19.

- Mi az ördögöt jelentsen ez?
Bobby csak nagy nehezen tért vissza álmai közül a valóságba, amikor ez a mondat felhangzott a távolban. Kinyitotta a szemét, és az ágya mellett egy nagyon dühös férfit pillantott meg.
- Daniel? Mióta vagy itt? – ugrott fel. Tara békésen szuszogott az ágyban. Micsoda látvány tárulhatott Daniel elé, amikor bejött a szobába! Világosan az arcára volt írva, milyen következtetésre jutott. Kisietett a nappaliba, ahol a ruháját hagyta.
- Mindent meg fogok magyarázni.
- Én is épp ezt akartam ajánlani – követte Daniel átkozódva. - Mit csinálsz? Bárki meglephetett volna, így vigyázol rá?
- Nem úgy van, ahogy gondolod.
- Dehogyisnem! Ezt te is jól tudod. Régóta ismerlek, de nem is sejtettem, hogy képes lennél hozzányúlni egy ilyen védtelen lányhoz, mint Tara. Azt hittem, itt biztonságban lesz. Biztonságban? Nevetnem kell!
- Ne olyan hangosan! Fel akarod ébreszteni? Hozzá sem nyúltam a te Tarádhoz! – mondta már szinte ő is kiabálva. - Egyébként mit keresel itt ilyen korán? – kérdezte.
- Ó, még én vagyok a bűnös, hogy korán érkeztem, és rajtakaptalak vele az ágyban. Igaz? Amiről nem tudnak, nem is történt meg. Újabban ez a jelszavad? Az ördögbe is, Bobby, nem gondoltam, hogy kihasználod a vendégszeretetemet….
- Ide figyelj, Tara már nem az a kislány, akinek tartod. Felnőtt nő, Daniel. Nagykorú. Semmi közöd hozzá, hogy mit tettünk vagy nem tettünk, hogy mit csinálhattunk vagy nem csinálhattunk volna. A vádaskodásod alaptalan, és bizonyíthatatlan az, amit állítasz.Ha Daniel veszekedni akar, miért ne? Készen állok. Nem használtam ki Daniel bizalmát és vendégszeretetét. Éppen ezért dühítette, hogy a barátja a látszat alapján ítélkezik.
Nézte Daniel-t és várt. Daniel a bárpultnak támaszkodott, és nem mozdult. Végül felegyenesedett, s tett egy lépést Bobby felé.
- Mondták már, milyen félelmetes vagy, amikor haragszol?
Bobby nem erre számított. Csodálkozva bámult a barátjára. Daniel vigyorgott, Bobby pedig elképedt a hirtelen hangulatváltozástól. Daniel erre elnevette magát.
- Igazad van, Bobby. Valóban semmi közöm hozzá. Sajnálom, Bobby, hogy hülyét csináltam magamból. Csak az lehet mentségemre, hogy nagyon aggódtam Tara miatt. Meglepett meghitt együttlétetek.
- Talán feltűnt, hogy előtte itt aludtam a nappaliban.
- Jó, jó. Láttam. – Daniel leült a kanapéra. - Mond már el végre, mi történt!
Bobby leült vele szemben.
- Most jött ki rajta az elmúlt napok feszültsége. Hallottam, hogy sír, ezért bementem hozzá. Miután megnyugodott, arra kért, hogy maradjak mellette. Ezt meg is tettem.
- Ez minden?
- Igen.
- Tehát, nem kell aggódnom, hogy elveszítem, mint esetleges mennyasszonyt?
Mennyasszonyt? Daniel el akarja venni? Tara egy szóval sem említette! Most mit feleljek erre?
- Nagy baj lenne? – tudakolta végül.
- Nem, ha hozzád akarna menni, öreg cimbora. Nem is lehetnék boldogabb. – mondta mosolyogva Daniel.
Bobby ledöbbent.
- Hát, mindig is őszinte voltál.
- Természetesen. Miért? Feleségül akarod venni?
Igen!! Igen!! Igen!! szerette volna kiáltani boldogan, Ez minden vágyam, de ehelyett azt felelte:
- Ne nevettesd ki magad! Csak jó barátok vagyunk, csapattársak, munkatársak….. Aztán meg ott van a szabályzat és….
- Hé, lassan a testtel! –szakította félbe nevetve Daniel. – Árad belőled a szó, mint a vízfolyás, és nevetséges érveket sorolsz a házasság ellen. Elég, ha azt mondod, hogy nem érdekel.
- Ezt nem állítottam. – vallotta be Bobby.
- Nem kerülte el a figyelmemet. Ezek szerint komolyan érdekel?
- Nem tagadom. – bólintott – De ő csak a barátot látja bennem. Elszúrtam a dolgot.
- Miről beszélsz? – Danielt elképesztette, hogy Bobby nem vette észre, ami számára olyan nyilvánvalónak tűnt.
- Úgy félévvel ezelőtt – kezdte Bobby, leülve barátja mellé a díványra – elhívtam Tara-t egy koncertre. Jól éreztük magunkat. Hazakísértem és nem tudom hogy akkor mi ütött belém, de megcsókoltam.
- És ezzel mi a baj? – kérdezte Daniel.
- Az, hogy abban az időben Tara még Stanley-val járt, én, pedig Darcy-val.
