15. fejezet

- Megjött a DNS vizsgálat eredménye. – mondta Myles nem sokkal ebédidő előtt – A hajszál egy férfié, de nem a férjé. Nincs nyilvántartva.
- Hát ez nem sok.
- Sikerült még egy számot lenyomozni. – jelentette Tara - Clark Frederick fényképész. Elég jó neve van a szakmában.
- Címe megvan? – kérdezte Jack.
- Igen, de jelenleg ő sincs a városban. A napokban nyílt kiállítása New York-ban. A hét vége felé érkezik vissza. Viszont van priusza!
- Hogy? – lépett közelebb Sue.
- Testi sértés. Néhány évvel ezelőtt megverte egy kollégáját.
- Na szép. Még hogy a művészeknek érzékeny lelkük van. – jegyezte meg Myles szokásos lekezelő stílusában.
- Ebéd után megnézzük, hogy Mr. Frederick szerepel-e a listánkon. – mondta Jack és Sue-hoz fordult. – Jössz ebédelni?
- Igen. – mosolygott rá. Jack érezte, amint testét melegség járja át és néhány pillanatig csak bámult maga elé.
- Hahó Szikra! – lengette meg kezét az orra előtt Bobby. – Add azt a listát, majd én átnézem.
- Miért, te nem jössz enni?
- Nem. Most nem vagyok éhes.
- Teleetted magad a fánkkal, Bumm? – nevetett fel barátja és a férfi asztalán lévő majdnem üres dobozra mutatott. – Tessék, itt van. – nyújtotta át a listát.
Néhány percen belül Bobby egyedül maradt az irodában. A kávéfőzőhöz lépett, teletöltötte csészéjét és leült az asztalához.
- Mindenki elment? – lépett be Demetrius az ajtón.
- Igen, csak én maradtam.
- Valami előrelépés? – érdeklődött D. Bobby elmesélte, hogy milyen újabb részletek derültek ki.
- Hát, ez tényleg nem valami sok.
- D, figyelj csak. Kérdeznék valamit.
- Mondjad. – leült Bobby asztalának sarkára.
- Mennyit tudsz Carol balesetéről? – Barátja felvont szemöldökkel nézett rá. – Tegnap elmesélt róla.
- Igen? – nézett rá hitetlenkedve. – Mennyit mondott?
- Mindent. Tudom, hogy ő is ügynök.
- A többiek?
- Ők nem. – vágta rá gyorsan. - Nekik nem szóltam.
- Hogy hogy elmondta?
- Megláttam a fényképet, amin éppen átveszi a jelvényét.
- Bostonban találkoztunk először egy ügy kapcsán úgy három évvel ezelőtt. Nem sokkal előtte tette le a vizsgát. A csoport legjobb hallgatója volt. Nicket már régebbről ismertem az apján keresztül. A két fiatal ugyanabban a hibában szenvedett, mint mi kis gerle párunk. – mosolyodott el. - Nem merték bevallani érzéseiket. Mindenki tudta, hogy oda vannak egymásért.
- Említette, hogy az apósa valami nagykutya.
- Ó igen, Mark McKay, az igazgató helyettes.
- Hűha. – füttyentett Bobby.
- Két év után végül úgy tűnt, hogy révbe érnek. Donna-val sajnos nem tudtunk elmenni az esküvőre. Néhány nappal később hallottuk, hogy mi történt.
- Magáról a balesetről annyit mondott csak, hogy beléjük rohant egy autó a reptérre menet.
- Igen. Láttam a képeket a balesetről. – D megcsóválta fejét. - Szörnyű volt. Autójuk szinte kettészakadt. Nick, azonnal meghalt. Carolnak eltört a bal lába, öt bordája, jobb keze, súlyos agyrázkódást szenvedett. Kétséges volt, hogy egyáltalán életben marad-e. Majdnem öt hónapig volt kórházban.
- Te jó ég! Min kellett keresztül mennie. – sóhajtott fel Bobby. Megjelent előtte a lány mosolygó arca. – Szépen rendbe jött.
- Testileg igen, de lelkileg nem tudom. Szerintem jót tenne, ha újra rendesen munkába állna. Beszélgettünk erről, és úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk kérni az áthelyezését.
- Igen, említette. Én is úgy láttam, hogy készen áll a dologra. – jegyezte meg Bobby. – Gavino eset kapcsán elemében volt. Rengeteget segített.
- Remélem sikerül elintézni. Nagyszerű munkatárs lenne….
- Hello Demetrius. – hallották Tara hangját az ajtóból, félbeszakítva beszélgetésüket.
- Majd még beszélünk a dologról. – veregette meg Bobby vállát, felállva. – További jó munkát. – mondta, miközben kiment.
- Miről beszéltettek? – kíváncsiskodott Tara.
- Hogy szoktátok mondani. – Bobby úgy tett, mintha nagyon töprengene, - megvan. Férfidolog!
A délután gyorsan elrohant. A munkaidő letelte után Bobby elvitte Carolt a szerelőműhelybe, majd elköszöntek.

A következő nap mondhatni eseménytelenül telt el. A csapat nem jutott előrébb a Gavino gyilkosságban. Szombaton este Carol összefutott Jackkel és Sue-val Dave bárjában. Nem sokkal később Bobby is betoppant. Jack sokatmondón pillantott Sue-ra mikor meglátta, amint Bobby arca felderül, amikor meglátta Carolt. Nagyon kellemes estét töltöttek el. Beszélgettek, biliárdoztak, és rengeteget nevettek. Carol megtudta, hogy honnan ered Jack és Bobby beceneve, valamint elmeséltek néhány szórakoztató történetet, melyek többségének Myles volt a főszereplő. 10 óra felé Sue és Jack elköszöntek.
- Olyan aranyosak együtt. – jegyezte meg Carol a távozó pár után nézve.
- Ha tudnád, hogy mióta próbáljuk összehozni őket. – sóhajtott fel Bobby. – Már szinte kifogytunk az ötletekből. Valami mindig közbe jön, pedig a vak is láthatja, hogy mennyire szeretik egymást.
- Hidd el, nem olyan egyszerű ez. Én tudom. Először is ott a szabályzat, de annál is nagyobb gond a félelem, hogy elveszíted egy nagyon jó barátodat, ha nem működik a kapcsolat. Nehéz.
Bobby megfogta a lány ökölbe szorított kezét. Egyszeriben forró vágyat érzett, hogy a védelmébe vegye. A férfi érezte, hogy érintése alatt megremeg a lány.
Carol felnézett, Bobby együtt érzően rámosolygott. A lányt különös érzés fogta el. Nyelt egy nagyot. Bobby közvetlen közelében az idegei pattanásig feszültek, s ez egyszerre volt nyugtalanító és izgatóan bizsergető. Nem értette, mivel válthatta ki benne a férfi ezt az erős érdeklődést. Gyorsan elkapta tekintetét.
- Azt hiszem nekem is mennem kellene. – pattant fel a székről. – Még van egy kis dolgom. Jó éjt.
- Szia. Jó éjt.
Bobby figyelte, amint a lány a pulthoz lép, hogy testvérétől is elköszönjön, majd az ajtó felé sietett.

folyt.köv.