Nem kell mindig a szemnek hinni
2008.07.16. 13:11
10. rész
10.
Péntek reggel az indulás előtt Sue-nak még be kell ugorjon az irodába, mert néhány papírt az asztalán hagyott.
- Jó reggelt! – lépett be Levi-jal
- Sue! – kiáltott fel Tara meglepetten – Úgy tudtam, hogy szabadságon vagy! – közben néhány papírt igyekezett eldugni.
- Ez igaz, csak fel kellett jöjjek ezekért a papírokért. – emelte fel a dossziét.
- Tara, drágám nem tudod, hogy hol van az a lap, amelyre… - viharzott be Bobby, majd hirtelen megdermedt - Sue! Hogy kerülsz ide?
- Mit vagytok így meglepve? – nézett rájuk csodálkozva a lány – Én is itt dolgozom, vagy nem? Mi folyik itt? Mit titkoltok?
- Mi? – nézett egymásra Bobby és Tara – Nem titkolunk semmit. – felelte Tara.
Ebben a pillanatban Jack robogott be Myles-sal.
- Belinda telefonált, hogy mindent megvan. Délután találkozom vele, hogy…. – harapta Jack a mondat végét, ahogy meglátta Sue-t. Néhány pillanatig csak nézték egymást.
- Thomas, micsoda meglepetés! – szólalt meg Myles, enyhítendő a feszültséget. – Nem tudsz meglenni nélkülünk? – kérdezte viccesen.
- De igen. – felelte komoran Sue. – Néhány papírért jöttem. Már itt sem vagyok! Hétfőn jövök, ha… – Magához szorította a dossziét és kisietett az irodából. A folyóson majdnem összeütközött Lucy-val.
- Sue! Minden rendben? – kérdezte barátnője, de a lány szóra sem méltatta. Egyetlen dolog járt az eszében minél messzebb kerülni innen. Beszállt a liftbe és az oldalának dőlt. Behunyta a szemét, de Jack jelent meg előtte. Kék ingben és sötétkék nadrágban. Az ingének ujja felgyűrve a könyökéig. Alkarján hosszú, vörös karmolás nyomok. Nyakkendő nem volt rajta és ingének felső két gombja ki volt gombolva, így látható volt a nyakán is végighúzódó karmolások.
Nem kellett sok képzelő erő, hogy rájöjjön, honnan származhatnak ezen a nyomok. És egy újabb név. Jack Hudson háremet tart! Megtörölte a szemét. Ennyi volt. Hétfőn beszélek Demetrius-sal. Itt nem maradhatok!
Lucy összezavarodottan bámult barátnője után, majd az irodába sietett.
- Mi történt…. – kezdte, de elég volt egyetlen pillantást vetnie Jack-re, hogy világos legyen minden. – Jack! – kiáltotta.
- Mi van?
- Mit tettél?
- Én…én semmit. – válaszoltan zavartan a férfi.
- Szerinted mit gondolt Sue, amikor így meglátott?
- Hogy-hogy így? – Lucy Jack karjára mutatott.
- A francba! – nyögte Jack.
- Lucy, miért nem szóltál, hogy Sue beugrik? Majdnem lebuktunk. – közölte Bobby.
- Miért? Miért? Mert én sem tudtam. Nagyon remélem Jack, hogy nem most szúrtad el a jövődet. – csóválta meg a fejét.
folyt.köv.
|