5.

- Mi történt? – kérdezte remegő hangon.
Mielőtt Bobby válaszolhatott volna, egy sötét autó száguldott át a kereszteződésen, és csak centiméterekre suhant el az övékétől. Az ámokfutó lassítás nélkül, bőgő motorral hajtott tovább. A piros lámpát sem vette figyelembe. Ha Bobby nem kapcsol olyan gyorsan, telibe kapja őket – mégpedig Tara oldalán.
Miután a járda mellé parkoltak, nyomasztó csend ereszkedett rájuk. Bobby a másik kocsi után nézett, Tara döbbenten figyelte az arcára kiülő haragot.
Ha a kezeim közé kerülne, nem úszná meg ép bőrrel! Bobby csak lassan nyerte vissza az önuralmát. Arcvonásai ellazultak, a szeme sem szikrázott már a felindultságtól.
- Minden rendben? – tudakolta, s közben alaposan végigmérte Tara-t, aki bólintott, azonban a szíve hevesen vert, és alig kapott levegőt.
- Az ég szerelmére, Bobby, kis híján belénk jött!
- A pokolba, legalább a rendszámát láttam volna! De minden olyan gyorsan történt, hogy még az autóról sem tudnék használható leírást adni. – dühöngött Bobby.
- Én…én észre sem vettem addig, amíg el nem húzott előttünk. – mondta remegő hangon Tara.
- Most már minden rendben. – tette kezét a lányéra. Ereiben forrón száguldott a vér. Ha nem veszem észre…..
Tara megremegett a férfi érintése alatt.
- Igen. – suttogta a lány. – Sok a részeg sofőr. Tudod, nem bánnám, ha egyhangúbb lenne az életem. – próbált Tara enyhíteni a feszültségen.
- Megint zaklat az a férfi? – kapta fel fejét Bobby. – Mondtam, hogy szólj, ha újra jelentkezik!
- Nem – rázta meg fejét Tara.
- Akkor? – meredt rá értetlenül a férfi.
- Semmi különös. – legyintett.
- Gyerünk, mondd csak el!
- Tényleg semmiség. Néhány nappal ezelőtt, amikor a lányokkal visszafelé tartottunk az ebédből majdnem elsodort egy elszáguldó autó. – vallotta be Tara szemlesütve.
- Álljon meg a menet! – emelte fel kezét Bobby - Jól értettem? Tényleg azt mondtad, hogy majdnem elütöttek? – érdeklődött Bobby, miközben a lány álla alá nyúlt és maga felé fordította az arcát. Tara a férfi hangját színező aggodalmat kíváncsiságnak vette. - Mi miért nem tudunk róla? Főleg Lucy, miért nem mondta el? Ő, pedig azonnal elmond mindent. Miért nem szóltak? Ha bármi történne veled, nem tudom, hogy mihez kezdenék!
- Nem tudom. – vonta meg vállát Tara. – Nem nagy ügy az egész. Fontosabb dolgaink voltak.
- A rendszámot láttátok?
- Nem…nem volt rendszáma.
- Tara, figyelj, biztos, hogy véletlen volt? – kérdezte jelentőségteljesen a lányra pillantva.
- Csak nem hiszed…Bobby, ez nevetséges!
- Tényleg? – A férfi nagyon komoly volt.
- Hát persze.
Bobby szótlanul a lányra meredt.
- Nem ….. nem, az teljes képtelenség, amire gondolsz! Gyakran történnek közlekedési balesetek, különösen egy ilyen nagyvárosban.
- Miért lenne képtelenség? – szegezte a kérdést neki a férfi. – Nem ez lenne az első eset, amikor egy elkapott bűnöző bosszút akar állni az őt elfogó ügynökön. Emlékszel D esetére?
- Igen, persze. – bólintott Tara. – De nem hiszem, hogy velem ez történne. Ezek egyszerű balesetek.
- Ó, igen és Loco? Gondolom, emlékszel arra az ügyre?
Tara nem mert a férfira nézni, úgy bólintott.
- De akkor is…
- Istenem, de makacs egy nőszemély vagy. – sóhajtott fel Bobby. Ennek utána kell járni. Nem veszíthetem el. – Nem lehet, hogy ismét ő próbálkozik?
- Azt nem hiszem.
- Miért?
- Úgy 3 hónappal ezelőtt meghalt a börtönben.
- Legalább őt kihúzhatjuk a listáról. Amondó vagyok, hogy holnap reggel nézzünk utána, hogy szabadult-e mostanában valaki, aki esetleg bosszúra szomjazhat és nem ártana a zaklatódnak is utána nézni.
- Erre semmi szük…
- Tara! – szólt keményen Bobby és összeráncolta szemöldökét.
- Jól van. – vonta meg vállát beleegyezően a szólított. – Legyen, ahogy akarod.
- Meg is érkeztünk. – mondta Bobby miközben leparkolt Tara lakása előtt, kiszálltak a kocsiból. – Talán fel kellene hívnod Danielt, hogy átjöjjön.
- Erre végképp semmi szükség. Ilyen apróság miatt nem akarom zavarni. Reggel úgyis jön, hogy visszahozza a kocsim.
- Tényleg gyerekkorotok óta ismeritek egymást? – tette fel az órák óta kikívánkozó kérdést a férfi.
- Igen. Nagyon sokat köszönhetek neki, illetve köszönhet neki és családjának az én családom. – mosolygott Tara. – Mindig mellettünk álltak a bajban.
- Hogy-hogy nem meséltél róla?
- Nem is tudom. – vonta meg vállát - Talán azért, mert úgy gondoltam, hogy ő az, akinél a minden kötél szakad, elbújhatok. Ő megvéd.
- De, hát mi is!
- Igen tudom, de ha ti, mint legközelebbi és legjobb barátaim nem tudtok róla, így talán az ellenségeim sem.
Barát! Ó, hogy gyűlölöm ezt a szót az ő szájából hallani!
- Ebben lehet valami. - tűnődve dörzsölte az állát.
- De, ha már itt tartunk, te se említetted őt soha, sőt ő sem mesélt rólad.
- Ez egyfajta egyezség köztünk. Nem vájkálunk a múltban. – egy pillanatra a távolba meredt, mintha a múltba tekintett volna. - Tudod, soha nem gondoltam volna Daniel-ről, hogy egyszer egy szállodát fog igazgatni. – váltott témát gyorsan Bobby. – Valahogy, még most sem tudom elképzelni.
- Hát igen, elég nehéz. – nevetett fel Tara. – De meg tudom érteni, hogy miért hagyta ott a céget.
- Előbb-utóbb besokall az ember. – bólogatott Bobby.
Időközben a bejárati ajtóhoz értek.
- Köszönök mindent. – mondta Tara. – Holnap találkozunk.
- Nincs mit. – mondta Bobby, lejjebb hajtotta a fejét és akaratlanul tett egy lépést a lány felé.
Tara libabőrös lett. Ha most megcsókol végem!
Ha most megcsókolnám végem! De nem támadhatom le csak úgy! Gyerünk Bobby, szedd össze magad!! Ám, a csók elmaradt. Bobby lassan felegyenesedett.
- Igen, holnap találkozunk. Vigyázz magadra! Ha valami baj lenne, hívj.
- Ne aggódj. Tudok magamra vigyázni.– bólintott zavartan a lány, majd kinyitotta az ajtót és belépett a lakásba.

