34.

Amikor felébredt egy szobában feküdt. Felült, és zavartan körülnézett. Miért vagyok kórházban? Mit keresek itt? Fájdalom nyílalt karjába. Eszébe jutott minden. Bobby! Bobby megsérült!
- Bobby? Hol van Bobby? – kérdezte kétségbeesetten.
- Próbálj megnyugodni! – lépett Jack az ágyhoz.
– Az orvos nyugtatót adott. Néhány órát aludtál. – ült le mellé Sue.
- Jack? Sue? – sóhajtott fel. - Istenem, de jó hogy itt vagytok! Hol van Bobby? Hogy van? Mi történt?
- Több órás műtétet hajtottak végre rajta. Sok vért vesztett.
- Bátornak kell lenned, össze kell szedned magad. – tette hozzá Sue.
- Ó nem! Ugye nem fog meghalni? Mennyire súlyos a sebe? Kérlek, mondjátok meg! Tudnom kell!
- Megmondanánk, ha tudnánk. Mi is csak annyit tudunk biztosan, hogy megműtötték.
- Nem láthattam Bobbyt! Nem mondtak semmit az állapotáról. Semmit, de semmit! – mondta Tara egyre hisztérikusabban.
- Nyugodj meg, - ölelte át Sue. - Lucy és Myles elmentek megtudakolni, hogy mi a helyzet.
- Köszönöm, hogy itt vagyok. Mihez is kezdenék nélkületek!
Sue bátorítóan simogatta barátnője kezét. El tudta képzelni, hogy min megy most keresztül.Ha Jack-kel történne valami…..
Megszólalt Jack telefonja. A lányok ijedten néztek rá.
- Nyugi, D az. Tudni akarja, hogy mi történt. – felállt és kiment a szobából.
- Sue, mi lesz, ha elveszítem? Annyira szeretem őt!
- Tudom. – fogta meg Tara kezét. – Bobby is szeret téged. És azt is tudom, hogy elég bátor és erős vagy ahhoz, hogy elviseld a halálát, ha úgy fordulna a dolog.
- Az egész az én hibám! Miattam történt!
- Ne okold magad! Szeretheted Bobby-t, de ne hidd, hogy felelős vagy a balesetért. Ami ma történt, a sors szeszélye volt, sajnálatos, előre nem látható szerencsétlenség. Nem tudjuk megváltoztatni a történteket. De megpróbálhatunk szembenézni velük.
Sue hallgatott néhány percig, aztán folytatta:
- Tara! Bobby nem adja fel. Ha felvillan akár csak egy kis reménysugár, minden erejével azon lesz, hogy életben maradjon. Tudja, hogy itt vagy neki, hogy visszavárod.
- Annyira félek, Sue… - törölte meg szemét Tara.
- Én is. De az élete nem a mi kezünkben van, csak remélhetjük a legjobbakat.
- Szeretem őt. – suttogta. – Mihez kezdek nélküle? Már a közös jövőnket terveztük.
- Tudom, hogy szereted. Minden rendben lesz
Ekkor Jack lépett a szobába Lucy és Myles kíséretében.
- Mi történt? – kérdezte Tara ijedten.
- Nyugodj meg. – ült le mellé Lucy – Bobby-t most vitték át az intenzív osztályra. Nem volt ugyan könnyű műtét, de az orvosok mindent megtettek érte. Túl fogja élni.
- Hála istennek! – Tara újra zokogásban tört ki. – Fel fog épülni ugye?
- Igen. – bólintott Lucy – Az elkövetkező 24 óra kritikus, addig nem szabad meglátogatni.
- Most nem tehetünk semmit, csak várni. – szólalt meg Myles. – Tudod mit, hazaviszlek. – ajánlotta Tara-nak. - Lezuhanyozol, átöltözöl, eszel valamit, aztán visszajövünk. Nem hiányzik, hogy még te is rosszul legyél. Mit szólsz hozzá?
- Myles-nek igaza van. – bólintott Sue.
- Nem is tudom…
- Figyelj, addig én itt maradok – mondta Lucy – Ha valami történne, hívlak azonnal.
Tara nehezen tudott dönteni. Szeretett volna Bobby közelében lenni, ha az talán felébred, és keresi. De a többieknek kétségtelenül igaza van. Az orvosok úgysem engednék meg, hogy Bobby mellett legyen. Bár aludt már egy kicsit, mégis gyöngének érezte magát. Ha Bobby visszanyeri az eszméletét, minden percét vele fogja tölteni.
- Rendben van. – bólintott végül Tara. – Mi van Sanders-sel?
- Meghalt. – mondta egyszerűen Myles. – Többé senkit nem fog bántani.
- Sue-val bemegyünk az irodába, aztán D-hez, utána mi is visszajövünk. – közölte Jack. – Nyugodj meg Tara, most már minden rendben lesz. – szorította meg munkatársa kezét.

folyt.köv.