Beszélnünk kell! – a nő nem reagált. – Tara, édesem, kérlek, nézz rám. – a férfi szavaiból kicsengő kétségbeesés szíven ütötte a nőt, vonakodva fordult felé.
- Mit akarsz Bobby? Fáradt vagyok, nem ér rá reggel? – kérdezte halkan.
- Nem! – válaszolta határozattan a férfi.
Annyira közel álltak egymáshoz, hogy testük szinte összeért. Tara hátralépett, de lába beleakadt a leesett takaróba, és ha Bobby gyorsan nem nyúl utána hanyatt esik. Kezét a férfi meztelen mellkasának feszítette. Érezte, hogy elpirul. Hálás volt, hogy a félhomályban a férfi ezt nem láthatja. Olyan hangosan vert a szíve, hogy azt hitte Bobby is hallja. Ajkán érezte a férfi leheletét. Meg fog csókolni? - gondolta. Szeretném, ha megcsókolna! De miért követné el újra ugyanazt a hibát?
Csodálatos lenne megcsókolni - gondolta Bobby és ezzel magához húzta Tara-t és lassan hozzáhajolt. Szája szinte súrolta a lányét.
- Én…
Tara-nak a tétovázás lett a veszte, mert a férfi, kihasználva tanácstalanságát, száját enyhén szétnyílt ajkaira tapasztotta. Tartózkodóan csókolta, mintha előbb ki akarná várni, mit szól hozzá. Mikor azonban Tara nem moccant, csókja egyre bensőségesebb, szenvedélyesebb lett. A lány szinte öntudatlanul fonta karját Bobby nyaka köré, s ujjaival a férfi hajába túrt. Hol forróság, hol jéghideg borzongás járta át. Mit művelek? Nem rohanhatom le így. - hasított Bobby-ba. Minden erejét összeszedte, gyengéden eltolta magától a nőt. Tara kábultan meredt maga elé. Szemét égette a visszafojtott sírás könnyei. Semmi mást nem akart, csak minél távolabb jutni Bobby-tól.
- Ne tegyél ilyet soha….soha többé! – fakadt ki Tara. Meg akarta kerülni a férfit és visszamenni a szobába, de Bobby szorosan fogta a kezét, nem engedte el. Visszahúzta magával a kanapéra. Maga felé fordította a nő arcát, látta Tara szemében a könnyeket. A szíve összeszorult.
- Ne érj hozzám! – suttogta Tara.
A férfi elengedte. Mindent rosszul csináltam! - Tara – kezdve Bobby halkan. – Beszélnünk kell…. – elhallgatott. – Szeretnék….. szeretnék bocsánatot kérni a történtekért – folytatta.
- Nincs semmi baj – felelte tompán Tara maga elé meredve. – Én sem vagyok….büszke magamra. - Mit akar vajon tőlem? - gondolta magában. Újra megcsókolt és én ostoba hagytam és még vissza is csókoltam. Ostoba, ostoba!! – korholta magát.
- Neked nincs miért szégyenkezned! Minden az én hibám volt. – Bobby itt újra elakadt – Visszacsókolt, vajon ő is vonzódik hozzám?
– Tara….kérdezhetek valamit?
- Igen.
- Szeretném tudni, hogy miért…. miért jöttél ide?
- Mondtam már, szomjas voltam, kijöttem vízért. – csattant fel a nő és el akart fordulni, de a férfi kényszeríttette, hogy rá nézzen.
- Nem hiszem. Kérlek, kicsim mond el az igazat!
Tekintetük összekapcsolódott és Tara képtelen volt elfordulni.
- Láttam… - kezdte habozva. – láttam a fényképet az ágy mellett. Miért?
Bobby halkan felnevetett.
- Valami vicceset mondtam? – nézett rá dühösen a nő.
- Nem. – vágta rá gyorsan a férfi. – De miért ne tegyem ki, szeretem azt a képet.
- Ugyan már, Bobby! – Tara kétkedő pillantást vetett rá, majd lenézett a kezére. – És ezt higgyem is el?
- Figyelj rám, …. – Bobby kinyújtotta a kezét, és maga felé fordította a nő arcát. Ártatlan mozdulat volt, de összezavarta Tara-t. – Be kell valljak neked valamit, szerelmem. – Bobby-nak fel sem tűnt, hogy mit mondott.
- Ki ne mond ezt a szót még egyszer! – kiáltotta Tara felindultan és felpattant a kanapéról.
- Melyik szót, édesem?
Tara dühtől szikrázó szemmel förmedt rá.
- Szerelmem…., kicsim, édesem! Ne mondj olyasmit, amit nem gondolsz komolyan. A „szerelmem”-nek köze van a szerelemhez, nem igaz?
Bobby felkapta a fejét.
- Miből gondolod, hogy én csak dobálózom a szavakkal? – vonta fel a szemöldökét Bobby.
- Ó, Bobby! – sóhajtott Tara – Ne játssz velem!
- Kérlek, hallgass végig…! – könyörgött neki.
Tara kíváncsian fürkészte a férfi arcát. Bobby sóhajtott nagyot és beletúrt a hajába.
- Hazudtam neked. – nyögte ki végül.

folyt.köv.