11./ fejezet

Sötétség. A nő gyűlölte. Nem láthatta a férfi arcát, mert sötét volt és pedig annyira akarta látni.
A nő lassan mozdult meg, amint felriadt a támadás okozta sokkból. Nem tudta biztosan, hogy mi történt. Erősen koncentrált, próbált emlékezni.
„Nem!” – sikította, amint hirtelen megrohanták az emlékek.
Jack! Simmons visszatért és egymás karjaiban találta őket. Egy fegyver, egy lövés!
Lelőtte Jacket! Emlékezett a sikításra, próbálta megtartani a férfit, amint rárogyott. Nyögdécselt miközben feláll, körbe tapogatózott. Ismét sötét volt. A nő csodálkozott, mikor Simmonst megjelent.
Kérlek Istenem enged, hogy Jack jól legyen!
Lázas volt és fájt a feje. Szeme és arca forró volt és duzzadt a sírástól. Kezei egy kart érintettek meg.
„Jack!” – sikította tehetetlenül.
Körbe tapogatta a férfi testét, próbálva meghatározni, hol találták el, és vajon életben van-e. Amikor a férfi megérintette az arcát, a nő megriadt.
„Ó! Jack, jól vagy!” – törölte le a megkönnyebbülés könnyeit.
A nő folytatta a kutatást, hamarosan egy nedves foltot talált a férfi bal vállán.
„A vállad. Úgy tűnik sok vért veszítettél. Ó Jack, annyira sajnálom! Az egész az én hibám!”
Érezte, hogy a férfi megfogja az állát. Megfogta a nő kezét és az arcára tette, és megrázta a fejét, hogy nem. Aztán ujjaival betűzni kezdett a nő tenyerébe.

NEM A TE HIBÁD. TE JÓL VAGY? FÁJ, JÓL VAGYOK.

A nő elmosolyodott a férfi ezen kommunikációs döntésén.
„Jól vagyok Jack. Kicsit remegek, de elmúlik.”

HOL VAN A RUHÁD? MEGFÁZOL.

A férfi megfordult és lehúzta maga mellé a nőt. Saját testével takarta be a nő testét, aztán újra megfogta a kezét.

HA TÚLLESZÜNK EZEN, MAGAMHOZ BILLINCSELLEK.

Sue felnevetett. „Ne aggódj, nem mozdulok mellőled. Tudod hova ment Simmons?” – hangja elkomolyodott.

NEM. AZT MONDTA, HOGY SOHA TÖBBÉ NEM LÁTJUK A FÉNYT, AZTÁN ELMENT.

Sue sóhajtott. Haza akart menni, kikerülni innen, de örült, hogy Jack itt van vele.
„Köszönöm, hogy értem jöttél. Tudtam, hogy nem adod fel. De hol vannak a többiek?”

Jack összeráncolta a homlokát, Sue nem tudott róla.

TED ELVETTE AZ ÜGYET. A TÖBBIEK NEM TUDJÁK HOL VAGYOK. EGYEDÜL JÖTTEM. MEG KELLETT KERESELEK.

Abbahagyta, mert begörcsölt a keze. Sue megérintette a férfi arcát, minden részletét végig simítva, remélve, hogy így az ujjain keresztül látja őt. A férfi elkapta a kezét és gyengéden megcsókolta. A nő csodálkozott, a nő bőre felmelegedett és bizseregni kezdett. A férfi újra kezdte a betűzést.

KÉRDEZTHETEK VALAMIT?

Sue összeráncolta szemöldökét. „Mit?” – A nő átölte a férfi nyakát, merészen. Jack egy perc szünetet tartott, a nő érintése felbátorította.

MIT JELENT, AMIT MUTATTÁL?

Sue pontosan tudta, hogy a férfi miről beszél. Nem válaszolt rögtön. Megsimogatta a férfi hátát, aki egy pillanatra elfelejtette a kérdést, de aztán eszébe jutott.

NOS?

Mutatta türelmetlenül. A nő elmosolyodott a férfi türelmetlenségén. Sue éppen válaszolni készült, de a szobát betöltő fény félbeszakította, Jack elfordult tőle. A nő összezavarodott, még mindig nem látott semmit. Hunyorított. Felsikított, amint valaki megragadta a karját és feltette az ágyra. Újra szédülni kezdett és az utolsó dolog, amire emlékezett, az volt, hogy látta valaki arcát.

folyt.köv.