Tara szeme lecsukódott, elaludt. Bobby hallotta, hogy egyre egyenletesebben lélegzik. Elmosolyodott. Istenem, milyen gyönyörű! A zene véget ért és megszólalt a műsorvezető:
’-Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem már nagyon elegem van a havazásból.-’Nekem is elegem van. Ilyen tempóban soha nem érünk oda. – mondta magában Bobby, miután már a második útlezárást kerülte ki.
’-Folyamatosan érkeznek bejelentések a balesetekről. A legfrissebb, súlyos baleset a Pennsylvania Ave és a 12. utca kereszteződésében történt.
A francba még ez is.Közben a havazás is erősödni kezdett, így hirtelen elhatározással Bobby bekanyarodott egy mellékutcába és az ellenkező irányba folytatta az utat. Remélem nem bánom meg!
’-…és most, ahogy korábban ígértem íme néhány változat Valentin-nap történetéről…-’
Valentin-nap? Úristen! Teljesen kiment a fejemből!! csapott Bobby a homlokára. Az ügy annyira lefoglalta őket, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy holnap február 14. Rápillantott a mellette alvó Tara-ra, kisimított egy tincset a nő arcából. Soha jobb alkalmam nem lesz, hogy végre bevalljam mit érzek.
’- Nos, tehát az egyik szerint Valentin egy római pap volt Claudius császár uralkodása idején. A császár a sok harc és háború miatt megtiltotta a házasságkötéseket. Valentin a törvénynek ellenszegülve mégis összeadta a párokat. Claudius ezért bebörtönözte a papot, aki később a rabságban meghalt. Egy másik verzió szerint Valentin keresztényként élt az akkor még pogány Rómában. Hite miatt börtönbe vetették. Itt összebarátkozott a börtönőr lányával, akit imájával meggyógyított a vakságból. A császár mégis kivégeztette i. sz. 269. február 14-én. Ennyit a prózáról és most jöjjön egy kis zene. Következzék…’-
Bobby elérte a saját háza pincegarázsát. A nő nem ébredt fel, mikor leállt a motor. Egy darabig elgondolkodva nézte. Helyesen cselekszem? Mit fog szólni ehhez, ha felébred? morfondírozott magában, majd csendben kiszállt, aztán átment arra az oldalra, ahol Tara ült és óvatosan kiemelte a kocsiból. A nő mocorgott álmában, de megkönnyebbülésére nem ébredt fel teljesen. A feje Bobby vállán nyugodott, aki érezte a nyakán a nő meleg leheletét, ahogy beszállt vele a liftbe. Felértek a lakásáig.

Halkan kinyitotta az ajtót és felkapcsolta az előszobában a lámpát, amely annyira megvilágította a helyiséget, hogy nem kellett külön fényt gyújtania a hálóig. Vihette volna a vendégszobába is, de azt akarta, hogy Tara az ágyában aludjon, még ha kénytelen lemondani arról az élvezetről, hogy megossza vele. Tara érezte, hogy a férfi letette a hűvös lepedőre.
- Bobby? – mormolta álomittasan. Borzasztóan fáradt volt, és a feje még mindig fájt. – Nem akarok ebben a ruhában aludni.
- Rendben. Engedd el magad. Segítek levetkőzni.
- Nem kell. – tiltakozott.
- Ugyan, kedves, lásd be, hogy teljesen kimerült vagy.
Bobby leült mellé az ágyra és óvatosan felültette. Megint érezte a nő fejét a vállán, a vágy ismét megrohanta.
- Nem vagyok kimerült – ellenkezett Tara erőtlenül. Fázósan megborzongott, mikor Bobby kigombolta blúzát és hozzá bújt melegedni. – Gyűlölöm a hideget.
- Tudom. – lágyan megsimogatta Tara haját és vigyázva tovább vetkőztette. Örült, hogy sötétben nem láthatja Tara testét, és igyekezett olyan személytelenül hozzáérni, ahogy csak tudott. Már így is túl messze ment azzal, hogy megkérdezése nélkül idehozta. Mikor a nőn már csak egy parányi bugyi és egy átlátszó csipkés ingecske volt, lefektette és betakarta.
- Jaj, de jó – suttogta Tara, mikor Bobby lágyan megmasszírozta a halántékát.
- Aludj jól – mondta rekedten Bobby és könnyedén megcsókolta homlokát. Tovább már nem bírt volna ellenállni a csábításnak, felállt és kiment a szobából. Csendesen kinyitotta a bejárati ajtót és elment.

folyt.köv.