15.

- Ez komoly? De hogy?
- Ez egy hosszú történet.
- Van elég időnk, nem?
- Igen, szerelmem. – Jack leült Sue mellé a díványra és magához húzta a lányt. – Tudom, hogy elég furcsán viselkedtem az elmúlt néhány napban.
- Az nem kifejezés. – bólintott mosolyogva Sue.
- Mindjárt megmagyarázom. Minden azon a napon kezdődött, amikor közölted, hogy mégis velünk maradsz. Világossá vált előttem, hogy lépnem kell. Majdnem elveszítettelek. Tudtam, hogy nem halogathatom tovább a dolgot, így neki indultam. Mindenképpen magamnak akartalak. Az elmúlt 3 év alatt napról-napra egyre menthetetlenebbül szerettem beléd. Bájos, szeretetreméltó vagy, de harcolni is tudsz az igazadért, emellett okos vagy és kimeríthetetlenek az energiáid.
Sue elpirult.
- Jack!
- Pedig így van. – közölte határozottan a férfi. - Egyetlen szóval – ellenállhatatlan vagy. Ha akartam volna, akkor sem tudtalak volna elengedni. Állandóan olyan nőről álmodtam, aki mindig, minden helyzetben mellettem áll, akivel meg tudom osztani gondomat és bajomat. És ez a nő te vagy, Sue Thomas. Szeretném megosztani veled az életemet, most és a jövőben is. Így tervezgetni kezdtem. Első lépésként megbíztam egy ügynökséget, hogy találjon egy házat. Hosszú délutánokat és hétvégéket töltöttem a kiválasztott házak megnézésével, de egyik sem nyerte el tetszésemet.
- Egyik nap láttalak egy szőke nővel a lakásodnál.
- Ő Pam volt az ügynök, amúgy pedig az egyik bátyám barátnője. Ő találta meg végül is ezt a gyöngyszemet. Várjunk csak! Ezért viselkedtél olyan furcsán, ugye? – Sue elpirult.
- Igen. Éreztem, hogy az utóbbi időben közelebb kerültünk egymáshoz és aztán hidegzuhanyként ért, hogy egy másik nővel láttalak.
- Szegényként, mit gondolhattál rólam. – megsimogatta a lány arcát. – Mióta megláttalak, más nő szóba sem jöhetett. Csak te voltál fontos.
- És ki az a Belinda? – kérdezte.
- Belinda! Ó igen. Miután megvettem a házat, ráfért egy kis felújítás. Belinda lakberendező és Tara egyik ismerőse. Ő segített berendezi a házat.
- Tara ismerőse? Ezek szerint…
- Igen. – bólintott Jack. – Tudták.
- De….
- Egyik este Bobby átjött és elég rendesen beolvasott. Tudtam, hogy igaza van, így beavattam a terveimbe. Aztán jöttek a többiek. Sokat segítettek.
- Lucy?
- Hát igen. Lucy. Rengeteget segített. Azon a napon, mikor elmondtam nekik mindent, Lucy este felhívott, hogy David megkérte a kezed. Teljesen kétségbeestem. Bobby elmesélte, hogy miről beszélgettetek az nap, így nagyon féltem, hogy elveszítelek.
- Bevallom nem sokon múlt, de mivel a történetek ellenére is beléd voltam szerelmes nem lett volna tisztességes elfogadnom David ajánlatát.
- Ez volt az én nagy szerencsém. – mosolygott a férfi. – Onnantól Lucy feladata volt, hogy elhalmozzon munkával, programokat szervezzen, hogy ne legyen időd David-del találkozni és meggondolni magad.
- Jó munkát végzett. Esténként alig várta, hogy végre ágyba kerüljek. – nevetett Sue.
- Soha jobbkor nem jöhetett volna Amanda meghívása…..
- Ebben is a ti kezetek volt?
- Nem. Ez tényleg a szerencsén múlt.
- Azon a reggelen….
- Ó igen. Annyira boldog voltam, hogy minden a tervek szerint alakult. Mindenki ezen az ügyön dolgozott. Teljesen meglepett, amikor megláttunk.
- Hát engem is. Azok a karmolások! – nézett Sue a férfira kérdőn.
- El tudom képzelni, hogy mit gondoltál. Lucy le is szidott, hogy miért nem vigyáztam.
- Mégis mi történt?
- Előző nap Myles-sal a kertben dolgoztunk és a saját bőrömön sikerült megtapasztalni, hogy milyen szúrós is a rózsa.
Sue elnevette magát. - Te jó ég. A rózsára voltam féltékeny!
- Féltékeny?
- Igen. Első gondolatom az volt, hogy ezt nem bírom tovább, és el kell menjen minél messzebb tőled.
- Istenem, majdnem elszúrtam mindent. – sóhajtott fel Jack. – De most már minden rendben lesz. Gyere velem. – húzta fel a lányt a díványról. – Még nem is láttad a ház legfontosabb részét. – Kézen fogva felmentek az emeletre. Megállt egy ajtó előtt és kinyitotta. Sue belépett a szobába. A szoba közepén egy hatalmas mennyezetes ágy állt. Az ágyat, a padlót, a szekrényeket halvány rózsaszín és fehér rózsaszirmok borították. Az éjjeli szekrényen behűtött pezsgő és két pohár.
- Gyönyörű. – suttogta.
- Remélem is. – mosolygott rá a férfi. – Sue, drágám – kezdte Jack - Mindig is különlegesnek tartottalak. És olyan érzéseket váltottál ki belőlem, amilyeneket még soha senki. – Arcát gyengéden tenyerébe fogta. – Szükségem van rád. Te vagy a lelkem másik fele. Boldoggá tennél azzal, hogy a feleségem leszel?

folyt.köv.