Nessy nem akarom, hogy bármi ilyesmi a lelkemen száradjon. 99 %-ig kész a történet, csak át kell olvasgatni az elírások miatt, amik ettől függetlenül néha benne maradnak.
Így itt a következő rész:

6. fejezet

A nap további része gyorsan és eseménytelenül telt. Szorgalmasan írogatták a jelentéseket. Bobby néha-néha Carol felé pillantott. Demetrius egyik félbehagyott mondata és a lány reakciója felkeltette érdeklődését. Carol egész nap megállás nélkül dolgozott, ennek eredményeként késő délutánra már csak egy kupac volt hátra. Lassan mindenki elköszönt, már csak Bobby maradt az irodában.
- Sajnálom, hogy ennyi ideig feltartottalak már így az első nap – lépett Bobby Carol asztalához - A családod már biztosan vár.
- Nincs családom – válaszolta Carol, miközben átvette a jelentéshez szükséges utolsó iratokat a férfitól.
Bobby mélyen a lány szemébe nézett. Érezte, hogy szíve hevesebben kezd verni. Hirtelen rádöbbent, ugyanazt a fájdalmat látja Carol tekintetében, amit a sajátjában, mikor nap, mint nap a tükörbe néz, mióta Darcy elment. Még egy csalódott ember. -sóhajtott fel és mielőtt észbe kaphatott volna hangosan is kimondta.
– Még egy csalódott ember. Mikor váltál el?
Szavaiból és ahogy mondta Carol arra következtetett, hogy a férfi is nemrég eshetett át egy váláson vagy egy szakításon. Róla senki nem gondolta, hogy ilyen fiatalon özvegy lehet.
- A férjemet két évvel ezelőtt veszítettem el, autóbalesetben… - mondta halkan.
- Bocsáss meg – hebegte Bobby láthatóan megdöbbenve. – Ostobaság volt elhamarkodott következtetéseket levonni. Bocsásd meg viselkedésemet!
- Nem tesz semmit.
Bobby néhány pillanatig csak állt az asztal mellett, úgy érezte, hogy valamit mondani kellene.
- Hé kislány! – próbált derűs hangot megütni. – Nem kell mindent az első nap megcsinálni! – pillantása újra Carol arcára siklott. Szeméből melegség és leplezetlen érdeklődés sugárzott. – Hagyjál holnapra is.
Carol jóízűen felnevetett, közben beütött még néhány számot, majd elindította a nyomtatást.
- Kész is vagyok. – Felállt és a nyomtatóhoz sétált, kivette a papírokat. Ekkor mintegy végszóra Randy lépett be és csípőre tett kézzel megállt az ajtóban.
- Randy, soha jobbkor nem jöhetett volna. – mondta Bobby mielőtt a férfi egyetlen szót is szólhatott volna, közben a lányhoz lépett, kivette a kezéből az iratokat. – Tessék. – nyújtotta át a papírokat a férfi felé. – A csoport teljes havi jelentése és költségelszámolása.
Randy annyira meglepődött, hogy először hirtelen szóhoz sem jutott.
- Végre egyszer időben. – nyögte ki végül és az iratokkal megrakodva kisétált az irodából. Amint kilépett Carol és Bobby nevetni kezdett.
- Sajnálom, hogy a többiek lemaradtak Randy arckifejezéséről. – nevetett Bobby.
- Hát felejthetetlen volt. – felelte a lány, miközben összepakolta holmiját.
- Várj egy percet, - szólt a férfi. – én is megyek. – Gyorsan összekapkodta holmiját és Carollal együtt a lifthez sétált. Bobby a kocsijához kísérte a lányt, ahol elköszöntek.
Caroline hazahajtott. Becsukta maga mögött az ajtót és kimerülten nekidőlt. Végre itthon. Készített magának valami harapnivalót. Vacsora után gyorsan lezuhanyozott. A hűvös paplan alá csúszott a sötét hálószobában. Szüleire, testvérére, barátaira gondolt, akik meghatóan igyekeztek betölteni az űrt, amely Nick halála után támadt az életében. Lehunyta a szemét. Ekkor Bobby arca jelent meg előtte. A férje halálát követően nem talált senkit sem, aki pótolhatta volna. Igaz, még csak meg sem próbálta más férfival betölteni a helyét, kizárólag a munkájára összpontosított. Éjszakánként és hétvégenként is dolgozott, ha kellett. Nem értette, hogy miként kavarhatta fel ennyire ez az ismeretlen. A fárasztó nap után gyorsan elaludt, de hosszú idő után nem a múltról, hanem a jelenről és a jövőről álmodott.

folyt.köv.