4./ fejezet

Mikor Jack végre visszanyerte lélekjelenlétét, elővette a telefonját és hívta Bobby-t.
„Manning” – jött a másik oldalról. Jack hangja rekedt és bizonytalan volt.
„Bobby. Szedj össze mindenkit azonnal. Sue Simmons-nál van.” – könnyek csorogtak végig az arcán.
„Micsoda?!?” – az egész csapat felkapta a fejét. – „Hogy?” – Bobby elhallgatott egy percre. – „Jack próbálj megnyugodni. Myles és én azonnal ott vagyunk.” – Bobby letette, Lucy felállt.
„Bobby, mit történt? Minden rendben? Sue jól van?” – Levi felkapta a fejét Sue nevének említésére.
„Ho-ho, lassíts kislány.” – Bobby habozott.
„Simmons elrabolta Sue-t.”
Lucy levegőért kapkodott. „Micsoda? Hogyan? Hova vitte?”
Bobby leintette.
„Sue a teraszon volt, Jack hátrament, hogy szétnézzen. Egy sikítást hallott és mikor visszaért, Simmons már egy fegyvert tartott Sue fejéhez. Elvitte Sue-t, Jack kocsiját és fegyverét. Fel kell vennünk Jack-et.”
Lucy tátott szájjal nézett Bobby-ra. Lassan visszasüllyedt a székébe és kezébe temette a fejét.
„Oh istenem.”
Tara odalépett és kezét a nő vállára tette.
„Minden rendben lesz Luce, megtaláljuk.” – Levi Lucy térdére tette a fejét és nyöszörgött.
”Tudom fiú. Tudom.” – Lucy megsimogatta a kutya fejét mialatt a szemei könnyel teltek meg.

---------

10 perccel később Bobby és Myles megállt Simmons háza előtt. Jack a teraszon ült, fejét karjaira hajtva. Amint Bobby közelített felé, felnézett. Szemei vörösek és puffadtak voltak, arca könnyfoltos. Bobby óvatosan megverette a vállát és leült mellé.
„Rendben van Szikra?” – kérdezte csendesen.
Jack nem válaszolt azonnal. Mereven bámult arra amerre Simmons elhajtott.
„Az én hibám Bobby. Nem kellett volna ott hagynom. Nem kellett volna hátra hagynom. Nem kellett volna ott hagynom! Az én hibám!” – szinte ordított, mire befejezte.
„Hé, hé, haver. Ne légy szigorú magadhoz. Nem tudhattad, hogy mit fog történni.”
Jack csak rázta a fejét.
„Ennek ellenére nem kellett volna magára hagynom. Hülye vagyok. És most….” – hangja elcsukott. – „és most eltűnt. Meg kell találnom őt Bobby, kell!” – mondta összeszorított fogakkal.
Bobby bólintott.
„Ne aggódj, haver. Megfogjuk. Ígérem.”
Jack szíve összeszorult.
„Istenem” – talpra állt és mérgében a beleboxolt a téglafalba. Felkiáltott a fájdalomtól, biztos, hogy eltört a keze, de nem érdekelte.
„Hé-hé! Miért tetted ezt?” – Bobby megragadta Jack-et a vállánál, így nem tudott mozdulni.
„Megígértem neki” – ismételten csendesen. A szíve annyira fájt.
Bobby zavartan nézett.
„Mit ígértél neki?”
Jack elfordult tőle, törött kezét tartva.
„Én…én korábban megígértem neki, hogy minden rendben lesz. Azt mondta, hogy akkor jön velem kikérdezni a Simmons-t, ha megígérem, hogy vigyázok rá.” – a könnyek ismét végig folytak az arcán. „Hagytam, hogy elvigye. Nem vigyáztam rá.”
„Szikra, nem tehettél semmit! Lelőtte volna őt! – rázta meg őt . – „Nem vádolhatod magad ezért, haver. Tudod, hogy mit mondana, ha itt lenne? Azt mondaná, hogy bocsáss meg magadnak és emeld fel a segged és találd meg! Nos, lehet, hogy pontosan így mondaná, de valami hasonlót!”
Ez megfogta Jack figyelmét. Elmosolyodott Sue mondanivalójára gondolva. Majd arca újra elkomolyodott. „Igazad van Bobby. Gyerünk.”

folyt.köv.