14.

Sue nem akart hinni a szemének.
- Ezt…ezt én nem értem. – hebegte, hirtelen forogni kezdett vele a szoba. A díványra rogyott.
- Sue, drágám. – térdelt le mellé a férfi és megfogta a kezét. – Szeretlek! Hosszú ideig eltartott, amig rájöttem, de ez az igazság. Senki mással nem tudom elképzelni az életemet csak veled. – felemelte a kezét és letörölte a lány könnyeit.
- Sue, kicsim, ne sírj. Mióta 3 évvel ezelőtt betoppantál az irodámba, fenekestül felforgattad az életemet. Attól a pillanattól kezdve, hogy megláttalak nem tudtalak kiverni a fejemből. Újra látni akartalak, meg akartalak közelebbről ismerni és akkor a sors újra az utamba sodort. Már akkor éreztem, hogy nem szabad téged elengednem. De be kell valljam, hogy akkor vesztem el igazán, amikor abban a cuki, kék fürdőköpenyben ajtót nyitottál nekem. – nevetett Jack.
Sue elmosolyodott, ahogy eszébe jutott a jelenet.
- Annyira kínos volt! – pirult el, - és még süteménnyel is kínáltalak.
- Gyönyörű voltál, legszívesebben már akkor megcsókoltalak volna. Nem mertem közeledni, úgy éreztem, hogy jobbat érdemelsz nálam. Ahogy telt az idő úgy tűnt, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, de aztán kórházba kerültem. Egyre csak az járt az eszembe, hogy nem mondtam meg neked, hogy milyen sokat jelentesz nekem. Azt mondogattam, hogy addig nem halhatok meg, amig ezt meg nem tudod. Mire összeszedtem a bátorságomat megjelent Allie. Láttam a csalódást a szemedben. El kell hinned, hogy Allie már nem jelentett semmit, csak egy jó barát volt.
Sue látta a férfi szemeiben, hogy őszintén beszél.
- Éreztem, ahogy mi ketten eltávolodunk egymástól, - folytatta a férfi - mintha egy láthatatlan fal épült volna közénk. Aztán megjelent az életben David. – sóhajtott Jack. – Azelőtt soha nem tapasztalt érzések kerítettek hatalmukba. Féltékeny voltam David-re. Irigyeltem minden pillanatot, amit vele töltöttél. Féltem, hogy elveszítelek.
- Jaj, Jack – suttogta Sue, nem akart hinni a szemének – ez….ez annyira hihetetlen. Te féltékeny?
- Így igaz. A puszta gondolat, hogy David együtt van veled, és azt teheti veled, amit én szeretnék…- közelebb hajolt a lányhoz. Sue meg sem próbált kitérni előle. Jack nyelve hegyével gyengéden megérintette szája sarkát, és amikor Sue készségesen kinyitotta ajkát, mohón megcsókolta.
- Szeretlek Sue Thomas és nem tudok nélküled élni.
Sue úgy érezte, hogy álmodik. Életének nagy szerelme az előbb vallott szerelmet neki.
- Ha te nem is érzel…..
A lány ujját a férfi szájára tette, hogy elhallgattassa.
- Most én jövök. – suttogta és rámosolygott a férfira. – Jack Hudson, én is szeretlek.
A férfi arca felderült.
- Ez igaz?
- Igen. Teljes szívemből szeretlek. Soha nem gondoltam, hogy valaha is kimondom ezeket a szavakat. Szeretlek, szeretlek, szere….
A férfi az ajkaival fojtotta a lányba a szót. Levegő után kapkodva váltak el egymástól.
- El sem merem hinni, hogy ez igaz.
- Én sem. – hajtotta fejét Sue a férfi mellkasára. Érezte, hogy milyen hevesen ver a szíve. – Jack, tényleg megakarod venni ezt a házat? – kérdezte.
Jack elhúzódott, de csak annyira, hogy Sue láthassa a száját.
- Nem. – felelte komolyan, ám szeme vidáman csillogott.
- Nem? Akkor…
- Már az enyém. – jelentette ki – Vagyis a miénk.

folyt.köv.