5.

- Ezt szeretem látni, amikor ilyen szorgalmasan dolgoztok. – lépett be Demetrius.
- Rabszolgahajcsár – közölte Bobby – Vétek ilyen időben az irodában tölteni a napot.
- Igaza van. – csatlakozott Tara.
- Micsoda! Lázítatok? – nevetett fel a férfi. – Még csak hétfő van és már nem fűlik a fogatok a munkához, mi lesz így a hétvégére? Amúgy azért jöttem, hogy gratuláljak a Lewis ügyben nyújtott teljesítményetekhez. Szép munka volt.
- Igyekeztünk. – mondta Myles. – Azonban szerencsénk is volt, mivel az Úr nem sok ésszel áldotta meg a fickót.
- Ez így van! – nevetett fel Bobby.
- Ilyen könnyű ügyek is kellenek. – jegyezte meg Tara.
- Hagylak is tovább dolgozni benneteket. – indult az ajtó felé Demetrius.
- Demetrius! – szólt utána Jack. – Szeretnék beszélni veled. Fontos lenne.
- Rendben. Gyere, menjünk az irodába.

Miután kiléptek a csapat többi tagja kérdőn Bobby-ra nézett.
- Mit néztek így rám? Én sem tudok többet! – tárta szét karját.
- Reggel nagyon sugdolóztatok. – jegyezte meg Myles.
- De nem mondott semmit. Hétvégén többször hívtam, de nem tudtam elérni. Meccsre mentünk volna. Erről kérdeztem.
- És? – kérdezte Lucy.
- Nem mondta el hol volt. Készül valamire, érzem, de nem tudom mire, és nem mond semmit.
- Sue? – nézett Tara a lányra – Te sem tudsz semmit?
- Miért engem kérdezel? Nem beszéltem Jack-kel péntek óta. – közölte.
- Gondoltuk talán…
- Nem tudok semmit. – vágott közbe Sue. Többiek csodálkozva néztek rá, aztán egymásra. Egyikük sem értette, hogy mi folyik itt.
Jack jó 20 perc múlva tért vissza. Sue kivételével mindenki kérdőn fordult a belépő felé, ő azonban mit sem törődve ezzel az asztalához ment és folytatta a munkát.
- Jack, mi folyik itt? – lépett asztalához Bobby.
- Semmi! – válaszolta – Volt egy kis megbeszélni valóm Demetrius-sal. Ennyi.
- Szikra, tudod, hogy bennünk megbízhatsz. Elmondhatsz mindent. Melletted állunk bármibe is keveredtél.
- Tudom Bobby és nagyon hálás is vagyok, de higgyétek el nincs semmi baj. – mondta határozottan Jack.
Bobby ismerte már annyira barátját, hogy tudja semmit nem fog megtudni tőle. Tudta, sőt mind tudták, hogy Jack titkol valamit.

Az elkövetkező órákban mindannyian csendben dolgoztak. Érezhetően kissé feszült volt a légkör. 4 óra után nem sokkal Bobby letette a tollát.
- Kész. Ennyi volt! Képtelen vagyok tovább figyelni – dörzsölte meg a szemét. – A betűk már összefolynak a szemem előtt.
- Én amondó vagyok, hogy mára fejezzük be. – közölte Myles.
- Kivételesen egyetértek veled. – mondta Lucy a férfira mosolyogva.
- Hűha! – húzta fel szemöldökét Bobby.
Jack mobilja megcsörrent.
- Hudson! – szólt bele. – Pam! – szélesen elmosolyodott meghallva a hívó fél hangját. – Rád mindig van időm!..... – felnevetett. - Igen…..Nem mondod!....Ez nagyszerű! – ránézett az órájára. – Nem jó lesz….Ott találkozunk! Szia!
Sue lopva a férfira nézett. Pam! Ezek szerint így hívják! De mit érdekel engem, lehetne akár Vivien, Barbara teljesen mindegy! Milyen boldog volt, hogy beszélhetett vele, sóhajtott fel. Hagyd abba! Felejtsd el!
Jack közben befejezte a beszélgetést, gyorsan összepakolt az asztalán.
- Viszlát. Holnap találkozunk! – felkiáltással kirobogott az ajtón.
- Bobby! – állt fel Lucy és a férfi asztalához ment – Új barátnője van? – kérdezte. Szegény Sue, gondolta.
- Állította, hogy nincs. – válaszolta Bobby.
- Lehet, hogy egészen más van a háttérben. – jegyezte meg Myles. – Várjunk néhány napot, hátha magától elmondja.
- Talán Demetrius-nak mondott valamit. – vetette fel Tara. – Megkérdezhetnénk.
- Felesleges. Úgy sem mondana semmit. – mondta Bobby.
- Akkor legyen, ahogy Myles mondta, várjunk. – szólalt meg Lucy.
- Lucy, beteg vagy? – kérdezte Bobby és kezét a lány homlokára tette. – Ma már másodszor értesz egyet Harvaddal! Esetleges a kezében tart valamivel?
- Ugyan Koala fiú! – mosolygott Myles – Csak rájött, hogy ki az ész a csapatban.
Mind elnevették magukat.

folyt.köv.