36. fejezet – A pillanatnak élni

Sue lassan nyújtózkodni kezdett, kíváncsi volt, hogy Levi miért nem ébresztette fel. Lassan kinyitotta szemeit, aztán ledermedt, amint észrevette, hogy nem az ágyában van. A díványon volt és feje a párna helyett valakinek a mellkasán feküdt.
Sue gondolatai száguldtak, amint megpróbált emlékezni, hogy miért van itt kint, és ki fekszik mellette. Lassan eszébe jutott az előző este. Emlékezett, hogy Jack-kel filmet nézett, aztán felébredt egy rémálomból. Lucy és Jack nyugtatta őt éjszaka, ahogy próbálta feldolgozni az érzéseit az eltelt néhány napból.
Aztán eszébe jutott, hogy azt kívánta, hogy Jack nem menjen el és látta, hogy a férfi felajánlja, marad. Sue olyan csendesen feküdt, ahogy tudott, hogy ne ébressze fel a férfit. Érezte, ahogy annak mellkasa ritmusosan fel és lesüllyed, még mindig aludt.
Sue nem tudta elhinni, hogy ilyen jó érzés ott feküdnie. Valamikor az éjszaka során Jack megfordult és most teljes hosszában elnyúlva fekszik a díványon, miközben Sue mellette fekszik fejét a férfi mellkasán nyugtatva. Milyen jó, hogy ilyen széles díványunk van vagy egyikünknek a padlón kellene lenni! Nem tudott ellenállni és felkuncogott a kicsit, ahogy ez a gondolat átröppent az agyán. Jack karjai szorosabban fonódtak köré ebben a percben, aztán lassan újra elernyedt.
Sue azt kívánta, bárcsak örökké tartana ezt a pillanat. Szerette érezni a biztonságot és védelmet a férfi karjaiban. Óvatosan lenyúlt és megérintett a férfi kezét. Érezte, ahogy Jack ujjai körbefonják az övéit. Még mindig aludva szorosabban húzta magához a nőt. A világ legtermészetesebb dolgának tűnt, ahogy a férfi átölelte. A nő felsóhajtott és újra behunyta szemeit és elaludt.

folyt.köv.