- Hát igen. Gondolom, van folytatás. Párjaitok megtudták?
- Nem, vagyis nem hiszem. Természetesen másnap mindketten zavarban voltunk mikor találkoztunk, kerültük egymást. Aztán a folyóson elkaptam Tara-t és kértem, hogy beszéljük meg a dolgot. És én itt szúrtam el a dolgot. – egy pillanatnyi szünetet tartott - Elmondtam neki, hogy csodálatos nőnek tartom, és hogy talán lehetett volna köztünk valami, ha nem lennék még mindig szerelmes Darcy-ba.
- Mit mondtál? – sóhajtott fejét csóválva Daniel.
- Tudom, hülye voltam, de összezavarodtam.
- És?
- Barátok maradtunk. Viszont miután Darcy közölte, hogy nem akarja, hogy vele menjek, hirtelen világos lett minden. Nagyon fájt, amit Darcy tett, de miután belegondoltam, rájöttem, én nem is Darcy-t szerettem, hanem abba a képbe voltam szerelmes, hogy végre találtam valakit, akivel leélhetném az életemet. Tudom, hogy ez így hülyén hangzik, de Darcy előtt nem volt komoly kapcsolatom, úgy éreztem, hogy mellette végre révbeértem.
- Ezt elmondtad neki is? – mutatott Daniel a másik szoba felé.
- Nem. – mondta lehajtott fejjel.
- Miért nem? - kérdezte csodálkozva.
- El akartam, de…Éppen azon voltam, hogy elhívom vacsorázni és elmesélek neki mindent, de akkor felbukkant Stanley. Utána meg már nem tértünk vissza erre.
- És miután szakított a fickóval?
- Féltem. – vallotta be. – Azok után, amit mondtam neki, nem állhattam oda elé, hogy ’Bocsi, tévedtem, mégis csak szeretném, ha lenne köztünk valami.’
- Hát ezzel a szöveggel nem is. – rázta meg fejét mosolyogva Daniel. – De miért mondtad el neki úgy, ahogy az előbb nekem.
- Nem tudom! Nem volt bátorságom. Félek, hogy nem hinne nekem, pedig szeretem őt. – mondta ki hangosan.
- Szereted? – kérdezett vissza Daniel.
- Igen. Szeretem. – ismerte el.
- Akkor itt az alkalom, hogy kiderítsd, hogy ő hogyan érez irántad.
- Hogy?
- Bobby! Össze vagyok zárva egy szigeten. Addig nem mehettek vissza, amíg ki nem derül, hogy ki akar ártani Tara-nak, így van időd, hogy meggyőzd, arról mit is érzel iránta. Hogy komolyan gondolod.
- Álljon meg a menet, Daniel! A szállodavezetésen túl újabban még házasságközvetítéssel is foglalkozol? Úgy beszélsz, mint Lucy!
- Lucy okos lány! – bólintott. – Ezek szerint ő tudja?
- Nem!!! Isten őrizz! – kiáltott fel ijedten Bobby – Soha többé nem lenne nyugtom tőle. – nevetett. – Sue-t és Jack-et piszkálta mindig ezzel.
- Végül összejöttek nem?
- De igen.
- Na, akkor járjanak elől ők jó példának.
- Majd meglátom. Azonban ha már, itt tartunk, beszéltél Jack-kel? – kérdezte. – Délután beszéltem Jack-kel, de akkor még semmi nem volt.
- Azóta se derült ki sok minden. Megvan a bomba elemzése. Semmi különös. Házi gyártmány.
- Igen, ezt említette.
- Még próbálkoznak a robbanószer vonalán tovább menni, de nem sok esélyt látnak. Viszont említettek egy nevet… Ő volt, aki letámadta?
- Igen. Találtak valamit?
- Még nem. – rázta meg fejét Daniel.
Bobby csalódottan sóhajtott fel.
- Jack üzeni, hogy nagyon igyekeznek, de Tara nélkül nehezen boldogulnak.
Bobby elmosolyodott.
- Ő a mi kis számítógépzsenink. Mihez is kezdenénk nélküle!
- Beszélj vele! - Daniel az órájára pillantott – Azt hiszem ideje, hogy elmenjek. Hosszú volt a mai napon, mindjárt elalszom.
- Tényleg elég korán van még. – helyeselt Bobby.
- Reggel találkozunk. – rázta meg barátja kezét Daniel – akkor majd folytatjuk a beszélgetést.
Bobby bólintott. Daniel távozása után hosszú percekig a barátjával folytatott beszélgetésre gondolt. Igaza van! Beszélek vele. – döntött – de nem ma, talán holnap – hirtelen inába szállt a bátorsága – Bobby, soha nem voltál gyáva, mi van most veled? - tette fel magának a kérdést, amelyre szinte azonnal tudta is a választ. – Félek, hogy ő nem érez úgy irántam, mint én. Nem akarom elveszíteni! A következő nagy kérdés az volt, hogy visszamenjen-e Tara mellé a szobába, vagy inkább itt a díványon dőljön le? Szüksége van rám! Felállt és a bejárati ajtóhoz ment. Bezárta, majd visszament Tara szobájába és bebújt a lány mellé.

folyt.köv.