2./ fejezet

Myles és Lucy szétterítette az aktát, nyomot keresve, ami elvezetheti őket a gyanúsítotthoz. Myles felvett egy lapot Lucy elől, hogy megvizsgálja azt.
„Hé! Éppen olvastam!” – Lucy ránézett. Myles tudomást sem véve a nőről folytatta a lap tanulmányozását.
Tara felnézett a számítógépéről, Lucy megrázta a fejét. Tara elmosolyodott, megvonta a vállát. Ekkor sétált be Bobby és D. Tara, Myles és Lucy várakozóan nézett rájuk.
„D és én találtunk egy szemtanút, aki látta az egyik nő elrablását. A nő festőművész, így rajzolt nekünk egy meglehetősen jó vázlatot a férfiról.” - Bobby egy papírlapot dobott le Tara asztalára.
„Pompás, ezt a pasi bájosan ronda.” – fitymálta Tara a képet.
„Ha több időt töltenél a munkáddal, kevesebb oximoront használnál, lehet, hogy gyorsabban kapnánk el a fickót.” – gúnyolódott Myles.
Tara rosszallóan nézett rá.
„És ha TE több időt töltenél a MUNKÁDDAL, és kevesebbet sértegetnéd a munkatársaidat, lehet, hogy már előléptettek volna.” – vágott vissza a nő haragosan.
Myles rábámult a nőre. Lucy felnevetett, amint őket nézte. Bobby vihogott Myles arckifejezésén.
„Nos, egy oda haver.” – ütött Myles hátára. – „Ne aggódj, még mindig meg van az ELKÉPESZTŐ hajad!” – Lucy prüszkölt a nevetéstől Bobby megjegyzésére.
Myles felkelt Lucy asztaláról és méltóságteljesen a sajátjához sétált, a többiek pillantásától kísérve.
„Hé fiúk! Azt hiszem találtam valamit!” – integetett izgatottan Tara.

***Ezalatt***

Jack és Sue nem volt ilyen szerencsés. Kiderült, hogy kilenc nő egyedül élt, kettőnek a barátja nem volt elérhető és az utolsó lány barátja öngyilkosságot követett el. Jack Sue-ra nézett, aki gondolataiba merülve bámult ki az ablakon. A férfi megérintet a karját, hogy ráfigyeljen. A nő kissé meglepetten nézett rá.
„Egy húszas a gondolataidért?” – a férfi figyelt arra, hogy a nő letudja olvasni a száját. A nő zavartan vonta fel szemöldökét.
„Azt hiszen azt mondtad, hogy ’egy pennyt a gondolataidért’? –
Jack mosolygott
„Igen, de a te gondolataid sokkal értékesebbek nekem.” – Sue elpirult, de melegen a férfira mosolygott.
„Csak az ügyön gondolkodtam. Mennyi szörnyűség történt ezekkel a nőkkel. El sem tudom elképzelni, min kellett keresztül menniük, hogy..” – a nő hangja fáradt volt, reszketett. Jack együttérző kifejezéssel az arcán szorította meg a nő karját. Sue lágyan mosolygott.
„Rendben vagyok. Ne aggódj miattam.” - egy hosszú pillanatig a férfi szemébe nézett, meglátott valamit, felismerte, de nem tudta hova tenni. A nő ráébredt, hogy a férfi észrevette milyen hosszú ideje figyeli őt, a férfi kérdőn nézett a nőre. A nő újra elpirult és visszafordult az ablakhoz, remélve, hogy a férfi nem látta meg az érzelmet a szemeibe. A nő nem állt készen, hogy …még.

„Mi az?” – kérdezte Lucy, amint Tara asztala köré gyűltek.
„Meg van a rajz alapján a söpredék, a neve Jason Simmons. A folytatás is lenyűgöző. Gyorshajtás, betöréses lopás, és a szülei távoltartó végzést kértek ellene.”
Ezután folytatta a bűnlajstroma felolvasását. Bobby halkan füttyentett egyet, amikor a nő befejezte.
„Hű! Hogyan találjuk meg?” – kérdezte a képernyőt tanulmányozva.
„Nos, átnéztem néhány régebbi fegyveres rablást, és felbukkant az arca. 5 hónapja letartóztatták kábítószer birtoklásért. Óvadékkal szabadult.” – Bobby bólintott.
„Szép munka. Telefonálok és tájékoztatom Jack-et a hírekről.”
Tárcsázta is a számát. Tara és Lucy várta, hogy befejezze a beszélgetést. Myles még mindig az asztalánál füstölgött. Lucy rányújtotta a nyelvét, Tara kuncogott. Bobby végzett Jack-kel és lerakta a kagylót.
„Elmondtam, hogy mit találtunk, azt mondta, hogy éppen azon a környéken vannak, így utána néznek. Az áldozatok családjaival nem volt szerencséjük.”
Jack és Sue Simmons háza előtt állt meg. Jack megérintette Sue karját, hogy ráfigyeljen.
„Jól vagy?” – érdeklődött.
A nő igazán aggasztotta az ügy.
„Jack nem kellene erősítést hívnunk?” – nézett a nő kicsit idegesen.
„Nem letartóztatni akarjuk, csak kikérdezni. Még nem biztos, hogy ő a mi emberünk. A kocsiban akarsz maradni?” – A nő megrázta a fejét.
„Nem, jól vagyok. Amíg megígéred, hogy vigyázol rám.” – vigyorgott a nő a férfira. A férfi felnevetett és megszorította a nő vállát.
„Igérem.” – mosolygott Jack és fordult, hogy kiszálljon a kocsiból. Mikor elérték az ajtót, Jack becsengetett. Vártak, de nem jött válasz.
„Hello? Itt az F.B.I. Szeretnénk néhány kérdést feltenni! – kiáltotta Jack az ajtón keresztül, és hangosan kopott.
„Azt hiszem hallottam valamit bent.” – Jack erősen hallgatózott az ajtón keresztül.
„Egy kisállat lehetett.” – tűnődött Sue.
A férfi bólintott.
„Igen, lehet.” – A férfi bebámult az egyik elülső ablakon.
„Jack, menjünk.” – Sue-nak baljós érzése támadt, idegesen nézett szét.
„Várj. Szétnézek hátul, azt hiszem, hogy hátul lesz. Maradj itt.” – suttogta.
Sue bólintott.
„Siess!” – mutatta határozottan.
Elkapta a férfi karját, amint indulni készül.
„És legyél óvatos.” – suttogta.
Jack rámosolygott, a percig habozott, majd elment. Sue figyelte, amint a férfi megkerüli a házat, halkan imádkozott érte. A nő körbenézett és megborzongott. Igazán utálta ezt. Jack olyan csendesen osont, ahogy csak tudott, fegyvere a kezében volt. A gondolatai visszaszálltak Sue-hoz, és a tekintethez az arcán, amikor azt mondta neki, hogy legyen óvatos. Úgy tűnt, hogy a nő igazán aggódik. Talán nem kellett volna ott hagynia….A férfi megborzongott. Elérte a ház sarkát és lassan befordult a sarkon, megvizsgálta a hátsó részt. Semmi. Sóhajtott egy nagyot, hogy megnyugodjon. Hirtelen egy sikítást hallott. Sue!! Megfordult és elindult vissza, hirtelen megállt. Az elülső teraszon, egy férfi állt, aki úgy tűnt, hogy Simmons, egy fegyvert tartott Sue fejéhez. Sue szemben állt Jack-kel, így a férfi látta a rémületet a nő arcán. Jack! Formálta ajkaival a férfi nevét. A férfinek a kezében volt a fegyvere.

folyt.köv.