Korhatár 16.

Meglepetés a küszöbön

1.

- Jack, kérlek szépen. – könyörgött.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.
- De igen. – állította határozattan. – Tudom! Biztos vagyok benne. Kérlek, áruld el, hol van Bobby? Beszélnem kell vele. Nagyon fontos.
- Nem tudom. Én nem vagyok biztos benne. Sokat szenvedett.
- Tudom, és nagyon sajnálom, de most jóváteszem, ígérem. Mindent megpróbálok. – esedezett – Kérlek! Nem kérném, ha nem lennék biztos magamban. Ha nekem nem hiszel, beszél Sue-val!
- Sue-val? Miért beszéljek vele?
- Mert ő tudja, hogy igazat mondok. Szeretem Bobby-t és….és rendbe akarok hozni mindent.
Néhány percnyi hallgatás után, végül Jack megkönyörült rajta. Remélem, nem csinálok ostobaságot.
- Na jó. – a lánynak az izgalomtól majd elállt a szívverése. - Bobby hazautazott a családjához.
- Nagyon köszönöm, Jack. – suttogta. – Minden rendben lesz.
- Bízom abban, hogy nem fogom megbánni. – mondta Jack. – Remélem, hogy egyszer megbocsátja az árulásom. Még valami! Figyelmeztetlek, hogy ne bántsd meg még egyszer, mert azt soha nem bocsátom meg. Megérdemelné, hogy végre boldog legyen.
- Azon leszek, ígérem. Még egyszer nagyon köszönöm. – amint letette a kagylót, rögtön a repteret hívta. Szerencséje volt, másnapra sikerült helyet foglaltatni az első Perth-be tartó járatra. Holnap…holnap találkozom vele. Csak oda kell menjek, és …. Hirtelen kétség fogta el. Mi van, ha soha többé nem akar látni? Hívjam fel előtte? Ha felhívom, lehet, hogy azt mondja, hogy ne menjek oda. A múltkor világosan tudomásomra hozta, hogy vége. Nem! Nem adom fel! Szükségem van rá! Ő életem férfija. Oda megyek. Tudnia kell, hogy szeretem. Most nekem kell lépnem!
Gyorsan egy bőröndbe dobálta a legszükségesebb holmikat. Soha ilyen lassan még nem telt el éjszaka, mint most. Ahogy az első napsugarak megjelentek, már útra készen állt.

folyt.köv.