11.

Sue és Amanda nagyszerűen érezték magukat a kiránduláson. Amanda sok időt töltött barátaival, így Sue-nak volt ideje átgondolnia, hogy mihez is kezdjen. Fájt a szíve, ha arra gondolt, hogy el kell hagyja barátait és nem is nagyon akaródzott ezt megtennie. Gondolatban újra élte az együtt töltött éveket: az első találkozását Jack-kel, aztán, amikor a férfi kórházba került, amikor házaspárt játszottak, a táncot és a csókot. Azt a felejthetetlen csókot! Aztán eszébe jutottak az elmúlt napok eseményei. Valahol a szíve legmélyén érezte, hogy Bobby-nak igaza lehet és nem egy nő, hanem valami más állhat Jack furcsa viselkedésének hátterében. Ki kell derítenem! – döntötte el. És ha úgy látom, hogy van még remény a számomra….. Annyi mindent elértem már az életben, miért ne próbáljam meg elnyerni Jack szerelmét? Lucy és Bobby nem egyszer célzott rá, hogy nem vagyok közömbös Jack-nek. És ha mégis igazuk van? Meg kell próbáljam! Ha nem sikerül még mindig elmehetek, de ha esélyt sem adok, akkor életem végig azon fogok rágódni, hogy mi lett volna ha! Igen! Ezt fogom tenni. – döntötte el. De az a sok nő! – jutott eszébe. El kell felejtenem őket. A múlt nem számít, csak a jövő! Ezzel az új reménnyel a szívében utazott vissza Washingtonba.

- Lucy! Megjöttem. – kiáltotta Sue, amikor kinyitotta a lakásuk ajtaját.
- Szia Sue! – dugta ki fejét Lucy a nappaliból – Milyen utad volt? Jól éreztétek magatokat?
- Igen. Nagyszerű volt minden. A szálló mesés volt. Jót tett, hogy kimozdulhattam a városból. – mosolygott vidáman. – Itthon minden rendben volt?
- Igen. David keresett, de mondtam, hogy elutaztál.
- Tudom, beszéltem vele.
- Igen? – Olyan boldognak tűnik, gondolta Lucy. Csak nem meggondolta magát. – Sue…
- Egy forró fürdőre vágyom. – mondta Sue. – Teljesen elgémberedtem a buszon.
- Addig készítek egy teát – ajánlotta Lucy.
- Az nagyszerű lenne. – mosolygott Sue, majd fogta bőröndjét és a szobájába ment.
Amint Lucy meghallotta az ajtó csukódását, rögtön a telefonhoz ment.
- Most ért haza!...Egy jó félóra…Rendben! – elmosolyogott. Csak minden a tervek szerint alakuljon! – sóhajtott nagyot. Majd a konyhába ment és feltette a vizet a teának.

- Lucy, eszembe jutott valami – ült le Sue egy bögre teával a kezében a díványra. – Szerintem ráférne a lakásra egy kis felújítás, nem gondolod?
- Jó ötlet. – helyeselt Lucy.
- A múltkor láttuk azokat a függönyöket, emlékszel?
- Ó, igen. Az a kék nagyon tetszett. – lelkendezett Lucy.
- Nekem is, – bólogatott Sue – és láttam hozzá passzoló anyagot is, amiből párnákat, takarókat lehet varrni.
- Szuper! A nagyim segít megvarrni, így spórolni is tudunk.
- Az nagyon jó lenne. – mondta Sue. Levi ebben a pillanatban Sue combjára tette mancsát, majd az ajtó felé fordult.
- Csengettek! – mutatta Lucy – Megyek kinyitom.
Sue hátradőlve a kanapén, belekortyolt a teájába. Elképzelte, hogyan is fog mutatni a lakás, az új függönnyel, párnákkal. Annyira elmerült gondolataiba, hogy összerezzent, amikor Lucy megérintette a vállát.
- Nézd csak ki van itt? – mutatott az ajtó felé Lucy.
- Jack! – kiáltott meglepetten Sue. – Szia. – Szíve hevesebben kezdett verni, ahogy meglátta a férfit. Csak néhány nap telt el, hogy nem láttam, de hiányzott. Hogy is tudnám itt hagyni végleg!

folyt.köv.