10.

- Megtudtál valamit a fickóról? – fordult Daniel Bobby-hoz.
- Tara igazat mondott. Biztos, hogy nem Stanley az. Lázasan készül az esküvőjére. Tara nem szólt róla, hogy nehézségei lettek volna Stanley-vel. – jegyezte meg Bobby.
- Nekem is csak annyit mondott, hogy a férfi nem viselte túl jól a szakítást és meggyanúsította, hogy a háta mögött titokban az egyik munkatársával találkozgat, és hogy barátságnál több van köztük. Nem tudod, kire gondolhatott? – kérdezte.
- Nem…nem. – rázta meg fejét Bobby. – Nem tudok róla, hogy az irodán belül randizott volna valakivel. Lucy biztos elmondta volna. Stanley csak képzelődött.
- Biztos? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Daniel – Vagy csak jobb a szeme, mint egyeseknek!
- Mire gondolsz? – kérdezte zavartan Bobby. Megtudta volna, hogy együtt voltunk koncerten? Az lett volna az oka, hogy szakítottak? Vajon a csókról is tud? – Én egy férfiről tudok, akivel Stanley után járt – váltott gyorsan témát Bobby.
Daniel elmosolyodott. Tehát így állunk!
- Ki az?
- A nevét nem tudom. – rázta meg fejét Bobby. - Néhány héttel ezelőtt megtámadta Tara-t a lakása előtt.
- Hogy? Megtámadta? Ki az a fickó? – záporoztak Daniel kérdései.
- Nem tudom. Néhányszor találkoztak, majd szakítottak. Ennyi.
- A nevét nem mondta?
- Nem, de szívesen utána néznék. – jelentette ki Bobby.
- Még jó hogy jöttem. – mondta Daniel. – Mik derülnek ki? Apropó, te hogy-hogy tudsz erről?
- Vacsorázni voltunk a csapattal és utána hazavittem. A férfi már várhatott rá, mert mikor néhány perccel később visszamentem…
Daniel felhúzott szemöldökkel kérdőn nézett barátjára.
- Tara a kocsimban felejtette a kulcsait. Visszafordultam és akkor már dulakodtak.
- Még szerencse, hogy visszamentél. Ki tudja mi történhetett volna. – mondta Daniel.
- Igen, még szerencsére. – Soha nem bocsátottam volna meg magamnak, ha történik vele valami.
- Kérdezzük meg Tara-t, hogy ki az a férfi. Szerinted, ő állhat a támadások mögött?
- Elég erőszakosnak tűnt, de a késes támadó nem ő volt.
- De attól még állhat ő a támadások mögött.
- Arra gondolsz……arra gondolsz, hogy….? – nézett barátjára Bobby.
- Bérgyilkos.
- Először még balesetnek álcázza a gyilkosságot, és amikor azok nem jönnek be…
- Igen. – bólogatott Daniel - Mert én sem hiszem, hogy csak balesetek. Egyre erőszakosabbak a módszerek Vajon mi lesz a következő lépés?
- Nem tudom. – rázta meg fejét Bobby. – Menjünk vissza és beszélgessünk el Tara-val.
- Rendben. Közben kaphatnék egy kávét?
- Persze, haver! – nevetett fel Bobby. – Előre szólok, hogy néha vacakol a masina.
Visszasétáltak az irodába.
- Tara? – nézett szét Bobby, mikor belépve az irodába nem látta a lányt az asztalnál.
- Rögtön jön. – felelte Myles – Elszaladt néhány iratért. – A férfi felállt az asztalától – Átmentem Randy-hez kocsi ügyben.
Daniel kortyolt egyet a kávéból, és undorral elfintorodott.
- Rémes ez a lötty!
- Én figyelmeztettelek – jegyezte meg Bobby jókedvűen. – A szigeteden túlságosan elkényeztetnek, és már elfelejtetted azokat az időket, amikor ezt a kotyvalékot is a legfinomabb nektárként ittuk volna.
- Nem felejtettem el – válaszolta csendesen Daniel, arcán fájdalom suhant át – Bár Isten a tanúm, megpróbáltam.
Bobby elkomorodott.
- Még mindig nem hagynak nyugodni a régi dolgok? - Pontosan tudta, hogy barátja mire gondol. Daniel korábban a DEA-nek dolgozott és az utolsó akciójuk rosszul sült el. Egy téves információnak köszönhetően csapatának majdnem a felét elveszítette.
Daniel vállat vont, mereven nézte a kezében tartott bögrét.
- Néha…Már nem jönnek ugyan elő olyan gyakran, mint azelőtt, de elég sokszor.
- Nem a te hibád volt, Daniel – Bobby már rengetegszer győzködte barátját ugyanezekkel a szavakkal.
- Én is ezt ismételgetem magamnak nap, mint nap. Olykor el is hiszem.
- És amikor nem?
Daniel nem szólt semmit. Kortyolt egyet a kávéból.
Hirtelen nyüzsgés támadt a folyóson. Minden irányból sietős léptek hallatszottak.
- Mi történhetett? – Bobby letette bögréjét és az ajtó felé indult. Lucy majdnem feldöntötte, ahogy beviharzott az irodába.
- Hé! Lassabban Lucy! Mi történt? – kérdezte Bobby.
A lány tekintete sötét volt a rémülettől. Bobby érezte, hogy valami nagyon nagy baj történhetett.
- Mi történt Lucy? – nézett rá Bobby.
- Tara és D……Egy bomba…. - alig tudta kinyögni.
Bobby elsápadt. Soha nem érzett félelem árasztotta el testét.
- Megsebesültek? – kérdezte remegő hangon. Kérlek Istenem, nem teheted ezt!
- Kórházba vitték őket! …Jaj…Bobby
Daniel kezét megnyugtatóan barátja vállára tette, majd a lányhoz fordult.
- Lucy, melyik kórházba vitték őket?
A nő kapkodva válaszolt, szeméből könnyek potyogtak:
- A legutolsó hírek szerint mindketten életben vannak.
Bobby úgy érezte, mintha valaki egy hatalmas ütést mért volna a gyomorszájára. Bár kíváncsi volt a részletekre, de még jobban szerette volna látni Tara-t.
- Menjünk. – kapta fel kabátját.
- Elvisztek? – kérdezte Lucy.
- Magától értetődik. – felelte Bobby, alig tudta előhúzni zsebéből kocsija kulcsait.
- Majd én vezetek. – nyúlt a kulcs után Daniel
- Köszönöm. – Bobby minden gondolatát Tara töltötte be. Nem eshetett baja! Ha elveszíteném, akkor mindennek vége volna. Nem, nem!

folyt.köv.