35. fejezet – A szeretet az egyetlen menedék

Lucy felült az ágyban. Hallgatózott a sötétségben, hogy kiderüljön, mi ébresztette fel. Néhány másodpercen belül újra hallotta. Úgy hangzott, mintha valaki zokogna. Miközben megragadta a köntösét az órára pillantott, látta, hogy hajnali 2 óra.
Gyenge fény szűrődött a nappaliból, ahogy Lucy befordult látta, hogy Sue zokog és Jack próbálja megnyugtatni. Jack meglátta belépni és felé bólintott, hogy tudassa, hogy kézben tart mindent. A nő lassan leült az egyik székre. Levi odament hozzá és a fejét a nő térdére tette aggódó tekintettel.
- Minden rendben. Rendbe jön. - Lucy próbálta saját magát is meggyőzni, amint Sue-t figyelte. Az lámpa, amely fel volt kapcsolva a szobában, csak annyi fényt adott, hogy Sue tudjon szájról olvasni. Jack hagyta így. Biztos akart lenni, hogy a nő gyorsan rájöjjön tudta, hogy valami baj van.
Sue lassan nyugodott meg és Jack-re nézett. ’SAJNÁLOM. ROSSZ ÁLOM.’ Jack megrázta a fejét.
- Nem kell bocsánatot kérned. Sok mindenen mentél keresztül és van egy olyan érzésem, hogy nem kellene magadban tartanod. Nem akarsz beszélni róla? - Sue bólintott, majd kérdő tekintettel nézett Jack-re. - Szeretnéd tudni, hogy hogyan követem a jelelésedet? - Sue ismét bólintott és mutatta ’IGEN.’
- Nos, miért nem kérjük meg Lucy-t, hogy segítsen. - Sue elfordította a fejét, amint Jack a háta mögé pillantott. Lucy felállt és odament és átölelte. Sue egy pillanatig belekapaszkodott, majd Jack-hez fordult. ’O-K.’
Sue lassan kezdett jelelni, és Lucy fordított Jack-nek.
- Azt álmodtam, hogy újra Cross-sal voltam, hogy bekötötték a szemem és láttam, hogy Cross lelövi Rugby-t. Tudtátok, hogy mi a szobában voltunk, amikor megölte őt? - Jack bólintott, látta, hogy Sue reszket. Gyűlölte ezt a tekintet a nő szemeiben.
Jack maga mögé nyúlt és egy újabb lámpát kapcsolt fel arra gondolva, lehet, hogy ez megnyugtatja a nőt. Sue hálásan rámosolygott.
- Nem tudtam levenni a szemem róla. Soha nem láttam még valakit ilyen módon lelőni. A munkánk miatt láttam már testeket, de soha nem láttam meghalni őket. Örültem, hogy Bobby ott van velem. - Lucy hangja is remegett, amint tolmácsolta Sue-t. Jack tudta, hogy neki is nagyon nehéz. Ő is első alkalommal hallja ezt az egészet.
Jack csendben marad, csak figyelte, ahogy Sue folytatatta a jelelést. Szerette volna, ha elmond mindent és félt, hogy ha félbeszakítja, akkor abbahagyja.
- Aztán újraéltem a verést. Jack, soha nem éreztem még ilyen fájdalmat. Minden alkalommal mikor megütött éreztem a fejemben. - Sue megállt egy pillanatra és egy mély levegőt vett. Sue elnézett Jack mellett, így nem láthatta a dühöt a férfi szemeiben. - Úgy tűnt, hogy tudja, hogy kell minél nagyobb fájdalmat okozni. Soha nem ütött meg kétszer ugyanott. Mindig megtalálta a módot, hogy fájdalmat okozzon. Csak, amikor már arra gondoltam, hogy nem bírom tovább, hagyta abba. Újra éltem. – Sue lassan Jack-ra fókuszált és meglátta a férfi arcát.
Jack próbálta elnyomni érzéseit, ahogy meglátta Sue nyugtalan tekintetét.
