Tara felébredt. Hetek óta nem aludt már ilyen jól, mégis az volt az érzése, hogy valami nincs rendben. Anélkül, hogy megmozdult volna kinyitotta a szemét és megpróbált tekintetével áthatolni a hálószoba sötétjén, amikor kinyújtotta a kezét, hogy meggyújtsa az éjjeli szekrényen lévő lámpát, érezte, hogy az ágy jóval nagyobb, mint az övé. Emlékezett, hogy Bobby felajánlotta, hogy hazaviszi, aztán mondta neki az autóban, hogy pihenjen. Hirtelen az is eszébe jutott, ha csak homályosan is, hogy a férfi az ágyhoz vitte, levetkőztette és betakarta. Már a gondolatára elpirult, hogy Bobby fehérneműben látta. Hogy tehetett ilyet! Gyorsan felült és felkapcsolta a lámpát. Az ágyra pillantott. Egyedül volt. Egy cédulát vett észre meg az éjjeli szekrényen.

*Gondoltam, hogy fel fogsz ébredni az éjszaka. Remélem nem haragszol, amiért ide hoztalak, de egyre erősebben havazott és csúszott az út. Nem akartam kockáztatni. A fürdőben találsz tiszta törülközőt és egy pólót.*

Tara elmosolyodott magában. Bobby-nak igaza volt, egy pillanatig tényleg dühös lett, de gondoskodása szíven ütötte. Most mi legyen? Maga köré tekerte a lepedőt és kisétált a hálószobából. Nem először járt Bobby-nál. A csapat többször töltötte itt az estét meccset nézve, beszélgetve, így ismerte a lakás elrendezését. A hálóval szembeni ajtónál megtorpant. Bekukkantott. A vendégszoba volt az, üresen. Tovább sétált az előszobán át a még sötétebb nappaliba. Azt maga sem tudta, hogy miért nem gyújtott lámpát. Erőltette a szemét, mígnem egy alak körvonalait pillantotta meg az ablak alatti kanapén. Közelebb ment. Bobby a hátán feküdt, egyik karja keresztben az arcán. Egy takaró fedte nagyjából meztelen testét. Tara megborzongott. Gyengéden elmosolyodott és elgondolkodva nézett az alvóra. Egy pillanatig átsuhant az agyán, hogy betakarja-e, de a szobában kellemes meleg volt, ezért úgy döntött, nem zavarja meg az álmát. Óvatosan kinyújtotta a kezét és megsimította a férfi vállát, de rögtön vissza is kapta, mintha áramütés érte volna, ahogy megérezte Bobby bőrének melegét. Érzéseitől megzavarodva hangtalanul kiment a szobából.

Bobby megérezve a nő jelenlétét felébred. Legszívesebben a karjaiba vonta volna, de nem akarta megijeszteni, így nem mozdult. Hallotta, ahogy kimegy a szobából, majd meghallotta az ajtó csukódását. Csalódottan felsóhajtott. Elment! Elszúrtam! Nem kellett volna ide hozni.Korholta magát, majd kicsivel később meghallotta a zuhanyt. Itt maradt! Elmosolyodott. Hátán feküdve hallgatta, hogyan csobog a víz. Becsukta szemét, maga előtt látta Tara-t a zuhany alatt. Kezébe veszi a szappant. Élénken figyelte a lány kezének mozdulatát, amint szappanozza magát. Egyszerre csak ő is ott volt a lány mögött a zuhanyzóban, aki hátrapillantott, és mosolyogva nyújtotta felé a szappant. Aztán felemelte a kezét, és kacér bájjal fölfogta haját, hogy Bobby megmoshassa a hátát. Furcsán zavartnak és ügyetlennek érezte magát. Minden izében érzékelte Tara törékenységét és nőiességét. Vágyakozva átölelte, magához húzta. A nő megfordult, hozzásimult. Bobby megbabonázva nézett rá, elbűvölte Tara félénk, mégis áradó érzékisége. A lány beszappanozta Bobby vállát, mellét. A férfi égető vágyat érzett iránta. A zubogó víz hangja elnémult és Bobby visszazökkent a valóságba. Egyedül volt a nappaliban. Istenem! Ez nem mehet így tovább! Sóhajtott fel keserűen.

