29. fejezet – Jól vagyok

A várószoba csendes volt. Jack hallotta Levi farkának suhogását maga mellett. Érezte, ahogy Levi gyengéden megnyalja a kezét szűkölve.
- Tudom haver. Nehéz a várakozás, ugye? - Jack körbe pillantott a szobában lévő többi várakozón. A hangulat egy kicsit könnyedebb volt, mióta tudták, hogy barátaik biztonságban vannak és Cross őrizetben van. Mind arra várták, hogy bemehessenek és láthassák őket.
Körülbelül 15 perccel később egy orvos lépett be.
- Önök várnak Sue Thomas-ra és Bobby Manning-re? - Az egész csapat bólintott. - Nos, jó híreim vannak. Ms. Thomas a szobájában pihen. Néhány bordája elrepedt bordája és euen kívül vágott és zúzott sérülései vannak, de rendbe fog jönni. Legalább egy napig bent tartjuk, hogy megfigyelhessük, a kiszáradás miatt, de aztán hazamehet. Mr. Manning még a műtőben van, de minden jól halad. Egy félóra múlva végeznek. Néhány napig őt is itt tatjuk, de hamarosan hazamehet. Szerencsés, hogy megtalálták. Nem fertőződött el a sérülés.
A csapat megkönnyebbülten sóhajtott fel és hálásan mosolyogtak.
- Doktor úr láthatjuk Sue? -Lucy reménykedve nézett az orvosra.
- Azt hiszem igen, de egyszerre csak ketten mehetnek be. Elképzelhető, hogy még alszik. Sok mindenen ment keresztül. A 213-as szobába találják. Ha további kérdéseik lennének keressék Dr. Burns-t. - Ezzel megfordult és kisétált a várószobából.

~~

Lucy és Jack belépett Sue szobájába. Az egész csapat bekukkantott Sue-hoz, de aludt. Aztán úgy döntöttek, hogy visszamennek az irodába, hogy minden zökkenőmentesen menjen a kihallgatással. Tudták, hogy barátaik biztonságban vannak, így most már képesek a munkára koncentrálni. Myles vezette Levi-t, miután úgy döntöttek, hogy őt is visszaviszik az irodába. Nem akarták, hogy Sue-ra ugorjon és még több fájdalmat okozzon neki.
Lucy és Jack megállt, amint beléptek az ajtón és Sue-ra pillantottak. Jack Lucy-hoz fordult és kezét a nő karjára tette.
- Sue-nak nem szabad látnia, hogy letört vagy. Arra van szüksége, hogy támogassuk őt.
Lucy megrázta a fejét.
- Jack, nem hiszem, hogy meg tudom tenni. Csak egy pillantás rá és sírni támad kedvem és megverni valaki egyszerre.
- Tudom, mire gondolsz. De gondolj arra, hogy min ment keresztül. Szükségem van a mosolyodra, és, hogy közösen dolgozzunk azon, hogy segítsük őt. - Jack Lucy karját fogva vezette közelebb Sue ágyához. Ahogy közeledtek a látvány egyre rosszabb lett. A két verés nyomán szinte az egész arcát zúzódások és vágások borították. Jack-nek kemény munkájába telt, hogy kontrollálja érzelmeit. Hogy hagyhattam, hogy ez megtörténjen?
Lucy kinyújtotta a kezét és gyengéden megérintett Sue karját. Látta, hogy lassan kinyitja szemeit. A puffadás miatt csak résnyire tudta kinyitni. Egy picit elmosolyodott. ’SZIA’ mutatta.
Lucy odahajolt és gyengéden átölelte. Óvatos volt, hogy ne bolygassa a csöveket és drótokat, amelyek az ágy körül voltak. Jack átsétált az ágy másik oldalára, erőszakot téve magán, hogy elrejtse az érzelmeit.
- Jobban vagy? – Sue egy kicsit bólintott, aztán elfintorodott. Ez az fejmozdulat fájdalmat okozott.
Látta, amint Sue lassan betűzni kezd. ’B-O-B-B-Y?’ Jack gyengéden elmosolyodott, hogy a nő még mindig Bobby-ért aggódik, holott neki is ilyen fájdalmai vannak.
- Bobby rendbe fog jönni. Éppen most varrják össze. - Lucy mutatta Jack-nek, hogy Sue valószínűleg nehezen olvas szájukról. Szemei be voltak dagadva, csoda volt, hogy egyáltalán lát valamit.
’KÖSZÖNÖM.’ mutatta lassan. ’SAJNÁLOM. FÁRADT VAGYOK.’ – Lucy kezét a kezére fektette.
- Minden rendben. Csak aludj.
Mielőtt befejezte volna a mondatot, tudták, hogy Sue elaludt.

folyt.köv.