- Sue, tudod, hogy soha nem bánthat újra? Nálunk van, és biztos vagyok benne, hogy hosszú ideig ott marad.”
- Tudom. Örülök, hogy vége az egésznek. – sóhajtott Sue, aztán abbahagyta a mutogatást, de Lucy és Jack látta, hogy valami még mindig zavarja a nőt.
Jack kinyújtotta kezét a nőére tette.
- Valami más? - kérdezte mikor a nő felnézett rá.
Sue bólintott, de nem folytatta. Próbálta összeszedni gondolatait.
- Igazad volt. - Jack zavartan nézett és Sue folytatta. - Nem boldogulok egyedül. Az én hibám, hogy elvittek minket és nem tudtátok, hogy hol vagyunk. Ha nem vagyok ott, Bobby jól lenne és ez az egész nem történik meg. - Jack gyorsan megfogta a nő kezét, aki belenézett a férfi szemeibe.
- Ez egyáltalán nem igaz. Ez nem a te hibád. A dolgok rosszul alakultak. Te és Bobby a legjobb döntést hoztátok abban a helyzetben. Nézd, ahogy vezettél minket hozzátok. Ez megmutatta nekem, hogy használod a fejed és kezdesz úgy gondolni, mint egy ügynök. Tudod, hogy milyen ritka az efféle viselkedés ez egy ilyen helyzetben? A legtöbb ember korábban feladta volna. Bobby elmesélte, hogy milyen erős voltál egész idő alatt. Büszke vagyok rád.
Sue letörölt néhány könnycseppet, miközben Jack-et figyelte. Kicsit jobban érezte magát, de tudta, hogy idő kell még, hogy feldolgozza az egészet. Egyetlen beszélgetés nem hoz helyre mindent. A nő megfordult és Lucy nézett, majd újra Jack-re.
- Köszönöm, hogy meghallgattatok. El sem hiszem, hogy ennyire áldott vagyok, hogy ti a barátaim vagytok. - Lucy odalépett és újra megölelte a nőt, aztán elhúzódott.
- Örülök, hogy visszajöttél. Túl csendes volt minden nélküled. - Lucy rákacsintott aztán feláll. - Rendben lesz? - Sue bólintott. Lucy Jack-hez fordult. - Jobban vigyázz rá. - Ezzel megfordult és visszaindult az ágyba. Ahogy elérte az ajtaját megfordult és azt mutatta ’SZERETLEK’. Sue visszamutatta, aztán Lucy becsukta az ajtót.
Sue hátra dőlt a díványon és Jack-re pillantott, amint Lucy a szobába ment. ’KÖSZÖNÖM, HOGY MEGHALLGATTÁL.’ Jack rámosolygott és besimított egy hajtincset a nő füle mögé.
- Bármikor.
Látta, hogy Sue lassan feláll. A nő tudta, hogy Jack valószínűleg el szeretne menni. Nem tarthatta itt, de nem igazán akart egyedül maradni. Biztonságot adott, mikor a férfi ott volt.
Jack nézte egy percig, aztán intett, hogy felhívja a nő figyelmét. ’MI AZ?’
’ELMÉSZ MOST?’ – Jack figyelte, amit nő mutat, majd a szemébe nézett.
- Nem, amíg szükséged van rám. - Sue lassan elmosolyodott.
’KÖSZÖNÖM.’ Jack kinyújtotta a karját és Sue neki dőlve lefeküdt. Érezte, ahogy a férfi mellkasa fel és lesüllyed, ahogy lélegzik. Megnyugtató érzés volt. Érezte, ahogy lassan elalszik. Utolsó gondolatával azért imádkozott, hogy a rémálom ne térjen vissza.
Jack csak ült és tartotta a nőt. Azt kívánta bárcsak elmulaszthatna minden fájdalmat, de tudta, hogy nem teheti. Minden, amit tehet, hogy támogatja a nőt. Lágyan felsóhajtott, amint megérezte a nő lélegzését álmában. Imádkozott, hogy most szép álmai legyenek.

folyt.köv.