31.

A helikopter fülsiketítő zajjal szállt le. Egy barnahajú, napszemüveges férfi lépett ki belőle és a leszállópálya mellett álló férfihoz sétált.
- Jack! Örülök, hogy újra találkozunk! – üdvözölte Daniel az érkezőt.
- Hello Daniel!
- Nem tudtam, hogy te is eljössz!
- Gondoltam személyesen jövök el értük. – mosolygott Jack.
- Van valami hír? – kérdezte Daniel, miközben a főépület felé sétáltak.
- Sajnos semmi! – komorodott el Jack – Nem találjuk Sanders-t. Nem tudjuk mire készül.
- A fenébe! – káromkodott Daniel. – Jó lenne, ha már vége lenne.
- Igen. – bólintott Jack. – Most, hogy tudja, Tara hol van, már nem biztonságos itt.
- Legalább Barnes-t sikerült elfogni.
- Igen. Arról az oldalról már nincs veszély. A pasi úton az irodába. – mondta Jack – És a mi kis párocskánk? Merre van?
- A reggeli óta nem láttam őket. – felelte Daniel – Szóltam nekik, hogy jön majd a helikopter, így szerintem a házban vannak, hogy összepakoljanak. Menjünk, odakísérlek.
- Kösz. Gyönyörű ez a hely. – mondta Jack, amint Tara és Bobby szállása felé tartottak. – Sue-nak nagyon tetszene.
- Szívesen látlak benneteket. Tara-ék majd mesélnek. Nagyon jól érezték magukat. – mosolygott sejtelmesen Daniel.
- Történt esetleg valami…..
- Mr. Parker! – szakította félbe Jack-et egy fehér egyenruhás alkalmazott. – Elnézést a zavarásért, de szükség lenne Önre. Történt egy kis baleset a konyhán.
- Megyek azonnal. – válaszolta Daniel. – Figyelj Jack, menj végig ezen az úton egészen az étteremig, ott fordulj balra, a negyedik ház az övék. – mutatott Daniel az úton előre - Majd megyek én is.
- Kösz. – Jack folytatta az utat. Nagyon szép ez a hely. Szerintem Sue nagyon örülne, ha ide jönnénk. Azt hiszem elfogadom Daniel ajánlatát. – morfondírozott Jack útközben.

Tara a teraszon állt és a távolba meredt. Vége! Életem legszebb napjait töltöttem itt a szigeten. Soha nem gondoltam, hogy ez meg fog történi. – elmosolyodott.
- Kész az utolsó bőrönd is. – mondta Bobby - Tara, kedvesem mire gondolsz? – lépett a lány mögé és magához ölelte.
- Arra, hogy milyen boldog voltam itt és, hogy most vége. – sóhajtott fel a lány.
- Nem lesz vége. Visszajövünk ide.
- Vissza? – fordult meg Tara.
- Igen. – nézett mélyen a lány szemébe. – Visszajövünk, de akkor már nem csak úgy teszünk, mintha házasok lennénk.
- Mi? – nézett rá csodálkozva Tara.
- Szeretlek, Tara és el akarlak venni feleségül. – megfogta a lány kezét. - Gyerekeket akarok tőled, és melletted szeretnék megöregedni. Veled akarom eltölteni életem hátralévő részét. Mit szólsz hozzá?
Tara szeme megtelt könnyel.
- Igen. – suttogta – Jobban szeretlek, mint gondoltam. Sosem hittem volna, hogy ennyire lehet szeretni valakit.
Bobby elengedte Tara kezét és szorosan átölelte, a lány a vállára hajtotta a fejét.

