A boldogság szigete
2008.07.16. 13:29
9. rész
9.
Éjszaka Tara rosszul aludt. Az elmúlt időszak eseményei kusza, zavaros álmot hoztak. A rémálommal teli éjszaka után Tara fáradtan sétált be Daniel oldalán az irodába.
- Jó reggelt! – köszönt vidáman Sue, de szemében aggodalom csillogott – Ahogy elnézem nem volt valami jó éjszakád. Bobby elmesélte, hogy mi történt. Jól vagy?
Tara összeráncolt szemöldökkel Bobby-ra pillantott.
- Igen, csak rosszul aludtam. - hirtelen el is komorul, amint meglátta, hogy Daniel és Bobby szép csendben elhagyják az irodát. Ezt nem hiszem el! Egy percig nem tudnak nyugton maradni. Mérgesen lecsapta a kezében tartott aktát. A hangra a többiek felkapták fejüket.
- Tara minden rendben? – sétált hozzá Lucy.
- Igen, csak…Semmi, csak kimerült vagyok. – mondta nem túl meggyőzően – És ti döntöttetek már, hogy hova utaztok? – kérdezte az ifjú párt, hogy elterelje a figyelmet magáról.
- Nem, még nem. Valami csendes helyre szeretnénk..
- Erről jut eszembe, a kocsiban hagytam a prospektusokat. Mindjárt leszaladok értük és hozom.
- Hagyd csak, majd ideadod. – szólalt meg Jack.
- 1 perc és hozom. – állt fel Tara.
- Nem lenne jobb…
- Jack, kérlek, ne kezd te is! Éppen elég az a másik két fickó. Itt az épületen belül ugyan mi történhetne?
- Jól van. – hátrált meg Jack.
- Ne haragudj, Jack! Daniel és Bobby teljesen kikészít. Rémeket látnak ott is, ahol nincs. – tette még hozzá, majd kisétált az ajtón.
- Ti mit gondoltok? – fordult Lucy munkatársai felé.
- Nem is tudom. Nem lehet, hogy azok ketten fújják fel a dolgot? – tette fel a kérdést Myles.
- Lehet, de én bízom Bobby-ban és szerinte ezek nem egyszerű balesetek. – lépett munkatársához Jack.
- Ezek szerint szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy valaki Tara életére tör. – mondta ki Myles, amitől mindannyian tartottak.
Tara lesietett a parkolóba, aztán jutott eszébe, hogy reggel nem álltak be a megszokott helyre, hiszen Daniel-nek szüksége lesz a kocsira, így az épületen kívül hagyták a kocsit. Éppen elfordítani készült a kulcsot a kocsiajtó zárjában, amikor a nevét hallotta. Hátrapillantott. Demetrius volt.
- Szervusz, D!
- Szia Tara! Hogy-hogy itt kint?
- Daniel hozott be és szüksége lesz kocsira.
- Minden rendben? – kérdezte D.
- Igen. – bólintott a lány
- Hallottam mi történt. Nincs semmi bajod?
- Semmi. Gyorsan terjednek a hírek.
- Tudod, itt még a falnak is füle van. – nevetett Demetrius. – Jössz fel?
- Igen, csak kiveszem….
Ekkor óriási robaj támadt, majd a fülsiketítő robbanás ereje Tara-t először D-hez, aztán egy kemény tárgyhoz vágta. Mi volt ez, talán egy kocsi? – gondolta kábán a lány. Fájdalmat érzett…és riadalmat… Azután minden elsötétült körülötte.
folyt.köv.
|