22.

- Gyere kicsim, sétáljuk egyet. – fogta meg Tara kezét Daniel.
A strand egy elkerített részére sétáltak. Daniel tudta, hogy ott senki nem fogja őket zavarni. Leterítette a magával vitt plédet és leültek. Néhány percig csendben nézték a naplementét.
- Tara, miért nem szóltál nekem? – kérdezte végül halkan Daniel. Tara rögtön tudta, hogy gyermekkori barátja mire céloz.
- Sajnálom. Szégyelltem a dolgot. – felelte ártatlanul Tara.
- Tara! Mióta is dolgozol az F.B.I.-nál? Ha másnak nem neked pontosan tudnod kellene, hogy mire lehet képes egy csalódott, esetleg bosszúra szomjas férfi.
- Jól van. Tudom. Igazad van. – bólintott. – Bobby is ugyanezt mondta.
- És milyen igaza van. Amikor kérdeztük, hogy gyanakszol-e valakire, azt mondtad, hogy nem.
- Nem tudtam, és még most is nehezen tudom elhinni, hogy képes lenne ilyesmire.
- Mi igen. Hallottad, hogy milyen viselt dolgai voltak korábban. Elég veszélyes a fickó. Még szerencse, hogy akkor Bobby ott volt.
- Igen. Jó barátom. – sóhajtott fel. – Ő….ő egy nagyszerű ember. Nagyon jó barát.
Daniel mosolyogva nézett a lányra.
- Biztos, hogy csak barát? – nézett kérdőn Tara-ra. A lány elpirult. – Észrevettem, hogy nézel rá.
- Ennyire látszik? – kérdezte félve.
- Jól ismerlek. Várjunk csak.. – a férfi hirtelen a homlokára csapott. – Miatta szakítottál azzal a fickóval?
Tara mélyet sóhajtott. Képtelen volt Daniel-nek hazudni.
- Szeretem őt. - vallotta be. Most először mondta ki hangosan. – Igen szeretem.
- Tudom. – húzta magához a lányt. – Meg kellene mondanod neki.
- Nem! – tiltakozott Tara. – Nem tudhatja meg.
- Miért nem?
- Félek, hogy kinevetne.
- Miért tenne ilyet? Nem olyanak ismerem.
- Tudod néhány hónappal ezelőtt egy koncertre mentünk…
Á, tehát itt van a kutya elásva - futott át Daniel agyán. – Az ominózus este.
- Hazakísért és nem tudom, talán a koncert varázsa, vagy a levegőben volt valami, nem tudom, de megcsókolt és én nem tiltakoztam, habár akkor még mind a ketten mással jártunk. Másnap igyekeztem kerülni őt. Lelkiismeret furdalásom volt Stanley miatt. Mivel tudtuk, hogy nem kerülgethetjük egymást az irodába, így elmentünk kávézni, hogy megbeszéljük a dolgot. Elmondta, hogy a csókom ráébresztette, hogy szereti Darcy-t és vele akar menni.
- Erre te?
- Azt mondtam, hogy örülök, hogy segítettem meghozni ezt a döntést, és hogy nekem is ott van Stanley. Össze voltam zavarodva. Még aznap délután, amikor rákérdeztem, hogy mi van Darcy-val, elmesélte, hogy szakítottak. Teljesen meghökkentem, de valahol a szívem legmélyén örültem is neki. Az jutott eszembe, hogy meghívom vacsorázni és beszélgetünk, mint két barát vagy eset..…, - egy pillanatnyi szünetet tartott - de ekkor megjelent Stanley. Egész vacsora alatt Bobby járt a fejemben, nem is igen emlékszem, hogy Stan miről beszélt. Ezt ő is észrevette, mivel szóvá tette, miután hazakísért. Búcsúzóul megcsókolt és akkor döbbentem rá, hogy ez a férfi, aki éppen átölel, semmit nem jelent számomra. Semmit sem érzek iránta, olyan, mintha idegen lenne. Sőt még viszolyogtam is az érintésétől. És akkor belém hasított, hogy nem mondtam igazat a parkban Bobby-nak, amikor azt mondtam, hogy vonzódtam hozzá, mert még mindig vonzódom. Többet jelent nekem, mint egy barát. Így hát, szakítottam Stanley-vel. A történet további részét ismered.
- Igen. – bólintott a férfi. - Miért nem beszélsz Bobby-val? Most lenne lehetőséged. – mondta Daniel és megfogta a kezét.
- Hogy miért nem? Mert félek. Félek, hogy csak egy barátot lát bennem. És miért pont én kellenék neki. Te nem ismerted Darcy-t sem az előtte lévő barátnőit. Mind magasak, karcsúak, szépek voltak. Én pedig…
- Ne butáskodj. – nevetett fel a férfi – Te gyönyörű vagy, intelligens, jó a humorod és hatalmas a szíved, ha nem tudnám, hogy ….- hirtelen elharapta a mondat végét. Te jó ég, majdnem elszóltam magam. Bobby meg is ölne!
- Mit nem tudnál?
- Öö…öö, hogy a szíved már foglalt és hogy tudom, hogy akiért dobog érdemes rá, boldogan harcba szállnék érte.
- Köszönöm. – pirult el Tara. – De félek, hogy ha most eléállnék azzal, hogy mit is érzek iránta a válaszát inkább a sajnálat, vagy az…az együttérzés vezetné. Arra, pedig nincs szükségem.
- Erre két szó tudok mondani. Ostoba vagy. Jól ismerem Bobby-t, soha nem tenne ilyet. Te is ismered, általában ami a szívén, az a száján. Tudom, hogy nagy nőcsábász volt egykor, de azóta megváltozott.
- Meg amúgy is ott a szabályzat. – próbált újabb ellenérvet felhozni Tara.
- Azt meg lehet kerülni, és ezt te is pontosan tudod.
- A tanácsod az, hogy mondja meg?
- Igen – bólintott Daniel, majd néhány pillanattal később hozzátette. – Van is egy ötletem.
- Mi?
- Holnap vigyétek el az egyik kocsit és menjetek el kirándulni a sziget másik felébe. Csodálatos kilátás nyílik onnan, és gyönyörű a táj, a vízesések. Ott kettesben lehettek. Azt a részt még nem nyitottuk meg a látogatók előtt.
- Még gondolkodom rajta. – mondta elgondolkodva Tara.
- De ne sokáig.
A homokra terített takarón ültek a strandon, és élvezték a tenger felől érkező lágy szellőt. Sokáig szótlanul ültek.
- Köszönöm, hogy meghallgattál – szólalt meg végül Tara – Még soha nem beszéltem erről senkinek. Sokat segített, hogy kiönthettem a szívem.
- Ne köszönd. – mosolygott rá Daniel – Ezért vannak a barátok.
- De figyelmeztetlek, ha nem jól sül el a dolog, visszajövök és….
- Nem lesz semmi gond. Táncolunk mi még az esküvődön.
- Vigyázz, mert még szavadon foglak. – nevetett fel Tara és még közelebb bújt hozzá, a férfi gyengéd csókot lehelt a homlokára. Együtt nézték a látóhatáron lassan a tengerbe bukó vöröses napot.
Egyikük sem vette észre azt a magas férfit, aki tőlük kissé távolabb ökölbe szorított kézzel állt, és őket nézte.

folyt.köv.