5./ fejezet

Myles a kocsiban maradt, mert Bobby nem akarta, hogy szemtanúja legyen Jack kiborulásának. De, amint Jack beszállt a hátsó ülésre, azt mondta neki:
„Hé Jack?” – Myles nem nézett rá.
„Ja?” – Jack hangja már nyugodtabb volt.
„Megtaláljuk” – fejezte be Myles.
Jack némileg meglepetten nézett rá.
Bólintott.
„Jobb lenne, ha.”
Egy percre elhallgattak mindannyian, amint Bobby elindult a kórház felé, hogy megnézzék Jack kezét.
Myles szólalt meg újra. „Ó és Jack?”
„Igen?”
Myles habozott mielőtt válaszolt.
„A téglafal megütése nagy fájdalmat okoz.”
Bobby gyilkos pillantást vetett rá, de Jack egy kicsit elmosolyodott.
„Kösz, Myles.”
Miután végeztek a kórházban, Jack visszautasította, hogy a munka helyett máshova menjen. Bobby hiába próbálta meggyőzni, nem sikerült. Végül feladta Bobby és a munkahelyre vitte Jack-et. Mikor Jack belépett az irodába, minden szem felé fordult. Lucy csendesen oda lépett hozzá és átölelte. Jack behunyta szemét, a nő szorosan ölelte.
„Annyira sajnálom Luce. Nagyon sajnálom, hogy, amit történt!” – a férfi hangja kezdet újra rekedté válni.
Lucy elhúzódott és férfi szemébe nézett.
„Jack, ez nem a te hibád. Ne gondolj is erre. Ez nem segít gyorsan megtalálni Sue-t” – a nő hangja határozott volt, de megenyhült, mikor a férfi elfordult. – „Megfogjuk találni Jack. Tudod miért? Mert TE keresed. Mert én keresem. Mert Bobby keresi. Mindenki őt keresi! NEM vallunk kudarcot. Meg fogjuk találni őt.”
Jack sóhajtott. Bólintott és hálát adott Lucy-nak. Be kellett vallania, hogy ettől egy kicsit jobban érezte magát, de nem annyira, hogy bárkivel is beszéljen. Az asztalához ment, megállva Sue asztalánál. Ránézett a nő üres székére, remélve, hogy feltűnik és azt mondja, hogy jól van. De ez nem történt meg. Odament az asztalához és leült, próbálta visszanyerni a kontrollt az érzelmei felett. Levi ment oda hozzá és mancsát Jack-re tette. Átnézett Sue asztalára és nyüszített. Jack lehajolt, hogy megvakarja a füle tövét.
„Rendben van fiú. Megtaláljuk, esküszöm.”
Jack újult elhatározással állt fel.
„Rendben srácok, mink van Simmons-ról?”
Mindenki elfordult. Lucy szólalt meg elsőnek.
„Jack, azt gondoljuk, hogy haza kellened menni pihenni. Nagyon nyomasztó nap volt…”
Jack felemelte karját, félbeszakítva a nőt.
„Nem. Nem megyek el.” – összefonta karjait és megfogta az állát.
Lucy a padlóra nézett, majd Myles-ra, bólintott.
„Nos akkor. Sajnálom Jack.”
Myles kisétált az irodából. Jack zavartan állt ott.
„Sajnál, de mit?” – senki nem nézett a szemébe.
Hangja hangosabb lett.
„MIT sajnál?”
Még mindig nem válaszolt senki. Myles néhány perccel később Garret-tel tért vissza. Garret is kerülte tekintetét.
„Sajnálom Jack, de meg kell parancsoljam, hogy add le az ügyet.”
Jack-nek leesett az álla.
„Miért?! Nem tehetted ezt. Én akarom….Én AKAROM ezt az ügyet! – ordította.
Garret a fejét rázta.
„Sajnálom Jack.” – Garret hangja kemény volt és határozott.
Jack a többiekre nézett. Megfordult, hogy távozzon. Lucy felugrott, mikor a férfi hátralökte a székét és felkapta róla a kabáját. Bobby figyelte, amint legjobb barátja kiviharzik. Bűnösnek érezte magát.
„Ez nem jó így.” – állapította meg egyszerűen.
„Ez a legjobb. Tiszta fejre van szükségünk és Jack-nek nyilvánvalóan nem tiszta a feje. Szükségem van mindannyitokra az ügynél 24 órában. Keressétek meg Sue-t, amilyen gyorsan csak lehet. Tájékoztassok.”
Garret megfordult és kiment az irodából. Mindenki csendben maradt. Bobby felállt és járkálni kezdett.
„Meg kell tudunk Simmons hol tarthatja Sue-t. Tara, valami újdonság a kereső rendszerben?” Tara megrázta a fejét.
„Semmi se a rendszeren, se forródróton. A helyiek a várost kutatják át és az F.B.I. az államhatárt vigyázza, amennyiben megpróbálná elhagyni.”
Bobby megrázta a fejét, és sóhajtott.
„Rendben. Tara és Lucy itt maradtok és várjátok a hívásokat. Értesítsetek bennünket.”
Tara bólintott.
„Myles, D. átkutatjuk Simmons házát. Gyerünk.”

folyt.köv.