14.

- Patricia Harris! Ezt nem tudom elhinni! – állt fel Tara és a két lány átölelte egymást.Most mi lesz? Remélem, Pat el fogja hinni a történetet! – imádkozott magában Tara.
- Már nem Harris, hanem Burford. – mutatta meg gyűrűjét. – Épp nászúton vagyunk. – újságolta boldog mosollyal.
- Ez nagyszerű! Gratulálok! – mosolygott Tara.
- És te? Mesélj! – ült le az asztalhoz Patricia.
- Hát… - kezdte, de akkor Bobby ért vissza két pohárral a kezében.
- Itt vagyok drágám! – tette le a két poharat az asztalra és futó csókot lehelt Tara arcára.
- Látom te is révbe értél! – jegyezte meg a barnahajú nő. – Anyukád nem is újságolta!
- Igen. Minden olyan gyorsan jött. – mondta félszeg mosollyal Tara – Patricia hadd mutassam be a férjemet Bobby Manning. –A férjem! Istenem de jól hangzik! – Bobby, ő itt Patricia. Az egyetemen szobatársak voltunk.
- Örülök, hogy megismerhetlek. – rázta meg a nő kezét Bobby. – Szintén nászúton? – kérdezte, majd szerelmesen Tara-ra mosolygott. A lány érezte, hogy elpirul.
- Igen. – bólintott a nő. – Ott jön a férjem. – mutatott egy közeledő férfira. – Jó, hogy jössz édesem. Szeretném bemutatni neked Tara-t és a férjét Bobby-t. Ő itt Gerald.
- Örvendek. – fogtak kezet. – Hogy érzitek magatok itt?
- Remekül. – mondta Bobby – Nagyon ránk fért már ez a kis pihenés.
- Láttam a kötést kezeden – fordult Patricia Tara-hoz. – Mi történt, ha szabad kérdeznem?
- Semmi komoly. – legyintett Tara. - volt egy kis autóbalesetem, de csak egy-két karcolás.
- Akkor is nagyon megijesztettél édesem. – közben elsimított egy rakoncátlan hajtincset Tara arcából.
- Mióta vagytok itt? – kérdezte Gerald.
- Tegnapelőtt érkeztünk. – válaszolta Bobby. – És ti?
- Egy hete, sajnos holnap már indulunk is haza. – mondta szomorúan Patricia. – Annyira örülök, hogy találkoztunk.
- Én is. – mosolygott a nőre Tara.
- Tudjátok mit, vacsorázzunk együtt este. – ajánlotta Gerald.
- Ez nagyszerű ötlet! – helyeselt Bobby. – Azonban, ha most megbocsátatok, mi elbúcsúznánk. Tara elég sokat volt ma talpon és az orvos pihenést rendelt. Igyekszem betartani az utasítást. – kacsintott a szemben ülő párra.
Tara elpirult.
- Bobby! – szólt rá.
- Vacsoránál találkozunk. – állt fel Bobby.
- Rendben.

- Nem gondoltam volna, hogy pont itt futunk ismerősbe. – jegyezte meg Tara miután hallótávolságon kívül kerültek.
- Meglepetésekre mindig számítani kell.
- Hát igen. – mondta Tara.
- Daniel-lel nem lesz gond?
- Nem. – rázta meg fejét a lány – Pat ismeri Daniel-t. Tudja, hogy nagyon közel állunk egymáshoz. Azonban, nem hiszem gond lenne, hiszen ők holnap elutaznak, Daniel pedig nem ért vissza.
Vajon mennyire közel? Valahogy ki kell derítsem! Talán ma este alkalmam lesz rá.
- Bobby…
- Hm – kapta fel fejét a férfit – kérdeztél valamit?
- Nagyon elmerültél a gondolataidban. Hol jártál? – kérdezte mosolyogva Tara.
- Csak elgondolkodtam. De mit kérdeztél? – érezte, hogy szíve hevesebben kezd dobogni a lány mosolyát látva.
- Annyit, hogy ha rákérdeznek, mit mondunk, hogyan ismerkedtünk meg és Patriciát ismerve rá fog. – nevetett Tara.
- Szerintem próbáljunk meg minél kevesebbet hazudni, így kisebb az esély, hogy lebukunk.
- Ez igaz – bólintott a lány.
- A barátnőd tudja, hogy az F.B.I.-nál dolgozol? – kérdezte Bobby. Közben elérték apartmanjukat.
- Nem tudom. – rázta meg fejét. - Az egyetemen már a terveim közt szerepelt, hogy az F.B.I. ügynök legyek.
- Hát…akkor majd kiderítjük. A legjobb lesz, ha azt mondjuk, hogy a munka során ismerkedtünk meg.
- Ez még igaz is. – Tara megdörzsölte halántékát. Feje és térde fájt.
- Fáj a fejed? – kérdezte aggódva Bobby.
- Egy kicsit.
- Kérsz fájdalomcsillapított?
- Nem. Elég gyógyszer van bennem. Egy kis pihenés elég lesz.
- Akkor viszont nyomás az ágy. – mutatott ellentmondást nem tűrően Bobby a hálószoba felé.
- Igenis uram! – mosolygott, ám érezte, hogy ereje fogytán van.
- Ha bármi baj van, kiálts. – szólt utána Bobby.

folyt.köv.