A reggeli napsugarak aranyfénybe borították a hálószobát. Sue gyorsan kipattant az ágyból, melegítőt húzott és elment sétálni Levi-ja. Egyfolytában Jack-re és a tegnap esti elhatározására gondolt. Annyira szeretem. Bárcsak ő is így érezne irántam. Istenem, csak Lucy-nak legyen igaza! A kiadós séta után hazaérve megetette a kutyát, majd lezuhanyozott, egy kék nadrágot és egy hófehér pulóvert vett fel. Lement a konyhába.
- Jó reggelt, kincsem! – köszönt Carla a lányának. – Jól aludtál?
- Szia anya! – mondta és megcsókolta az anyját. – Igen. – ez nem volt teljesen igaz, mert fél éjszaka Jack-en járt az esze.
- Kicsim, - érintette meg karját az anyja. – beszélhetnénk?
- Miről? – kérdezte, pedig sejtette.
- Jack-ről. Nagyon megleptél, amikor felhívtál, hogy megkérdezd eljöhet-e. Eddig még egy barátodat sem hoztad el.
- Ő nem úgy a barátom. – nyomatékosította Sue. – A munkatársam. Egyedül töltötte volna az ünnepeket és, hogy volt ez a sérülése….
- Sue. – fogta meg lánya kezét. – Ez mind szép és jó, de miért nem vallod be az igazat. Látom, hogy ez a férfi többet jelent neked. – megsimogatta az arcát.
- De anya – pirult el zavarában.
- Nincs, de anya. Hallgass ide. – Carla leült a lánya mellé, - Nehéz volt elfogadnom, hogy elmentél. Féltettelek, és még mindig féltelek. Hosszú és rögös út áll mögötted, de sikerrel vettél, mint akadályt. Felnőttél. Csodálatos, szép, okos fiatal nő lett belőled, akinek joga van a boldogsághoz. És, ha úgy érzed, hogy mellette – intett az asszony fejével az emelet felé.- boldog lehetsz, vágj bele.
Sue meglepetten nézett anyjára. Ennyire őszintén még nem beszélt.
- Igen, vágj bele. Mond el, hogy mit érzel. Eddig nem hátráltál meg semmi elől. Kockáztatnod kell, hogy nyerhess!
- De, mi van, ha ő nem így érez. Jack az egyik legjobb barátom, nem akarom tönkre tenni barátságunkat.
- Ne butáskodj! – nevetett fel Carla – Még a vak is láthatja, hogy ez a fiatalember teljesen oda van érted. Fülig szerelmes beléd. - Ha már anya is ezt mondja…
- Anyádnak igaza van. – lépett hozzájuk az apukája. – Tudod, hogy te vagy a szemem fénye. Nagyon szeretlek. Szeretnélek boldognak látni.
Sue érezte, amint könnyek peregnek szeméből. Soha ennyire közel nem érezte magához szüleit.
- Bátorság kincsem. – szorosan átölelték egymást.
- Ideje felébreszteni a vendégünket. – mondta néhány perccel később anyukája. Sue gyorsan megtörölte szemét. – Kész a kávé. Mindjárt elkészült a reggeli is. Siess.

folyt.köv.