Tara miután becsukta maga mögött az ajtót sóhajtva dőlt neki. Mi folyik itt? Jaj, Bobby egyszerűen nem tudok eligazodni rajtad! Ma egész este olyan érzésem volt, hogy másként néztél rám, mint szimplán egy barátra. Mintha zavart volna, ahogy Daniel hozzám ért! És a kocsiban is! Áh – rázta meg fejét -, ez butaság, biztos, hogy tévedek! Miért pont én kellenék neki. Istenem, bárcsak lenne elég bátorságom eléállni és elmondani, hogy mit érzek, akkor legalább kiderülne, hogy ő hogyan érzem irántam. De félek! Nem tudom, hogy hogyan viselném az elutasítását. Valamit tennem kell, mert ezt én már nem bírom tovább! Jobbkor nem is jöhetett volna Daniel, a szigeten majd kitalálom, hogy mit is csináljak.

Bobby határozott léptekkel a kocsijához ment. Beült és bedugta a kulcsot a gyújtáskapcsolóba. Könyökét a kormányra támasztva, arcát tenyerébe temetve ült. Görcsösen igyekezett lecsillapítani azt a vad vihart, amely még mindig a lelkében dúlt. Istenem, ezt nem bírom, így tovább! Legszívesebb átöleltem volna és megcsókoltam volna. Nem tudnám elviselni, ha bármi is történne vele. Ha ma este….Nem, erre még gondolni sem szabad! – rótta meg magát. Lassan kezdem megérteni, hogy Jack miért húzta-halasztotta a dolgot. De NEM! Szedd már össze magad, nem lehetsz olyan tutyi-mutyi, mint Jack! Tara el fog utazni Daniel-lel! Tenned kell valamit! Ki kell derítened, hogy mi is van köztük!

folyt.köv.