2. fejezet

- Természetesen Dave. – felelte mosolyogva Carol és lassan az ajkához emelte bögréjét, és kortyolgatni kezdte a gőzölgő, forró teát. – Jöhetsz holnap is segíteni, már csak néhány doboz van hátra. – nevetett fel.
- Csak kihasználsz! – mondta megjátszott sértettséggel a hangjában Dave, miközben átadta a megrendelést az egyik pincérnőnek.
- Ti férfiak mind egyformák vagyok. – jegyezte meg Carol bársonyos hangon.
- Akármi legyek, ha ez nem a kedvenc F.B.I. ügynököm! – üdvözölte Dave Bobby-t, amint a pulthoz ért. Egy korsó sört csapolt az egyik vendégnek, aztán Dave visszafordult Bobby-hoz. – Mi újság? Jack is itt van?
- Szia Dave. Még nincs. Késik. – mondta vigyorogva Bobby. - Hogy megy a bolt?
Carol a hang felé fordult. Az idegen magas és rendkívül jóképű volt. Még soha életében nem látott ilyen vonzó fickót. Ez a férfi szemtelenül jól néz ki. – gondolta - Már bizonyára elkelt. Különben sem érdekelte a dolog, mert még mindig férjes asszonynak tekintette magát, bár a férje két éve meghalt. Bobby leült a lány melletti üres székre.
– Nem panaszkodom. Mit hozhatok neked? – kérdezte Dave.
- Egyelőre csak egy kávét. – felelte Bobby.
- Amúgy te ajánlottad fel, hogy segítesz a költözésben. – fordult vissza Dave-hez Carol.
- Ez igaz, angyalom. – helyeselt - 9-re ott leszek, amúgy ígértél egy vacsorát nekem. – közben letett egy gőzölgő csészét Bobby elé.
Bobby egy kicsit csalódottnak érezte magát. Ezek szerint Dave barátnője. Felsóhajtott.
- Meg is fogod kapni. – nevetett a nő. – De valamit valamiért.
- Nem könnyű a nőkkel! Igaz Bobby? – Bobby Dave-re nézett és szótlanul bólintott - Főleg, ha a testvéred, – tette hozzá. – akkor még nehezebb nemet mondani.
A testvére! – sóhajtott fel ismét Bobby, de most megkönnyebbülten.
- Tökéletesen egyetértek.- mondta Bobby.
- Férfiak! – jegyezte meg Carol Bobby-ra nézve, elmosolyodott, majd felemelte a bögréjét és belekortyolt.
- Mi van benne? – kérdezte Bobby, kíváncsian nézett a kezében lévő bögrére.
Meleg mosoly jelent meg Carol arcán. Mosolyától különös, csiklandós melegség árasztotta el Bobby testét. Olyan lefegyverző volt ez a mosoly, hogy a férfi nem tudta kivonni magát a hatása alól.
- Csak tea. – felelte.
- Tea? – csodálkozott Bobby.
- Igen, gyümölcstea.
- Nem is tudtam, hogy teát is felszolgáltok?
- Ó, az csak a különleges vendégeknek jár. – kacsintott Dave Carolra. A lány felszabadultan felnevetett. Bobby látta, amint tengerzöld szemeiben apró arany pontocskák csillannak fel. – Hugi, ő Bobby az egyik kedvenc vendégem. Bobby, ő Carol az imádott kishúgom.
Kezet fogtak. Kár, hogy az üdvözlés nem tarthat örökké. – futott át Bobby agyán.
Ekkor pillantása a jegygyűrűre esett, amelyet Carol még mindig hordott. Férjnél van! –állapította meg lesújtva. Biztos őt várja. Micsoda mázlista fickó!
Megszólalt Carol telefonja. – McKay. Igen….Indulok. Mennem kell. – állt fel. – Örülök, hogy találkoztunk.
- Én is. – válaszolta Bobby.
- Akkor holnap ott vagyok – szólalt meg Dave. – és ne feledd a vacsit hugi.
- Várlak. – ölelte át Dave-t, aztán Bobby-hoz fordult - Viszlát. – mondta és az ajtó felé indult. Bobby figyelte, amint az ajtóhoz ér. Jack éppen akkor lépett be, udvariasan kiengedte a nőt, aki rámosolygott. Jack meglátta Bobby-t a pultnál és odament.
- Hello! Bocs, hogy késtem. Nagy volt a forgalom. – mentegetőzött Jack.
- Hello. Nem számít.
- Üdv Dave. – üdvözölte Jack a pult mögött álló férfit.
- A szokásosat fiúk?
- Igen.
- Akkor jöhet a visszavágó? – kérdezte Jack barátját, aki merően bámult a semmibe. – Bobby?
- Hm.. Mi az?
- Minden rendben, Bumm?
- Igen, csak elgondolkoztam. – egyszerűen nem tudta elfelejteni Carol mosolyát. Férje van, verd ki a fejedből! – Mit kérdeztél?
- Hogy jöhet-e a visszavágó? – intett Jack fejével a biliárdasztalok felé.
- Persze, ha ismét veszíteni akarsz. – vigyorgott barátjára.
- Jó mulatást. – mondta Dave, miközben két üveget nyújtott át nekik.
Bobby Jackkel az egyik biliárdasztalhoz sétált. Nem sokkal később mindketten belemerültek a játékba.

folyt.köv.