Korhatár 14.

Szereplők: Tara és Bobby

Sorsfordító éjszaka

A csoport éppen túl volt egy meglehetősen nehéz ügyön. Mind fáradtak és kimerültek voltak, még Levi is fáradtan nyúlt el Sue asztala mellett. Az elmúlt 48 órában szinte végig talpon voltak, hogy sikerüljön lekapcsolni a keleti part egyik legveszélyesebb fegyvercsempészét. Erőfeszítéseiket siker koronázta, már csak az ügyet lezáró jelentések megírása volt hátra. Az iroda csendjét csak a tollak sercegése, a papírlapok zizegése és innen-onnan felröppenő fáradt sóhajtások törték meg.
Bobby a válla felett óvatosan Tara-ra pillantott. Még ilyen fáradtan is olyan gyönyörű-gondolta magában, amint a nőt figyelte, aki éppen egy ásítást próbált elnyomni, kevés sikerrel. Tara kezén lévő kötést látva Bobby szíve összeszorult. Tudta, hogy nem komoly a sérülés, de az is lehetett volna. Nézte, amint Tara lassan feláll, fájdalom suhant át a nő arcán, a kávéfőzőhöz lépett és egy újabb bögre kávét töltött, majd visszament az asztalához. A férfi látta, hogy milyen nehézkesen mozog. Bárcsak odamehetnék, hogy átöleljem és elűzzem minden fájdalmát!
Tara a szeme sarkából észrevette, hogy Bobby figyeli. Halványan elpirult. Érezte, hogy a férfi aggódik miatta, és ez nagyon jól esett neki. Lassan elfordította fejét és tekintettük néhány pillanatra összekapcsolódott, majd gyorsan elfordultak. Mindkettejüknek az a nap jutott eszébe.

Három nappal korábban.
A csoport párokra bontva egy Reid nevű piti fegyverkereskedő utolsó ismert tartózkodási helyének környékét kutatta át. Informátoraiktól megtudták, hogy ez a Reid üzleti kapcsolatba került az egyik legkeresettebb fegyvercsempésszel. Myles és Bobby az utca túloldalán várakoztak, amikor Tara és D kilépett az épületből. Intettek egymásnak. D nagyban magyarázott Tara-nak valamit, miközben a többiek felé közeledtek, időnként fel-felnevettek, amikor valamelyikük megcsúszott a havas úton. Szerencsére minden gond nélkül átértek, ám az utolsó lépésnél D megcsúszott és a földön kötött ki. A többiek hangosan felnevettek.
- Szerencsés földetérés, haver? – mondta nevetve Bobby, majd kezét nyújtva talpra segítette munkatársát.
- Abbahagyhatjátok a nevetést. – mondta szigorú arccal D, de a nevetés ott bujkált a hangjában. - Találtatok valamit? – kérdezte, miközben kabátjáról seperte a havat.
- Nem, semmit. Napok óta nem látta senki. – felelte Myles. Ekkor megszólalt Tara telefonja.
- Williams! – szólt bele. – Igen!....Ez nagyszerű! Máris indulunk vissza. – Tara letette és a fiúkhoz fordult. – Srácok, Jack és Sue talált valamit.
- Akkor indulás vissza az irodába, – mondta D.
A kis csoport elindult az autó felé. Tara betette táskájába a telefonját, és fel akarta húzni kesztyűjét, amikor megcsúszott. Szerencsére talpon tudott maradni, de elejtette kesztyűjét. Lehajolt, hogy felvegye.
- Várjatok! – kiáltott a fiúk után.
- Igyekezz Tara! – szólt hátra Myles. Bobby hátrafordult és megállt, hogy bevárja a nőt. Ekkor egy mellettük elhaladó autó megcsúszott a jeges úton. Bobby ereiben megfagyott a vér, amint meglátta, hogy az autó egyenesen Tara felé száguld.
- Tara! – kiáltott fel Bobby. A kiáltásra Myles és D is megfordult.
A nő felkapta a fejét és meglátva Bobby arcát megfordult. Ledermedt, mozdulni sem tudott, tágra nyílt szemmel figyelte a közeledő autót.

