nézel ki. – mondta Myles.
- Köszönöm. Te is. – felelte a lány.
- Jack is rögtön itt lesz, éppen parkolót keres. – A nevezett végszóra be is futott.
- Hűha Lucy! – nézett végig elismerően a lányon.
- Köszönöm. – mosolygott rá. – Sue is azonnal jön.
Jack tágra nyílt szemmel meredt Lucy háta mögé. Először melege lett, aztán megborzongott. Ennyire elbűvölőnek még soha nem látta Sue-t. Istenem, de gyönyörű.Lucy megfordult - Mondtam, hogy Jacknek tetszeni fog a ruha! – mutatta úgy, hogy a fiúk ne lássák.
- Thomas, elismerésem. – biccentett felé Myles.
- Köszönöm.
- Elragadóan nézel ki! – mutatta Jack Sue-nak, mert úgy érezte, hogy nem tudna megszólalni.
- Köszönöm!
- Szerintem ideje lenne indulni. – jegyezte meg Myles az órájára pillantva.

Lucy és Sue cinkos pillantást váltott, amikor Bobby megérkezett Carollal az oldalán. Néhány perccel később futott be Tara egy szaténselyemből készült A-vonalú földig érő világoskék ruhában, amelynek szív alakú dekoltázsát és mellényrészét apró gyöngyök díszítették, amely a szoknyarész alján is visszaköszönt. Stanley volt kísérője.
Carolt mindenki kedvesen fogadta, akiben az este folyamán fokozatosan oldódott a feszültség. Mind egy asztalhoz kerültek. Carol egyik oldalán Bobby, a másikon Jack foglalt helyet. Vacsora közben beszélgettek. Carol mesélt korábbi munkáiról, a csapatról és a férjéről Nick-ről.
- Bocsássatok meg, de beszélnem kell a testvéremmel. – állt fel Carol a vacsorát követően.
- Dave itt van? Miért? – kérdezte Jack.
- Az ő cége szervezte az estélyt. – mondta Carol.
- Azt hittük csak bárjai vannak. – jegyezte meg Bobby csodálkozva.
- Néhány éve egy pár nagyon jó legénybúcsút és partit sikerült összehoznia, azért rábeszéltük, hogy próbálkozzon meg a rendezvényszervezéssel.
- Úgy tűnik nem döntött rosszul. – bólintott Bobby.
- Jól megy az üzlet, de mindig is a bár marad a szíve csücske. – mosolyogott Carol.
Bobby egy percre se vette le szemét a lányról, miközben az a testvérével beszélgetett a pódium mellett. Figyelte, amint egy idősebb házaspár lép hozzájuk.

- Gyönyörű vagy ma este drágám. – ölelte át melegen volt anyósa.
- Egyetértek. – helyeselt mosolyogva apósa.
- Köszönöm. – mosolygott vissza. – Isabel, Mark! Örülök, hogy találkozunk.
- Nagyon jóképű a partnered. – jegyezte meg anyósa. Hangjából és tekintetéből látszott, hogy egyáltalán nem bánja a dolgot. – Mi a neve?
- Robert Manning, de csak barátok vagyunk. – felelte gyorsan Carol.
- Valóban? – nézett rá csillogó szemekkel Isabel és Carol azon kapta magát, hogy elpirul, de nem tehetett róla.
- Isabel, drágám bocsáss, meg de szeretnék beszélni Carollal négyszemközt.
- Rendben. – bólintott kissé csalódottan felesége. – Drágám, ígérd meg, hogy valamelyik nap meglátogatsz.
- Ígérem. – búcsúzott el az asszonytól Carol.
Apósa belekarolt kicsit arrébb sétáltak.
- Caroline. – A lány tudta, hogy komoly ügyről lehet szó, mert apósa a teljes nevén szólította. – Reggel került az asztalomra az áthelyezési papírod. Biztos vagy benne?
- Igen. – vágta rá azonnal, saját magát is meglepve. – Úgy érzem, már régen itt lenne az ideje. Elég erős vagyok, hogy végre rendesen munkába álljak. Szeretnék tovább lépni, újra kezdeni. – az utolsó mondat után kicsit félve nézett fel a férfira, de megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor meglátta apósa tekintetét.
- Örülök, hogy így döntöttél. Az igazság, hogy én is javasolni akartam a dolgot, de meg kellett bizonyosodjam, hogy tényleg készen állsz rá. Ők lennének az új munkatársaid? – intett az asztal felé.
- Az új munkatársaim?...Akkor ez azt jelenti, hogy… - kapta fel Carol a fejét.
- Igen. Holnap reggel aláírom az iratokat és átküldöm. – Carol alig tudta visszafogni magát, hogy ne ugorjon a férfi nyakába.
- Nagyon köszönöm.
- Van még egy hírem. Végre megszületett a döntés a szabályzattal kapcsolatos ügyben.
- Te jó ég! Évek teltek el.
- Igen. Nehéz döntés volt, de.. – egy pillanatra elhallgatott, Carol várakozóan nézett rá, - de eltörölték a szabályt.
- Ez nem lehet igaz! – kiáltott fel meglepetten a lány. – Nem erre számítottam.
- A következő heti körlevélben lesz közzétéve. Na, de most már menj vissza. Szórakozz egy kicsit. Ne feledd, megígérted, hogy eljössz.
- Nem fogom. – átölelte apósát és vidám mosollyal az arcán visszasétált az asztalhoz. Csak Jacket találta ott.

folyt.köv.