17.

- Még egy kis pezsgőt?
Tara letakarta kezével a poharát.
- Nem köszönöm. A vacsora pompás volt, de ez a két pohár bőven elég volt, ha még egy kortyot iszom, beesem az asztal alá.
- Ne félj, a karomban vinnélek szobánkba, ha ilyesmi előfordulna. - kacsintott rá a férfi.
- Biztos feltűnést keltenétek. – nevetett fel Patricia.
Tara mosolyogva nézett szét az ízlésesen berendezett étteremben. Szinte minden asztalnál ültek. Halk zene szólt. A vacsora előtti bizonytalansága eltűnt. Oldott hangulatban élvezte a pezsgőt és az elegáns környezetet. Vacsora közben mindenféléről beszélgettek.
- Néhány hónappal ezelőtt összefutottam anyukáddal – fordult Pat Tara-hoz. – Elmondta, hogy az F.B.I.-nál dolgozol. Ezek szerint sikerült valóra váltani az álmodat.
- Igen. – bólintott Tara, miközben Bobby-ra nézett – Néhány éve kerültem az irodához.
- És te Bobby, te is az F.B.I.-nál vagy? – kérdezte Gerard.
- Igen. Ott találkozunk össze. Egy csapatban dolgozunk. – húzta magához Bobby Tara-t. – Sokat köszönhetünk az F.B.I.-nak.
- És szerelem volt első látásra? – kíváncsiskodott a barnahajú lány.
- Nem. – rázta meg fejét Bobby – Évekig dolgoztunk egymás mellett, úgy hogy csak barátok voltunk. Aztán egy este mikor hazakísértem – Tara felé fordult és a lány szemébe nézett. Tara elgyengült pillantásától. – hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam. Abban a pillanatban elvesztem. - Tara legnagyobb meglepetésére a férfi futó csókot libbentett az ajkára.
Bárcsak igaz lenne! – gondolta Tara.
Bárcsak tudná, hogy minden szó igaz, amit mondtam.
- Tara? – fordult a barátnőjéhez.
A lány összerezzent.
- Ó, hát… – idegesen birizgálta haját. – az a bizonyos csók nálam is mérföldkőnek számított.
- Hát nem aranyosak? – mondta Pat. - Jó lehet, ha mindennap együtt dolgoztok. – sóhajtott fel.
- És te valóra váltottad álmod? – kérdezte Tara.
- Mondhatjuk, van egy kis lakberendező cégem.
- Ez fantasztikus. Mindig is nagyszerű érzéked hozzá. Ahogy régen berendezted a közös szobánkat. Egyszerűen tökéletes volt. – mondta Tara.
- Gerald pedig orvos. – fogta meg férje kezét Pat.
- Hogy találkoztatok?
- Megpályáztam egy körzeti orvosi prakszist és Pat cégét bíztam meg a rendelőhöz tartozó lakás berendezésével. Szerelem volt első látásra.
- Ennek már vagy 2 éve, azóta együtt vagyunk.
- Nagyszerű.
A parketten egyre több pár jelent meg, kicsivel később Pat és Gerald is csatlakozott a táncolókhoz.
- Ami a színjátékunkat illeti, szerintem nagyon jól alakítasz. – súgta Tara Bobby-nak.
Ha tudnád, hogy nem csak játszom! – mondta ki majdnem hangosan a férfi.
- Te is. – hajolt hozzá a férfi. – Úgy tűnik, hogy nem sejtenek semmit, és eddig Daniel-t sem említette.
- Lehet, hogy nem is tudja, hogy övé ez a szálloda.
- Elképzelhető – bólogatott Bobby – Én sem tudtam róla, pedig mi jóban vagyunk.
A férfi a táncparkett felé pillantott.
- Fáj a térded? – kérdezte.
- Nem. Miért? – nézett kérdőn Tara Bobby-ra.
- Gyere, menjünk táncolni. – állt fel és kezét nyújtotta a lánynak.
A zenekar éppen egy lassú számot kezdett játszani.
Tánc közben Tara megpróbált egy kis távolságot tartani a férfitól, mert pontosan tudta, hogy milyen érzéseket vált ki belőle közelsége, de Bobby gyengéden hozzásimult. Amikor izmos lába meg-megérintette a lány combját, Tara úgy érezte, mintha áramütés érte volna. Igyekezett összeszedni magát, és reménykedett, hogy a férfi nem veszi észre remegését.
- Jól érzed magad? – kérdezte gyengéden Bobby, mert érezte, hogy Tara megremeg karjaiban.
Tara egyre nyugtalanabb lett, amit tovább súlyosbított Bobby gyengéd hangja.
- Nagyszerűen érzem magam. – felelte. Bobby szorosan átölelte. Tara behunyta szemét és egészen átadta magát annak az érzésnek, hogy közel lehet a férfihez.
Tara és Bobby csendesen forgott a táncparketten.

Az este gyorsan elrepült. Több párral megismerkedtek, Bobby szinte végig a derekánál átölelve tartotta, és időnként egy kicsit félrevonta, összebújni néhány percre távolabb a társaságtól, már ahogy ezt a fiatal házaspárok szokták. Éjfél felé járt az idő, amikor a szállásukra indultak. Tara reszketett egy kicsit, ahogy Bobby mellett lépkedett. Bízott benne, hogy a férfi nem veszi észre. Bobby átölelte a derekát, és könnyedén magához húzta. Szerencsére a sötétbe nem láthatta, hogy a lány elpirult.
- Fázol? – kérdezte a férfi, és gondoskodóan még szorosabban vonta magához. A kérdés persze felesleges volt, hiszen az éjszaka itt mindig meleg.
- Nem – felelte Tara. Hogy is magyarázhatná meg a férfinak azt az érzést, ami eltöltötte? - Nagyon szép este volt. – mondta Tara.
- Igen. Én is élveztem.
- Viszont nagy bajban leszek, ha Pat beszél anyukámmal. Holnap, ha beszélünk a többiekkel, megkérem Sue-t, hogy értesítse a szüleimet.
- Jó ötlet, nehogy ezen bukjunk meg. – helyeselt Bobby, miközben kinyitotta az ajtót. - Itt kint leszek, ha szükséged lenne valamire. Jó éjt!
- Neked is és köszönöm!

folyt.köv.