11.

Tara kinyitotta szemét, sajgott minden porcikája. Hirtelen nem tudta, hogy hol van. Megpróbált felülni, de egy kéz gyengéden visszanyomta az ágyra.
- Kérem, maradjon nyugton. – hallotta, majd egy fehér köpenyes férfi hajolt fölé.
- Hol vagyok? Mi…mi történt?
- Kórházban van. Felrobbant a kocsija. Magának nem esett komolyabb baja. A röntgenfelvételek szerencsére nem mutatnak sem koponya-, sem gerincsérülést. Nem tört el semmije, mondhatni szerencséje volt, csak agyrázkódása van.
- Robbanás? – Hirtelen bevillant egy kép, ahogy Demetrius mellette áll. - És a férfi, aki velem volt? – kérdezte aggódva, ismét megpróbálva felülni.
- A műtőben van. Kérem, maradjon fekve.
- Súlyos a sérülése?
- Nem tudom megmondani. Ha magával végeztem, utánanézek. Rendben? – mosolygott kedvesen a lányra. – De most szeretném befejezni a vizsgálatokat.
- Igen, köszönöm. – futott át egy halvány mosoly a lány arcán.
Az orvos, akit a köpenyére tűzött névkártya szerint Tyler Brooks-nak hívtak hozzálátott, hogy megvizsgálja a Tara térdén lévő sérülést.
Tara fejében ide-oda cikáztak a gondolatok. Egy bomba. Egy terroristatámadás volt? És ha nem? Vagy mégis a fiúknak van igaza? Nem az nem lehet! És ha mégis? Ki állhat mögötte? Csak a fejem ne fájna ennyire! D! Kérlek Istenem, ne engedd, hogy meghaljon! Az én hibám. Ez az egész az én hibám!! Miért nem hallgattam Bobby-ra és Daniel-re? Bobby!

Az elmúlt fél óra maga a pokol volt mind Bobby, mint pedig a csapat többi tagja számára.
- Ez már nevetséges! – dühöngött Bobby. – Miért nem mondanak valamit!
- Nyugodj meg. – próbálta nyugtatni Sue a férfit, aki fel-alá sétált a folyóson. – Ha komoly baj lenne, már szóltak volna.
- Ülj már le. – mondta Jack.
- Képtelen vagyok egy helyben ülni. – Bobby neki támaszkodott a falnak. Daniel lépett mellé.
- Bobby?
- Tessék?
- Nem a te hibád volt. – mondta Daniel.
- Hát kié? – kérdezte indulatosan.
Ekkor egy ápolónő jött ki a szobából. A csapat talpra ugrott.
- Kisasszony kérem! – állt meg nő előtt Bobby – Tud valami mondani, hogy vannak a barátaink?
- Mindjárt jön a doktor úr, és majd ő tájékoztatja Önöket.
- De, legalább annyit mondjon meg, hogy élnek? – lépett barátja mellé Jack. – Senki nem mond semmit.
- Kérem, nyugodjanak meg. A barátaik életben vannak. Mr. Gans a műtőben van, Miss Williams könnyebb sérülésekkel megúszta, de mindjárt jön a doktor úr, és majd ő elmondja részleteket. – felelte az ápolónő és elsietett.
Újabb félóra idegőrlő várakozás után végül Bobby nem bírta tovább…

A lány összerezzent és halkan felsikoltott, ahogy a doki hozzáért a térdéhez.
- Mit művel ott? – hallott hirtelen egy metsző hangot az ajtó felől. – Csak nem okoz neki fájdalmat?
Tara ijedten nézett a hang irányába, és összerándult a halántékába hasító fájdalomtól. Jobb kezét a homlokához akarta emelni, de megakadályozta ebben a karjába szúrt infúziós tű.
- Bobby…. – motyogta. Erőlködött, hogy a látást elhomályosító köd ellenére jobban ki tudja venni a férfi alakját. – Hogy kerülsz ide…
- Kérem uram, hallgasson rám, oda nem mehet be. Kint kell várakoznia! – szólította fel Bobby-t egy ápolónő, aki a zakója ujjába kapaszkodva próbálta visszarángatni az erőszakos látogatót. – Tájékoztatni fogjuk Miss Williams állapotáról. Ha megkérhetném…
Bobby úgy rázta le magáról, mint egy pimasz legyet. Három nagy lépéssel a vizsgálóasztal mellett termett. Él! Most csak ez számít!
- Uram, kérem…. – próbálkozott még egyszer a nővér.
- Minden rendben. – szólt az orvos, látva, hogy ez a fiatalember innen nem fog tágítani. – Maradhat, de kérem, ne akadályozza a vizsgálatokat.
- Ok. De ne okozzon neki fájdalmat! – mordult rá Bobby.
Az orvos bólintott.
- Megteszek minden tőlem telhetőt, uram.
Tara elmosolyodott, a könnyei is felszáradtak végre. Bobby szemében az aggodalom mellett egy kis öröm is megcsillant. Hiszen megint együtt vannak! A férfi gyöngéden megfogta Tara kezét, ujjaik összefonódtak.
Él! Megérinthetem! Érezhetem bőrének bársonyosságát. Majdnem elveszítettem!
Itt van velem! Annyira jó érzés, hogy megérinthetem. Érezni a kezének melegét! Amióta Tara tudatára ébredt, hogy a bombamerénylet ellene irányult, hogy az életére törtek, most érezte magát először igazán biztonságban.

Az elkövetkező néhány óra csak homályosan maradt meg Tara emlékezetében. Különféle kérdésekkel zaklatták, melyek többségére nem tudott válaszolni. Bobby és Daniel beszámoltak a Tara elleni támadásokról a csapat többi tagjának és azon gyanújukat is megosztották velük, hogy elképzelhető, hogy valakit felbéreltek Tara megölésére. Ezután a biztonságáról volt szó. Tara határozottan visszautasította a védőőrizetet, mondván, hogy segíteni akar a tettes elkapásában. Egy dolog maradt meg élesen emlékezetében. Bobby tekintete, amikor azt kérdezte:
- Inkább megkockáztatod, hogy egy újabb merényletet kövessenek el ellened?
A férfi kemény hangja nemcsak őt, hanem mindenkit meglepett.
A következő, amiről Tara-nak maradt némi benyomása, hogy egy repülőgépen ült, Bobby pedig védelmezően ül mellette. Ettől úgy érezte, az égvilágon semmi baj sem érheti.

folyt.köv.