Jack a házhoz ért. Kopogott, majd kinyitotta az ajtót, belépett. A nappaliban már útra készen álltak a csomagok. Hangokat hallott és a nyitott teraszajtó felé indult. Megkönnyebbülten mosolyodott el, amikor meglátta barátait. Nem állt szándékában kihallgatni őket, de mégis fültanúja volt a lánykérésnek. Végre! Ideje volt már, mindketten megérdemlik, hogy végre boldogok legyenek. Hirtelen betolakodónak érezte magát, lassan a bejárati ajtóig hátrált, majd hangosan újra kopogott.
- Hahó! – kiáltotta Jack – A Manning házaspárt keresem! – elmosolyodott, ahogy látta, hogyan rebbenek szét. – Halihó! Jó helyen járok?
- Jack?! – fordult a belépő felé Bobby – Jack! Hogy-hogy itt vagy? Nem is említetted, hogy te is eljössz! - mosolygott Bobby barátjára, miközben üdvözölte.
- Hirtelen ötlet volt. – vonta meg vállát Jack. – Tara! De örülök, hogy látnak. – ölelte át a lányt.
- Jack! Jó újra látni. – mosolygott vidáman Tara. – Értünk jöttél?
- Bizony! – bólintott – Hogy vagy? Minden rendben?
- Igen. – egy gyors pillantást vetett Bobby-ra – Nagyszerűen érzem magam. Néhány horzsolásom még sajog néha, de az, semmiség. És ti? Nálatok is minden rendben? – kérdezte Tara.
- Igen. Már nagyon hiányoztatok. Myles lassan az idegeinkre megy. – nevetett fel Jack.
- Van valami fejlemény? – érdeklődött Bobby.
Jack megrázta a fejét – Sajnos nincs. Nem találjuk Sanders-t, pedig két csapat is keresi. Figyeljük a bankszámláit, lakását, munkahelyét, szülei házát. Lehet, hogy félve a lebukástól elhagyta a várost.
- Innen hova visztek? – kérdezte Tara szomorúan.
- Egyelőre vissza Washingtonba, aztán majd meglátjuk.
- Gondolom, haza nem mehetek. – sóhajtott fel a lány.
- Nem, egy szállodába viszünk.
- Rendben. Jó lesz újra találkozni a többiekkel. Megyek, megnézem, hogy mindent összeszedtünk-e. – mondta és bement a házba.
- Tényleg minden rendben? – fordult Jack barátjához. – Kicsit furcsán viselkedik.
- Tényleg. Megviselték a történtek, de….most már kezd túl lenni rajta.
- Gondolom ehhez neked is van némi közöd. – jegyezte meg Jack mosolyogva.
- Mégis mire gondolsz? – nézett rá értetlenül Bobby.
- Na, ne csináld, haver! Kettesben egy ilyen csodálatos szigeten…. – vigyorgott Jack
- Jack! – kiáltott fel Bobby. – Mégis mit gondolsz rólam? Egyszerűen hihetetlen, hogy minden barátom azt hiszi, hogy képes lennék kihasználni egy védtelen helyzetben lévő nőt – mondta dühösen Bobby. – Először Daniel, aztán most te! Ennél jobban is ismerhetnétek.
- Nyugi-nyugi, nem gondoltam semmi rosszra. – próbálta nyugtatni barátját Jack. – Jól ismerlek. Viszont azt is tudnod kell, hogy ideje észrevettem, hogy Tara nem közömbös számodra.
Bobby felkapta a fejét.
- Igen, észrevettem – bólogatott Jack – És hadd mondjam meg, hogy örülök neki. Féltem, hogy azután, amit Darcy tett veled bezárkózol, és nem engedsz senkit közel magadhoz.
- Bocs, nem akartam kiabálni. – mondta Bobby és mélyet sóhajtva leült az egyik székre. – Tudod nagyon sok minden történt ez alatt a néhány nap alatt. Az életem teljesen új irányba indult. Szeretem Tara-t. – vallotta be.
- Vettem észre. – mosolygott Jack barátjára.
- Megkértem a kezét!
Jack próbálta a meglepetett játszani, mint aki nem tud róla.
- Tényleg? Nem korai még?
- Nem. Ismerhetnél már! Tudod, hogy nem teszek lépten-nyomon felelőtlen ajánlatokat a nőknek. Komolyan, feleségül szeretném venni Tara-t.
- Akkor gratulálok. – veregette meg vállát Jack.
- Minden rendben, fiúk? – lépett Tara hozzájuk.
- Természetesen. – vágták rá egyszerre.
- Miről beszélgetettek?
- Erről is, arról is. – válaszolta Bobby csibészes mosollyal.
Tara kérdőn nézett egyikről a másikra. – Bobby?
- Remélem, nem fogsz megharagudni – megfogta Tara kezét – de elmondtam Jack-nek.
- Bobby! – kiáltott fel Tara – Arról volt szó, hogy egyelőre nem szólunk senkinek.
- Tudom, tudom, de….
- Nem Bobby hibája. – szólt közben Jack. – Ahogy beléptem rögtön láttam, hogy valami megváltozott köztetek.
- Ennyire látszik? – pirult el Tara.
- Bizony. – bólintott mosolyogva Jack.
- Halihó emberek! – sétált be Daniel – A pilóta kérdezteti, hogy mikor indultok?
- Megyünk máris! – mondta Jack.

A helikopter már indulásra készen állt. Forgólapátjai által kavarta szél felborzolta a közelben állók haját. A bőröndök már a fedélzeten voltak. Tara és Bobby elköszönt Melanie-tól, már csupán Daniel-től kellett búcsút venni.
- Vigyázz rá Bobby.
- Úgy lesz. Nem hagyom, hogy baja essen. – biztosította Bobby, kezet ráztak, majd távolabb húzódott, hogy Tara is elköszönhessen.
- Vigyázz magadra kincsem! Kerüld a bonyodalmakat.
Tara elmosolyodott.
- Nem ígérhetek semmit.
Daniel megölelte a lányt.
- Köszönök mindent Daniel. – mosolyogott rá hálásan. – Tényleg mindent.
- Nagyon szívesen. Menj, már várnak. Aztán várom a meghívót az esküvőre. – megpuszilta Tara-t.
- Viszlát Daniel.
Sarkon fordult és a géphez ment, ahol Bobby és Jack várta.

folyt.köv.