Tara visszament a hálóba és leült az ágyra. Most mit csináljak? Maradjak vagy elmenjek? Felállt és az ablakhoz sétált. Elhúzta a függönyt. Hatalmas pelyhekben hullott a hó. Úgy döntött, marad. Remélem nem bánom meg! Bement a fürdőbe, levetkőzött és megnyitotta a csapot. Zuhanyozás után belebújt a Bobby által kikészített pólóba. Az illata olyan volt, mint Bobby-nak. Természetesen a póló nagy volt rá. Visszament a szobába és lerogyott az ágyra. Az éjjeli szekrényen lévő órára pillantott, hajnali 1 órát mutatott. Hirtelen észrevett egy fényképet az óra mögött. Bobby volt rajta valakivel. Közelebb csúszott, kinyújtotta a kezét. Biztos Darcy. Elakadt a lélegzete. Meglepetésére, a képen ő és Bobby volt. A fénykép 1 évvel korábban készült Jack szülinapi buliján. Bobby a háta mögött áll átölelve a derekát, és mindketten boldogan mosolyognak a kamerába. Elmosolyodott visszagondolva arra az esetére, majd hirtelen elkomorodott. Körbe pillantott, de több képet nem fedezett fel a hálóban. Miért tartja itt pont ezt a képet? – sóhajtott fel összezavarodva. Visszatette a képet és bemászott az ágyba, de képtelen volt elaludni. A férfira gondolt, akit teljes szívéből szeret, és aki a nappali kanapéján feküdt, és akitől csak egy ajtó választotta el. Oldalára fordult, felhúzta a térdét, megigazította a párnát, majd ismét visszafordult a hátára. A sötétségbe bámult. Csend és nyugalom volt az egész lakásban, mégis feszültség vibrált a levegőben. Végül felült és az órára nézett. Már egy órájára hánykolódott az ágyban. Kiszáradt a torka. Óvatosan kibújt a paplan alól és a konyhába indult. Igyekezett csendben eljutni a vízcsapig. Megtöltött egy poharat és visszafelé megállt Bobby mellett.

Nem tudott elszakadni a látványtól. Szeretem őt! Nehezen állt ellen a kísértésnek, hogy ne ébressze fel, és a fényképről kérdezze. Közelebb lépett hozzá, és amikor a férfi megmozdult, összerezzent, pedig tudta, hogy nem ő ébresztette fel. Mit szólna, ha felébredne és meglátna? Haragudna? El kell tűnnöm, még mielőtt valami butaságot követek el. - gondolta.
- Ne menj el, Tara. – hallotta a férfi hangját.
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni.
- Nem ébresztettél fel.
Bobby felült és felkapcsolta a kanapé melletti asztalon lévő lámpát. A mozdulattól a takaró lejjebb csúszott. Tara megdermedt, aztán megkönnyebbülten sóhajtott fel. Bobby-n volt pizsamanadrág. A férfi arrébb csúszott, hogy helyet csináljon maga mellett a lánynak.
- Gyere ide! – invitálta – Nem tudsz aludni?
Tara habozott, hirtelen nem merte bevallani, hogy miért van ébren. – Megszomjaztam. – mondta és leült a kanapé szélére.
- A konyha nem erre van – mutatott a nappali túloldalára mosolyogva Bobby. – Valami baj van, kicsim?
- Nincs semmi. – suttogta maga elé meredve.
- Ne tréfálj, jól ismerlek. Tudom, hogy valami aggaszt édesem. – tudakolta gyengéden a férfi és megérintette a nő vállát, aki összerezzent az érintéstől., de továbbra sem szólt semmit.
- Tara?
Tara lassan felemelte a fejét és Bobby-ra nézett.
- Igen?
- Mi a baj? Haragszol, amiért ide hoztalak? – kérdezte Bobby halkan.
- Ige.., vagyis nem. – javította ki magát gyorsan Tara.
- Akkor mi a gond? Barátok vagyunk.. – sóhajtott egy nagyot Bobby és beletúrt a hajába. Bárcsak több lehetnék, de hangosan, így folytatta - ..tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz. – Megfogta a nő kezét.
- Igen barátok!- motyogta zavartan Tara, szíve vad kalapálásba fogott és elpirult, amikor Bobby hüvelykujjával gyengéden simogatni kezdte a kézfejét. Bárcsak több lehetnék, mint egy barát! - Mit mondtál? – kérdezte, miközben hüvelykujjával tovább simogatta a lány kézfejét, és érezni vélte a szívverését.
Tara úgy érezte, hogy tovább nem bírja elviselni a férfi érintését, elhúzta a kezét.
- Tényleg nincs semmi baj Bobby. Jól vagyok. – felelte végül és indulni készült. – Szerintem próbáljunk meg aludni. A hó még mindig hull és ha ilyen tempóban esik, reggel ki kell ásni magunkat és ehhez erőt kell gyűjteni. - A lány ajkán halvány mosoly suhant át és felállt.
Bobby is elmosolyodott. Tudta, hogy most nem engedheti meg, hogy Tara elmenjen. Nem így tervezte, de most itt az alkalom, hogy végre tisztázzák a dolgokat. Elkapta a nő karját, megállásra késztetve, közben ő maga is felállt. Bobby mély levegőt vett,

folyt.köv.