16. fejezet

Március 7. – vasárnap
Másnap reggel Bobby, hogy kiverje fejéből végre a lányt, úgy döntött, hogy kitakarítja legénylakását. Késő délután lett mire végzett. Átöltözni készült, amikor csöngettek, kinyitotta az ajtót.
- Szia Carol! Csak nincs valami baj?
A férfi látványától a lány egy pillanatra elnémult. Bobby haja összekuszálva a homlokába hullott, álla borostától sötétlett. Mosott farmert viselt, felsőteste meztelen volt, és szemlátomást épp bele akart bújni abba a szürke hosszú ujjú pólóba, amit a kezében tartott. A látogató kísértést érzett, hogy a férfi karjába vesse magát. Még soha nem látott ilyen halálosan vonzó fickót, mint Bobby Manning.
- Carol? Miért nem felelsz? – kérdezte, és zavarodottan bámult a lányra.
- Én csak….Beszélni szeretnék veled.
A férfi elmosolyodott. Carol szigorúan figyelmeztette magát, hogy látott már meztelen férfi felsőtestet, igaz, de nem ilyen csodálatosat.
- Pillanat…- Az ügynök belebújt a pólóba, és ujjaival végigszántott a haján. – Most valamivel szalonképesebb vagyok – mondta. – Nem jössz be? Mégis csak kényelmesebb, mint itt az ajtóban.
Elérkezett a menekülés pillanata. Carol azonban bólintott, és idegesen nyelt egyet.
- De igen.
A férfi szélesre tárta az ajtót.
- Gyere. Érezd magad otthon. – lesegítette a lány kabátját, miközben véletlenül a lány vállán felejtette a kezét. – Menjünk be a nappaliba. Kérsz valamit inni?
A lánynak még a lélegzete is elállt, szíve vad dobogásba fogott.
- Nem, köszönöm. – nyögte ki. Nem kellett volna ide jönnöm. Carol zavartan nézett körül. – Tetszik a lakásod. – mondta. – Nagyon szépek ezek a képek. – mutatott néhány bekeretezett képre a falon.
- Köszönöm. Ausztráliában készültek. Nem messze onnan, ahol felnőttem. – válaszolta Bobby. Miért jöhetett? – Valami baj van Carol?
- Nem - rázta meg fejét a lány a díványra ülve.
- Akkor? – nézett rá őszinte érdeklődéssel a szemében a férfi.
- Szerettem volna, hogy ha tőlem tudod meg, hogy… – Ha most azt mondja, hogy elmegy, nem tudom mit csinálok!! - futott át a férfi agyán. Carol egy pillanatra lehunyta a szemét, vett egy nagy levegőt, - ...hogy holnap Demetrius beadja az áthelyezési kérelmemet.– mondta ki egy szuszra.
Bobby észre se vette, hogy mióta a lány neki kezdett a mondatnak még levegőt sem vett. Megkönnyebbülten sóhajtott fel.
- Ez nagyszerű! – és megfogta a lány kezét.
- Hát az igazság, hogy nem sokat kellett gondolkodni a dolgon. Nagyon unom már a papírmunkát – nevetett fel felszabadultan a lány.
- Mikorra lesz belőle valami?
- D azt mondta, hogy hétfőn reggel beszél veletek, és ha mindenki beleegyezik, utána leadja a papírokat.
- Akkor nem lesz semmi baj. – mondta Bobby.
- De mit fognak szólni, hogy eltitkoltam, hogy ….
- Nem lesz gond. Bízz bennem. – nyugtatta a lányt és megszorította kezét.
Ha sikerül szinte mindennap találkozhatunk! – ötlött fel mindkettőjükben.
- Megyek is, biztos sok dolgod van és ne haragudj, hogy mindig téged zaklatlak, de úgy érezte, hogy valakinek el kell mondjam. – mondta a lány az ajtó felé menet.
- Nem zaklatsz. Örülök, hogy rám gondoltál. – Hirtelen eszébe jutott valami. – Carol, várj egy percet! – a lány megfordult. - Kedden lesz egy ilyen jótékonysági est,….ha nincs más programod, elkísérnél? – tette fel kissé bizonytalanul a kérdést. - Ott lesz az egész csapat.
- Szívesen. – bólintott Carol.
- Nagyszerű! – mosolygott Bobby. - Hívlak, majd a részletek miatt.

folyt.köv.