6./ fejezet

Jack dühös volt. Nem, mondhatni nagyon dühös volt. Nem tudta elhinni, hogy barátai cserbenhagyták. Annyira zavart volt, hogy majdnem a behajtott a tilos jelzésbe. Öklével ütötte a kormánykereket, káromkodva. Csinálnia kell valamit, kell. Hirtelen támadta egy ötlete….

-------

Mikor Bobby, Myles és D megérkeztek Simmons lakásához az ajtó félig nyitva volt. Bobby megvizsgálta a zárat. Erőszakkal nyitották ki. Amint beléptek, feldúlva találták az egész házat. A székek felborogatva, a szekrények és fiókok nyitva és papírok mindenhol.
Myles füttyentett egyet.
„Hűha! Úgy tűnik valaki betört.”
Bobby megrázta a fejét, és amint megértette, a homlokára csapott.
„Nem, nem az történt itt.”
Myles összezavarodott.
„Nos, akkor mi történt?”
Bobby belerúgott egy felborult papírkosárba és előkapta a mobilját.

--------

Jack az autópályán száguldott, percenként a térképre pillantott. Meg akarta találni Sue-t. Megcsörrent a telefonja. Leellenőrizte a hívó I.D., Bobby volt. Kikapcsolta a mobilját és a hátsó ülésre dobta. Visszament Simmons házába és átkutatott mindent. Egyetlen dolog amit talált, egy cím volt. Remélte, hogy a cím Sue-hoz vezeti.

-------

Sue magához tért. Nyögött egyet, és amint felült a fejfájása eszébe jutotta, hogy mi történt.
„Jack” – suttogta.
Fájt a szíve, hogy férfi közelébe legyen. Tudta, hogy a férfi önmagát hibáztatja. Emlékezett a rettegésre és a dühre a szemeiben, amikor igyekezett rábírni Simmons-t, hogy ne bántsa őt. Emlékezett a jelre is, amit mutatott a kocsiban, mielőtt Simmons leütötte. Remélte és imádkozott azért, hogy férfi észrevette…
Simmons. A férfi gondolata visszazökkentette a jelenbe. Erőltette a szemét, hogy belelásson a sötétségbe, nem használt, túl sötét volt, hogy bármit is lásson. Valamilyen pincében kellett, hogy legyen. Hűvös volt, a padló hideg és nedves. Felsikított, amint valamit apró léptekkel átfutott a kezén, felkapta kezét. Lassan felállt, imbolyogva a fejfájástól. Óvatosan elkezdet körbetapogatni, próbálva találni valamit, amire leülhet, vagy bármi mást a padlón. Abban nem bízott, hogy találhat egy villanykapcsolót, így nem is próbálkozott. Amint előrehaladt, a térde valami keménynek ütközött, majdnem átesett rajta. Leengedte a kezét és meglepetésére, amiben megbotlott úgy tűnt, hogy egy ágy. Leült és megtapogatta, hogy biztos legyen benne nem éri újabb meglepetés. Egy rongyos és vékony takarót talált, magára húzta, lefeküdt és próbált átmelegedni. A könnyei újra eleredtek, amint Jack-re gondolt, és hogy talán soha többé nem látja őt vagy a többieket. Rettegett. Azt kívánta, hogy bárcsak ott lenne vele és tudatná vele, hogy minden rendben lesz. Kétségbeesetten megakarta érinteni a férfit, látni akarta az arcát és elmondani hogyan érez iránta…..mennyire szereti őt.
„Jack! Kérlek találja meg! Szeretlek Jack!” – zokogta.
Majd magzati pózba gömbölyödött és álomba sírta magát.

folyt.köv.