8.

Úgy egy fél órával később érkezett meg Daniel. Bobby fájószívvel figyelte, amint Tara boldogan ugrik a férfi nyakában. Bárcsak engem üdvözölne így.
- Bobby, mi történt? – fordult a férfi barátjához.
- Pontosan én sem tudom. – felelte – Myles-sal éppen visszafelé tartottunk az irodába, amikor az egyik parkolóban megláttuk Tara kocsiját és mellette őt, amint a férfival dulakodik. Odarohantunk, de amikor a férfi meglátott minket beszaladt a parkba és eltűnt.
- Tara?
- Bevásároltam, éppen szálltam volna be a kocsimba, amikor valaki megragadta a táskám. Megfordultam és egy ismeretlen férfi állt előttem. Dulakodni kezdtünk, aztán előrántott egy kést….Én pedig elővettem a pisztolyom. Aztán megjöttek Bobby-ék. Ennyi.
- Visszajöttünk és Tara átnézte a nyilvántartást, de a fickó nincs benne. – fejezte be a történetet Bobby. – Nem tudom Daniel, hogy Tara említette.…
- Bobby, kérlek! – nézett esedezve a lány a férfira.
- Miről van szó? – fordult Tara felé Daniel.
- Sajnálom Tara, – mondta Bobby szigorúan - de ez már több mint véletlen.
- Mi folyik itt? – Daniel felhúzta a szemöldökét, és karba tette a kezét. – Azonnal mondjátok el!
Tara megadóan sóhajtott és Bobby-ra nézett.
- Tehát, nem tudom, hogy Tara elmondta-e, de nem ez volt az első alkalom, hogy megtámadták.
Daniel tágra nyílt szemmel meredt a lányra, aki idegesen harapdálta ajkát.
- Hogy micsoda?
- Tegnap, amikor hazavittem az egyik kereszteződésben majdnem belénk hajtott egy másik autó. Akkor Tara, csak úgy mellékesen megemlítette, hogy néhány nappal korábban valaki majdnem elgázolta egy gyalogátkelőn.
- Én erről miért nem tudok? – fogta meg a lány karját mérgesen.
- Ezek csak balesetek, minden nagyvárosban előfordulnak.
- Hagyd ezt abban! – szólt rá Bobby, érezte, hogy egyre inkább elveszíti türelmét. Egyszerűen megőrjít ez a nőszemély. – Mindig ezzel a nagyváros szöveggel jössz. Gondolkozz már egy kicsit. Kicsit túl sok a véletlen így egyszerre.
- Bobby-nak igaza van. A munkád kapcsán sokféle emberrel kerülsz kapcsolatba, és ezek nagy része nem a jó fiúk csapatát erősíti. Bármelyikük dönthet úgy, hogy rajtad óhajt bosszút állni az őt ért sérelemért.
- Én is ezt mondtam, de egyszerűen nem hallgat az emberre. – sóhajtott fel Bobby. Daniel-nek megütötte a fülét a Bobby hangjából kicsendülő aggodalom és látta a felvillanó keserűséget is a szemében, amikor Tara átölelte őt. Ez több mint egy baráti aggódás. Tán csak nem….. ezek ketten…
- Na jó! –toppantott dühösen a lábával Tara. – Ezt itt hagyjuk abban. Bobby, ma szinte egész nap a nyilvántartót bújtuk, de semmit nem találtunk. - Daniel Bobby-ra nézett, aki vonakodva bár, de igent bólintott. - Higgyétek el, csak balesetek….
- Várj, és mi van azzal a fickóval, akivel korábban jártál? Hogy is hívták..? Steve, Stu.. – vágott Daniel Tara szavába.
- Stanley?
- Igen. – bólogatott Daniel. – Ahogy te mesélted, nem éppen barátságban váltatok el.
Bobby felhúzott szemöldökkel, milliónyi kérdéssel a szemében nézett Tara-ra.
- Az kizárt! – rázta meg fejét a lány - Igaz volt egy kis nézeteltérés köztünk, de Stanley nem olyan. Azóta már mennyasszonya van.
- Azért nem ártana utána nézni. – jelentette ki Daniel.
- Holnap meg lesz. – mondta Bobby – és mi van…
- Fiúk, - vágott közbe Tara - hosszú volt ez a mai nap, szeretnék már hazamenni. Majd holnap folytatjuk.
- Rendben. – mondta Bobby. – De erről beszélnünk kell, és nem titkolhatod tovább a többiek előtt sem. Myles úgyis beszámol róla.
- Igazad van. Holnap elmondunk mindent, amit tudunk.
- Ha valami van, hívjatok.
- Ok. Ma este ott maradok nálad. És nincs ellenkezés – fojtotta Daniel Tara-ba a tiltakozást.
Vele marad! Tara-val tölti az egész estét! Bármit megadnék, hogy a helyébe kerüljek!

folyt.köv.