33.

Tara hallotta a lövést, majd érezte, hogy Bobby lerántja a földre. Még egy lövést hallott. Éles fájdalom hasította karjába.
- Bobby! Jack! – kiáltott. Előkapta pisztolyát. Két újabb lövés. Aztán csönd. – Bobby? – fordult a mellette fekvő férfihez. – Bobby! – A férfi nem mozdult. Ingén egyre nagyobb lett a vérvörös folt, arca egyre fehérebb. – Jack! – kiáltotta újra – Bobby-t eltalálták. Sanders lelőtte Bobby-t. Bobby, kérlek, ne hagyj itt. Nem halhatsz meg. – Nem törődve a karjába nyílaló fájdalommal, lekapta kabátját, és a sebre szorította, hogy megpróbálja elállítani a vérzést. Közeledő lépéseket hallott. Felkapta a fejét. Jack és Sue sietett felé.
- Tara! Jól vagy? A mentők már úton vannak. – térdelt le mellé Jack. – Mi van Bobby-val?
- Nem tudom! Nagyon vérzik! Nem tudom elállítani! – mondta Tara.
- Tara, vérzik a karod! Te is megsérültél!
A lány odanézett, de nem érezte a fájdalmat. A testi fájdalmat. Nem, nem! Nem történhet meg. Nem veszíthetem el. Ugyanaz az a rossz érzés kerítette hatalmába, mint éjjel, amikor álmában Bobby elment.
- Csak egy karcolás. – mondta és újra Bobby-hoz fordult. – Bobby, kérlek! – szeméből könnyek patakzottak. – Az én hibám. Az egész az én hibám.
- Tara, nem mondj ilyet. – guggolt le mellé Sue. – Nem a te hibád.
A háttérben sziréna hallatszott.
- Megjöttek a mentők. – szólt Jack. – Tara – fogta meg a lány kezét – gyere, engedjük őket dolgozni.
- Mellette akarok maradni, Jack. – zokogta Tara. - Nem szabad meghalnia. Nem akarom elveszíteni!
- Nem fogod. – nyugtatta Jack. - Minden rendben lesz. Menjünk, ne akadályozzuk őket.
Tara úgy érezte, hogy mindennek vége. Minden értelmét vesztette.
- Rengeteg vért vesztett!......Tovább esik a vérnyomás!......Sokkot kapott!....Elveszítjük!......Megvan!... Gyorsan be a kocsiba!... – hallatszott a háttérből.
- Sue! – érintette meg felesége karját Jack.
- Igen? – fordult a férfihez.
- Mindjárt itt vannak a többiek. Megyek, megnézem, mi a helyzet Bobby-val. Vigyázz rá! – Sue bólintott és Jack elsietett a mentősök felé.
- Tara! Gyere, menjünk egy kicsit arrébb.
- Nem akarok. – rázta meg fejét.
- Nézd, itt van Lucy! – mutatott a közeledő lány felé Sue. – Gyere, bemegyünk a kórházba.
- Tara! Sue! Jól vagytok? – ért hozzájuk Lucy.
- Tara megsérült. – mondta Sue. – Bobby-val most indult a mentő. Jack velük ment.
- Súlyos?
- Nem tudjuk. – rázta fejét Sue. – Sok vért vesztett. Kövessük a mentőt! Tara karját is el kell látni. Lucy te vezetsz. – vette át az irányítást Sue.
Tara kifejezéstelen arccal bámult rájuk. Nem veszíthetem el. Ő az életem, ő a mindenem!
- Gyere. - fogta meg kezét Lucy. Tara bizonytalanul bólintott.
- Látnom kell Bobbyt. – suttogta.
- Látni fogod. Ott leszünk, amilyen gyorsan csak tudunk. Rendben?

A nap hátralevő részére Tara csak homályosan emlékezett. Ernyedt volt, mint akit elkábítottak, nem is fogta fel, mi történik körülötte. Egyfolytában az zakatolt az agyában, hogy ez az ő hibája. Mindez miatta történt, mintha ő maga húzta volna meg a ravaszt.Tudhattam volna! Ha nem szeretek bele, nem történhetett volna vele ilyen szörnyűség.
Nem sokkal a mentők után érkeztek a kórházba. Emlékezett rá, hogy Bobby-t begurították a műtőbe, hogy kivegyék a testébe fúródott golyót. Tarának egy orvos nyugtatót adott, majd eltávolították karjából a golyót. Amikor kétségbeesetten azt tudakolta, mennyire súlyos Bobby állapota, kitérő, homályos választ kapott. Egy idő után elveszítette időérzékét.

folyt.köv.