7.

Nem sokkal azután, hogy Sue és Bobby a biztonsági felvételekkel visszatért az irodába Jack is megérkezett. Szinte lebegett a föld felett a boldogságtól.
- Jack, minden rendben? – kérdezte Tara.
- Igen. Minden a lehető legnagyobb rendben. – válaszolta Jack, majd Bobby-hoz fordult – Találtatok valamit a felvételen? – kérdezte, ezzel jelezve, hogy nem kíván beszélni az igazgató-helyettesnél tett látogatásáról.
- Eddig semmi. – felelte Bobby. Csalódott volt. Nem ilyennek ismerte barátját. Ez így nem mehet tovább! Este elmegyek és beszélek vele!
- Tara! – szólalt meg Sue. – Vissza tudnád tekerni a szalagot?
- Igen.
- Nézzétek, ott a háttérben azt a férfit!
- Tara, nagyítsd fel! – kérte Myles.
- Máris! Ez….ez a volt a férj! – kiáltott a fel a lány.
- Azt mondta, hogy már hónapok óta nem látta a volt feleségét. – pillantott Myles az iratokba.
- Hozzuk be. – mondta Jack.
- Figyeljétek. A nő kivette a pénzt és odament hozzá. Sue, miről beszélnek. – fordult Bobby a szőke lány felé.
- Várj, megpróbálom közelebb hozni. – mondta Tara.
- ’Ennyi. Nincs több.’ Erre a férj azt mondta, hogy ’Nem hiszem, hazudsz!’, ezt a részt nem értem, ezután valami olyasmi, hogy ’nem teheted’, a többit nem tudom. Elfordultak.
- Ennyi bőven elég. – közölt Jack. – Menjünk a férjhez.

Amikor megéreztek a házhoz a férfi menekülni próbált, de elkapták. A ház pincéjében egy csőhöz bilincselve megtalálták az elrabolt nőt. Azért rabolta el volt feleségét, mert úgy gondolta, hogy van még elszámolni valójuk a válás kapcsán. Késő délután volt, mire végeztek a kihallgatással és a jelentések megírásával.

Miközben Sue a randijára készülődött David-del Jack-nél csengettek.
- Bobby! – kiáltotta meglepetten. – Mit keresel itt? – kérdezte, ámbár pontosan tudta a választ.
- Beszélnünk kell! – közölte Bobby.
- Gyere be! – lépett Jack oldalra, hogy barátja bemehessen – Jó, hogy jöttél, én is beszélni akartam veled.

Sue egy zöld, vékony pántos ruhát vett fel, haját egy a ruha színéhez passzoló csattal tűzte fel. Észrevette, hogy nyílik az ajtó, Lucy jött be.
- Sue, David megérkezett – mutatta – Nagyon jól nézel ki.
- Köszönöm – mosolygott Sue, követte Lucy-t az előtérbe.
- Szia David!
- Sue, gyönyörű vagy – jelelte a férfi. A lány elpirult.
- Köszönöm. Te is jól nézel ki.
- Mehetünk?
- 1 perc, csak hozom a kabátom. – szaladt vissza a szobájába.
- Érezzétek jól magatokat. – mondta Lucy. – Ne aggódj, vigyázok Levi-ra.
- Köszönöm.
Alig hogy kitették lábukat az ajtón Lucy a telefonhoz lépett és tárcsázott.
- Én vagyok. Most mentek el. 10 perc és kész vagyok.

Negyedórai autókázás után David megállította a kocsit.
- Itt is vagyunk.
Sue kinézett az ablakon.
- A kertészet? – csodálkozott.
- Igen. Egy csendes helyre szerettelek volna elvinni, ahol nyugodtan beszélgethetünk és szeretnék mutatni is valamit. – kiszállt a kocsiból és kinyitott az ajtót Sue-nak – Gyere. – fogta meg a lány kezét.
Beléptek a csarnok kapuján. Sötét volt bent. Sue megszorította a férfi kezét. Utálta a sötétet.
David felkapcsolta a világítást. Sue pislogott néhányat, hogy szeme hozzászokjon a fényhez, aztán csak állt és ámulva nézte az eléje táruló látványt.
- Hogy tetszik? – kérdezte David.
A csarnokban mindenhol egzotikus bokrok virágok, gyümölcsfák és különös alakú kövek voltak. Sue még soha nem látott ehhez hasonlót. Annyira természetesnek tűnt, semmi mesterkéltség nem volt benne.
- David, ez csodálatos! – suttogta.
- Ez lesz az új bemutató termünk. Még nincs teljesen kész. Gyere. – A csarnok közepére vezette. Egy szökőkút mellett egy gyönyörűen megterített asztal állt.
- Erre igazán nem lett volna szükség. – mondta Sue, a férfira mosolyogva.
- De igen. Megérdemled. – simogatta meg a lány arcát David. – Foglalj helyet, máris tálalok.
Sue-t teljesen meghatotta a férfi kedvessége, figyelmessége. Az asztalon a vázában egy szál gyönyörű fehérrózsa állt. A lány felsóhajtott. Bárcsak Jack…Nem! Nincs többé Jack!
David visszajött és letett egy tálat az asztalra.
- Jó étvágyat!
Evés közben sok mindenről beszélgettek, észre sem vették, hogy elrepült az idő. Nagyon jól érezték magukat. Sue-nak sikerült teljesen elfelejtkeznie Jack-ről. Túl voltak a desszerten, amikor Sue megérezte, hogy valami megváltozott. David felajánlotta, hogy körbevezeti Sue-t a teremben. Nagyon igazgatottnak tűnt.
- Valami baj van? – kérdezte a férfit.
- Nincs – rázta meg a fejét, a lányhoz lépett, megfogta a kezét és a lány szemébe nézett. – Sue – kezdte – Az elmúlt néhány hétben, amikor távol voltam, a munka mellett sokat gondolkodtam kettőnkön. Te egy csodálatos, gyönyörű nő vagy – Sue elpirult – Ez így igaz! – mosolygott a férfi – Nagyon sokat jelent nekem a barátságot.
Ilyenkor szokott jönni a de, villant át Sue agyán, gyomra görcsbe rándult. Nem veszíthetem el őt is!
- Sue, - egy másodpercnyi szünetet tartott – soha nem találkoztam még hozzád fogható emberrel. Amikor megpillantottalak, az első gondolatom az volt, hogy te vagy a legszebb nő, akit valaha láttam. Már akkor beléd bolondultam, amikor először rám néztél, és rám mosolyogtál. Szeretlek. – belenyújt zakója zsebébe és egy kis bársonydobozt vett elő. Sue tágra nyílt szemmel figyelte, amint a férfi felnyitja a doboz tetejét. - Szeretném, ha a feleségem lennél!

folyt.köv.