16.

Egymás kezét fogva, de egyetlen szó nélkül sétáltak vissza szállásukhoz.
- Megyek, megnézem, hogy Lucy és Sue, milyen ruhákat pakolt be. Remélem találok valamit, ami megfelel a vacsorához. – sietett be Tara a hálóba, miután beléptek.
- Szólj, ha segítségre van szükséged. Tudod a gombokkal meg a cipzárakkal… - szólt utána Bobby kisfiús mosollyal.
Tara felhúzta szemöldökét.
- Egyedül is menni fog. – mondta halkan. Ellenállt a kísértésnek, hogy rögtön szóljon is Bobby-nak. Szüksége volt erre a férfira, mégpedig nagyon.

Tara becsukta maga mögött az ajtót. Leült az ágyra. Ezt miért csinálta? Miért csókolt meg? Ha Melanie nem jön be, bevallottam volna neki mindent! Az irodában olyan érzésem volt, hogy talán ő is….Bolond vagy, ha azt hiszed, hogy Bobby valaha is tiéd lehet! Biztos csak szánalomból tette. Miért nem tudok ellenállni neki. Lassan már nem bírom ezt. Miért csókolt meg újra? Ez nem mehet így tovább. Beszélnem kell vele. – döntötte el, majd felállt - De, most nézzük, mit tudok felvenni. A szekrényhez lépett és kinyitotta az ajtót. Ez sem jó….Ez sem jó..válogatott a ruhák közt. Hirtelen a kezébe akadt egy. Nem tudom elhinni, hogy Lucy ezt is betette. Kivette. Egy röpke bolondos pillanatában vásárolta meg a ruhát, amelyet eddig még nem is mert felvenni. Nem értette, hogy hogyan vehette meg, hiszen már akkor is túl merésznek találta. A ruhát maga elétartva és a tükör elé állt. A ruha hossza pont takarta a lábán a kötést. Akkor ezt veszem fel.

Amint Tara mögött becsukódott az ajtó Bobby lerogyott a díványra. Arcát tenyerébe temette.Robert Manning te nem vagy normális! Mit műveltél már megint! Hogy tehetted ezt vele újra?– ostorozta magát – Tara-nak most támaszra van szüksége, és nem arra, hogy lépten-nyomon letámad. Mit gondolhat most rólam? Biztos azt hiszi, hogy csak szánalomból csókoltam meg! Olyan érzésem volt, hogy talán ő is…. Ne álltasd magad! Hogy gondolhatom, hogy pont én kellenék neki. Jobbat érdemel. De ott az irodában, ha nem zavarnak meg bevallottam volna érzéseimet. Ha mellettem van, alig tudom visszafogni magam, hogy ne öleljem át, ne csókoljam meg. Ez nem mehet így tovább. Beszélnem kell vele. – határozott.

- Tara – kopogott Bobby az ajtón. – Kész vagy?
- Máris megyek. – kiáltotta Tara. Még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe és a vállára terített egy selyemkendőt.
- Kész vagyok. Indulhatunk. – lépett a nappaliba. Bobby a teraszajtónál állt. Tara hangjára megfordult. A csodálkozástól tágra nyílt a szeme, a lélegzete elakadt, amint meglátta a lányt. Tara haja selymesen csillogott a fényben. Egy zöld és sárga mintás, dupla spagetti pántos, szív alakú kivágású ruhát viselt. A pántok a ruha hátán egymást keresztezik. A derékrészt finom csipke díszíti. A ruha lágyan simult Tara testére, kiemelve alakját.
- Jó leszek így? – kérdezte.
Bobby nyelt egy nagyot.
- Igen! Gyönyörű vagy! – bólintott elismerően.
- Köszönöm. Te is jól nézel ki. - mondta a lány kissé elpirulva. Bobby-n egy egyszerű világos nyers színű vászonnadrág és fehér ing volt. Mit jól néz ki, egyszerűen szívdöglesztő!

folyt.köv.