- Tara! – kiáltotta egyszerre Bobby, Myles és D., Bobby nem törődve semmivel a nő felé futott előre nyújtott kézzel. Megragadta a nő karját és az utolsó pillanatban magához rántotta. A lendülettől mindketten a földön kötöttek ki. Esés közben éles fájdalom hasított Tara karjába. Myles és D futva közeledtek. Földetérés után Bobby hátrapillantott. Az oszlopot, amely mellett az előbb még Tara állt, a kocsi teljesen letarolta, és végül a falnak csapódva állt meg.
- Minden rendben? – kérdezte Demetrius Bobby-t.
- Azt hiszem… semmi komoly! – bólintott habozva Bobby és gyorsan visszafordult Tara-hoz, aki lehunyt szemmel feküdt alatta. Mellkasán érezte a lány heves szívdobogását. – Tara, kicsim, jól vagy? – kérdezte Bobby, egyik kezével gyengéden végigsimított a nő arcán.
D és Myles közben az autóhoz futott, hogy utána nézzenek a benne ülőknek.
Tara lassan nyitotta ki a szemét és Bobby arcát látta maga előtt. Habár teljesen össze volt zavarodva, mégis tudta, hogy soha életében nem tudja elfelejteni Bobby arckifejezését. Félelmet, aggódást olvasott ki belőle, és még valamit, ami annyira különös volt, de most nem volt ideje elgondolkodnia azon, hogy mi lehet az.
- Tara, minden rendben? – kérdezte újra a férfi. – Megsérültél?
- Bobby? – suttogta Tara. – Agyonnyomsz. – nyögte.
Bobby elmosolyodott és feltérdelt a nő mellé. – Bocsáss meg!
Tara lassan megmozdította karját, égető fájdalom nyílalt bele. Bobby látta, amint a fájdalomtól eltorzul a nő arca. - A karom.
A férfi óvatosan talpra segítette, majd indokolatlanul hosszú ideig tartotta karjában. Bobby lenézett összefonódott kezükre. Tara ajka olyan közel volt az övéhez, hogy arcuk szinte összeért. A nő minden idegszálával érzékelte a férfi keskeny csípőjét, széles izmos mellkasát. Bárcsak az idők végezetéig így ölelne! - gondolta Tara vágyakozva.
Istenem, bárcsak örökre a karjaimban tarthatnám! - futott át Bobby agyán. Óvatosan hátralépett és a nő karja után nyúlt.
- Kérlek mutasd! – kérte a férfi lágy hangon.
Tara összerezzent. Riadtan nézett fel. Arca még mindig hófehér volt. Bobby gyengéden felhúzta a kabát ujját, hogy szemügyre vegye Tara karját. Egy hosszú vágás húzódott végig a nő balkarján a könyökétől a csuklójáig.
- Nem vészes. – suttogta Tara a sérülésére nézve és próbálta kihúzni kezét Bobby kezéből, de a férfi szorosan tartotta.
- Elég csúnya. – mondta Bobby. – Meg kellene nézetni.
- Mi van a sofőrrel? – szakította félbe Tara a kocsi felé pillantva. Még jobban elsápadt, amikor meglátta a helyszint. Most ébredt rá, hogy milyen rettenetes veszélyben volt. Egyszerre egész testében reszketni kezdett. Bobby magához húzta és megnyugtató szavakat mormolt a fülébe. Kezdett megnyugodni, még soha nem érezte magát ilyen biztos és védett helyen, mint ebben a pillanatban. Lassan felemelte a fejét, hogy Bobby-ra nézzen.
- Bobby – mondta óvatosan – megmentetted az életemet. Ha te nem… - hangja egy pillanatra elcsuklott -Köszönöm. – suttogta.
- Máskor is. – mondta mosolyogva a férfi. Bobby mosolyától Tara megremegett.
Időközben D és Myles már kiszabadították a vezetőt és a mellette ülő utast a kocsiból.
- Myles? – fordult munkatársai felé Bobby. – Mi van velük?
- Nincs komoly sérülésük. – válaszolta Myles. – Veletek mi van?
- Semmi komoly. – jegyezte meg Tara.
- A mentő már úton van. – mondta D.
- Gyere, menjünk a kocsihoz.
- Kutya bajom – bizonygatta Tara Bobby-nak – Igazán, hidd el! – Igyekezett nyugodtan állni a férfi pillantását.
- Gyere, jobb lesz, ha leülsz. Nagyon sápadt vagy.
- Ne aggódj Bobby! Jól vagyok. – jelentette ki Tara és megpróbált elhúzódni, mivel Bobby egyik karját még mindig a derekán tartotta, de Bobby nem törődött Tara makacskodásával és ellentmondást nem tűrően a kocsihoz vezette és beültette. Mellette marad a mentők megérkezéséig. Tara nagyon hálás volt ezért.
A mentők és rendőrök megérkezése után az események felgyorsultak. Gyorsan ellátták a sérülteket. Tara sérülése szerencsére valóban nem volt komoly, fertőtlenítették a vágást és bekötötték.
Az elkövetkező napokban Tara többször kapta azon Bobby-t, hogy titokban őt figyeli, de be tudta a baleset utóhatásának. Többször eszébe jutott, hogy milyen jó érzés volt a férfi karjaiban lenni, de gyorsan elhessegette ezeket a gondolatokat. Az az ölelés nem jelentett mást, csak meg akart nyugtatni. Bobby nem szeret, Darcy-t szereti. Úgy tekint rám, mint a kishúgára. Bárcsak lenne bátorságom bevallani neki, hogy mit érzek, hogy Stanley már nem jelent semmit nekem! De félek, hogy ezzel barátságunkat veszélyeztetném, és azt semmiképp nem akarom elveszíteni.
Bobby gyomra mindannyiszor összeszorult, ahányszor csak eszébe jutott a Tara felé robogó autó. Istenem! Majdnem elveszítettem és nem tudtam elmondani neki, hogy mennyire szeretem. Ha bármi baja esne....nem élném túl! Ha végére érünk ennek az ügynek beszélek vele, bármi is legyen a vége. Lucy mondta, hogy szakított Stanley-vel, ettől függetlenül lehet, hogy még mindig szereti őt, de nem érdekel. Fogadkozott magában Bobby.

folyt.köv.