4.

Bobby kényelembe helyezte magát a kanapén, lábát feltette a dohányzóasztalra, bekapcsolta a TV-t. Kedvenc kosárcsapatának meccse kezdődött. Ölébe vette a pattogatott kukoricával teli tálat. Az elmúlt hetek alatt szinte megállás nélkül dolgozott a csapat, örült, hogy végre kiszabadulhatott a mókuskerékből. Boldog volt, hogy újra együtt lehet családjával, de most annak is örült, hogy egyedül lehet. Szülei az estét a városban töltik, egy közeli barátjuk születésnapjára mentek. Hívták, hogy menjen ő is, de inkább a meccset és a magányt választotta. Lassan félidejéhez közeledett a mérkőzés, csapata 14 pontos előnnyel vezetett.
Az eső egyenletes zuhogásán, valamint a TV-ből jövő sípolás, dobolás és kiabálás egyvelegén alig hatolt át a kopogtatás. Lehalkította a TV-t. Biztos képzelődtem! Ki jönne ide? Éppen visszakapcsolta volna a hangot, amikor újra hallotta a kopogást. Bosszúsan állt fel.Ki az ördög lehet ilyen időben?
- Jövök már! – kiáltotta.
Felkapcsolta a külső világítást, kinyitotta a bejárati ajtót, és csodálkozva meredt a szánalomra méltó, csuromvíz teremtésre, akinek haja sápadt arcára tapadt, amely csupa karcolás és piszok volt. Pulóvere formátlanul lógott rajta.

folyt.köv.