3./ fejezet

„Tedd el, vagy a barátnőd meghal! – morogta Simmons. A nő arcához nyomta a fegyverét. – „ Gyönyörű, ugye?” – Száját végig húzta a nő arcán. Jack megborzongott a dühtől és a gyűlölettől.
„Enged el te beteg állat!” – és néhány lépést tett feléjük. Sue reszketett és könnyek csorogta szemeiből.
„Ne gyere közelebb!” – Simmons egyre erősebben nyomta a fegyvercsövét a nő arcába. Jack megállt.
„Kérem,” – a férfi hangja megbicsaklott. – „engedje el őt! Kérjen bármit tőlem, lőjön le engem. Bánom is én! Csak kérem ne bántsa őt!” – Sue zokogni kezdett és a fejét rázta.
„Nem! Magammal viszem.” – Simmons gonoszul felnevetett. „Hé! A szöszi még csinosabb is, mint te! Ide a kulcsaidat, most!” – Jack hezitált – „Ide a kulcsokat!” – ordította.
Jack meghátrált és elé dobta a kulcsokat. Simmons felkapta azokat, aztán Jack fegyvere felé intett.
„Tedd a fegyvered a földre.” – utasította a férfi – „lassan.”
Jack kivette a fegyverét a pisztolytáskából és földre fektette. Aztán hátralépett. Simmons odavonszolta Sue-t és felkapta a fegyvert, és bedugta a kopott nadrágja övébe. Elindult a kocsi irányába, aztán megállt és gúnyorosan Jack-re nézett.
„Viszlát később pajtás!” – nevetett és belökte Sue-t a hátsó ülésre.
Ő maga bemászott a kormány mögé. Amint indított Sue felült és Jack láthatta őt a hátsóablakon keresztül. Éppen az előtt, hogy Simmons megfordult és leütötte a nőt, Jack látta, amint az egy jelet mutat, amely összetörte a szívét. Jack leült az útra és elsírta magát.
’Sue, megfoglak találni, az életemre esküszöm.’

folyt.köv.